Egészségünkre

Nos végre esett egy olyan emberes eső. Nemtom ki hogy van velem de engem ez végtelenül boldoggá tesz. Szóval nem csináltam semmi más, mint felhúztam a sokak által ismert és egyúttal megvetett, "mamámkötötte" kék zoknit és egy cukormentes kólával kísért, konzervlencse halmot magammal hordva leültem. Itt azért van egy pont, hogy ne legyen nagyon hosszú a mondat. Akkor most ezt lepotyizzuk és folytatjuk, jó? Nos, tehát odatoltam a fotelem az ablakhoz, beraktam mindenféle csilles, zenes zenét és szagolgattam, nézegettem az esőt. De tényleg egyfajta ritka csemegeként tekintettem rá, amit nem szívesen esz meg az ember. Jelen esetben a fogyás sajnos nem tőlem függött, hanem attól, hogy az északi szél betyár módon odább toloncolta barátomat. Zsivány. Az eső tehát elment, lassan a nap is kisüt, de még mindig érezhető, az ilyenkor imádnivaló aranyos-zöld színvilág. Nah akkor mi is az amit mesélni kéne.

Talán PEN. Aki ott volt, annak egészségére, aki nem volt ott, az butus. Én még fél lábbal is remekül éreztem magam, nem is tudom milyen lehetett ugrálással. Három darab kiemelendő koncertet érzek én. Meg kell jegyeznem, hogy ez a három koncert az, amit száz százalékig be tudtam fogadni, mert volt, amit végig se tudtam állni, de ha végig is álltam akkor már annyira fájt a lábam, hogy kimentem. (hogyis?mindegy!)

Az első a Bauchklang volt. A történet itt arról szól, hogy adva van öt darab csupán a szájával vitézkedő versenyző, akik a fenti szerv segítségévél kiválóan utánozzák/inkább csinálják a zenét. Nem igazán érdemes megkeresni őket mondjuk énhelyen, mert otthon hallgatva csúnyán ledegradálódik a muzsikájuk értéke. E napon láttam még( a teljesség igénye nélkül): Gumizsuzsik (nem volt érdekes, számomra), Belga (nagyon rövid idejig tudtam csak bent lenni), Irie Maffia (úgyszintén, de ezt jobban sajnáltam, mint a Belgát, azért kettőt hármat örültem), Stereobazaar (videosupportos izgalom, tetszett nagyon), Csík (sokan voltak), Napra (remek folkos madness, bolond gitárossal [youtubon nézzétek meg]).

Csütörtökön teljesen szétszaródott a lábam, így aztán eléggé tompa is voltam. Ebből következik, hogy a PASO miatt, csak sajnálkozok és nem élménybeszámolok. A Kiscsillagot sokáig hallgattam, de élvezni sajnos azt se nagyon tudtam. Az enapi további koncertélmények, annyira csekélyek, hogy nem is érdemes. Ígyaztán a második jóság, harmadik napon következett be. A menet Szigor Igorral indult. Szeretjük. Utána Disciplin a Kitschme jött, amit leginkább punknak lehetne hívni, de a szerb brigád ennél, azért furcsább volt. Kettő hangszer volt összesen, basszus és dob. Meg egy férfi és egy női vokál. A zene ennek ellenére mégsem egy minimalista darab volt. Érdekes volt mindenesetre. Ugrás át nagyszínpadra, a 30y kellemes koncertet ad nekünk. Utána Transglobal Underground, akik a második top3-as koncertet produkálták. Tényleg zseniális volt nekem nagyon tetszett és az "őrült néger" sem zavart a kiabálásával. Tökéletes mulatság volt. Plusz ott volt ugye az énekes/keverős néni, akibe amelyik férfiember nem lett szerelmes legalább háromszor a koncert alatt, az háttal állt, vagy inkább nemis volt ott. Tessék őket hallgatni, letölteni myspacezni! Tükezooról lemaradtam, kár.

