A gazdag pária és a szimpatikus rasszista...

Slumdog Millionaire: A mai délutánt egy nem várt módon szívmelengető(ként végződő) darabbal kezdtem. A sztori röviden: Indiában vagyunk és a kasztrendszer aljáról származó Jamal Malik az utolsó kérdést várja egy kvízvetélkedőben, mindenki teljes meglepetésére. A film ennek ellenére egy rendőrségi vallatással kezdődik, ugyanis hősünket, bizony csalással vádolják. Ártatlanságának igazolása érdekében, elkezdi elmagyarázni, hogy honnan tudta a válaszokat. Ezzel belekezd élettörténetének, közel sem gördülékeny bemutatásba. Valamilyen szerencse folytán, olyan kérdéseket kap, melyekre a válasz sorsának fordulópontjainál keresendő. Jelen film ugyan eltér, mind helyszín, stílusát tekintve, a skót new wave rendező, általam látott, korábbi dolgaitól (shallow grave, trainspotting, 28 days later), de a fő karakterisztikák abszolút jelen vannak. Nevezetesen, hogy egy igen komoly, fajsúlyos témát tárgyal néhol meglepő könnyedséggel, de közel sem elbagatellizálva. Egyszerre kapunk szórakoztató, izgalmas mozit, meglehetősen karakteres, néhol (épphogy)túlcizellált, de végig hihető társadalomrajzot, romantikus filmet, végig függő befejezést. A végjátékról érdemes megjegyezni, hogy rendkívül frappáns és amiatt, hogy nem egy hollywood-i királydrámáról (csak egy kicsit) van szó, egészen a végjátékig képesek vagyunk izgulni (ha nem is nagyon) a szerelmesekért. Pár negatívum, azért jelen műben is található. Az első és legnagyobb, a borzalmasan ordenáré végefőcím. Azt mondom aki meg akarja őrizni ezt filmet, mint az utóbbi félév egyik legjobbját, az kapcsolja ki lejátszót, ahogy megmerevedik az utolsó képkocka. Teljesen hazavágja a végső hangulatot. Felerősíti a mozi második betegségét, a néha fellelhető ürességet. Értem ez alatt, hogy számtalan olyan jelenet van, ahol nem történik semmi más, mint képkockák pörögnek (néha oda nem illő) zenére. Ezek mintegy sűrítésképp van jelen (gondolom én), de érzésem szerint ezt narrációval is meg lehetett volna oldani. Erre a legjobb példa, amikor két testvér a vonaton utazik és seftel. De végtére is egy szavunk se lehet, mert a film maradék 90%-a több mint rendben van. Gondolok itt például a storyboardra, az operatőri munkára, a vágásra és a színészi munkára. Ez utóbbi külön említést igényel, hiszen kizárólag indiai színészekkel forgatták, akik még egy hasonló volumenű produkcióban sem vettek részt.
Összességében egy tulajdonképpen klasszikus szerelmi történet (a legkissebb királyfi és a királylány) tanúi lehetünk, bravúros forgatókönyvvel, melyben megrázó aktualitások is helyet kapnak. Ha alatta nem is, bár az érzékenyebbek akkor is, de utána mindenképp gondolkodni fogunk. A negyedik Danny Boyle muvi volt, amihez szerencsém volt. És bizony ki kell hogy jelentsem, hogy ez eleddig 4/4. 10/8

Gran Torino: Úgy tűnik szerencsém van a mai filmekkel, hiszen Clint papa utolsó szerepe, de (reméljük) nem utolsó rendezése, bizony oda lett rakva, ahova kell és ahova a fenti cowboy kiválóan dobálja mostanság a filmjeit. Ez a hely pedig a fajsúlyos amerikai drámák polca (közvetlenül a Milliódolláros bébi mellett). Hősünk, Walt Kowalski (Clint Eastwood, igen, igen, ismét magára írta a főszerepet és ismét jól tette, annak ellenére, hogy a bácsi hangja olyan, mint Batmannek a TDK-ban és továbbra is csak a szigorú nézése van.) egy rasszista, nacionalista, ókonzervatív vénember, aki utálja a finoman szólva örökségorientált családját, hasonló érzelmeket táplál az ázsiai szomszédai iránt is. A feleségét, akit viszont imádott a film kezdetekor veszíti el, úgyhogy maradt az életének szimbólumaiból épített vár, melynek a legfontosabb köve az 1972-es Ford Gran Torino. Így él egy etnikumoktól hemzsegő, bűnös környéken. Az első zavart a megszokott veranda-sör-kocsinézés-kutyasimi kombóban, a szomszéd család gyerekének véletlenszerű (és tisztán utálatból történő) megmentése okozza. Itt beindul egy többé-kevésbé ismert sztori, amelynek a legyilkolása itt barbárság lenne. Ugyanis a forgatókönyv, a klisék és az esetenkénti lassúság ellenére, pazarul működik. A fő karakter tökéletesen meg van rajzolva. Tulajdonképpen a többiek is ezt a képet hivatottak tovább részletezni, árnyalni, ezáltal a folyamatos átalakulás, formálódás könnyen nyomon követhető. Ennek a folyamatnak a végső állomása a feloldozás, amit ez a békét sose lelő veterán (wow), eddig nem tudhatott magáénak. De kik előtt kell gyónnia, kik azok akik ezt életének jelen szakaszában megérdemlik? Ez a film a tökéletes egyensúlyok filmje. Vicces, de nem komolytalan (amolyan keserédes). (ön)Ironikus, de nem gúnyolódó. Drámai, de nem sóhajjal telt. Szomorú, de nem könnypatakos. Tanulságos, de nem szájbarágós. Konzervatív, de ez áll jól neki.
Nem érdemes fejtegetni, Pazar darab, bravó Mr. Eastwood . 10/9