A harmadik nyertes (esetemben) nyilvánvalóan a Quimby volt, annak ellenére, hogy az IH-s koncert messze jobb volt. Ez az egész kicsit nagyon "rutinból eljövünk és koncertet csinálunk" szagú volt. Nem mondom, hogy nem szórakoztam kiválóan. Mert így volt. Remek volt, hogy az új számokból csak egy angolt játszottak és az is csak a Dódi féle üvöltés volt, ami koncerten meglepően jól esik. Az Ajjajjaj is remekül debütált természetesen. Utánuk a Psycho Mutants jött. Az első sexy balkan voodoobilly koncertem volt, de nem csalódtam. Yellow Spots beteg volt, a Wombalombakéhé meg nem egy La Fanfare...

Muszáj megjegyeznem, hogy a koncerten csak egy bizonyos százalékát tették ki a fesztnek és egy csomó dolog van, amiről itt nem érdemes beszámolni, de ezt megjegyezni is felesleges volt, mert aki ott volt az jóeséllyel szintén beszélgetett lángostól teli szájjal, talán csinált tetrapak-pénztárcát, bambult furán a Periszkóp-színpad videóinstalljaira, meg nemtudom... Külön köszönet Lénának, aki végig segített tompítani a lábam fájdalmát.
Képek nightinfón (a sapkámon kosz eltávolíthatatlan és igen, féltem a vakutól).
Jövőre ugyanez és reméljük ugyanott, mert a Bőrgyár bizony mesés helyszínnek bizonyult...

[Pár nap és SLIP-es post.]

Honvéd

*Sajnálkozik a hosszú szünetért*

Nem nagyon tudok sokat írni, mert sajnos sérültem fekszem idehaza. Igen, aki már tudja az régóta kuncog, sikerült a párnacsatán megsérülnöm. Teljesítettem a sokak számára lehetetlen küldetést és kifordítottam a bokámat, annyira hogy itthon üdülök gipszben. Éljen a tavaszi szünet. Így aztán ugrott a tánc a PEN-en, futkározás SLIP-en. Mindenhol csak állni tudok majd. Bár az orvos ember azt mondta, hogy örüljek neki, hogy nem tört el. Amúgy a Honvédban voltam, és minekután cirka 4 és fél órát töltöttem el, a csodálatos váróban, alkalmam nyílt pár igen érdekes fazonnal találkozni. Hallottam egy igen szomorú történetet is. A sirdogálás azonban nem képezi a blog profilját, nem mesélem el. *háhá* Volt azonban bolond bácsi, aki képes volt tíz percig felhúzni a papucsát folyamatosan, s miután ez nem sikerült, hát nosza belerúgott egy ízeset, így aztán a lábbeli a gyakorlatilag a mentőbeállón töltötte a várakozás nagy részét. Mondanom se kell roppant sértődötten. Ugyanez az úriember, egy ízben körülbelül 5 percig állt a falnak fordulva, kigombolt nacival. Ez az akció, csak azért nem fulladt csendes fallepisálásba, mert egy másik versenyző megérdeklődte, hogy vajon elforduljunk-e? Itt aztán valahonnan, úgy három liter bor alól, előbányászta a szégyenérzetét és csendesen meglátogatta a papucsát. Ez a találkozó, nagyon jól sikerülhetett, mert a bácsi sose jött vissza. A történet későbbi fontos eleme, hogy a fazon tolószékkel jött. (Igen ennek ellenére, halál lazán elsétált.) A második izgalmat hozó profil egy csöves volt. Vele én már csak a gipszelőből kijövet találkoztam, ám Borsó/Veronika (:D) említette, hogy már viszonylag régen ott van. A probléma tulajdonképpen magától értetődő, de mégsem a legbanálisabb. Szóval nem részeg volt, viszont roppant büdös. Tudjuk, úgy lábügyben. Tudvalevőleg a bácsinak hasonló természetű traumája volt, mint nekem, így aztán nem hogy cipő, zokni se volt rajta. Szóval a maradék várakozási idő, a kerthelységben töltöttem, ahol majdnem elütött egy mentő, semmi. Amúgy a helyről, annyit hogy a csocsó és a billiárd hiánycikk, darts pedig csak orvosoknak van. Csak dobozos kakaó van (Mizo), de az finom és viszonylag jó árban is van (130). Van még kávé, üdítő, nasi. Alkohol csak tisztaszeszként van jelen és trükkösnek kell lenni a beszerzéshez. Komoly előny viszont, hogy az átlag pécsi kocsmákhoz mérten, sokkal több a morfium, kéjgáz. Bónusz, aki szereti az S&M-et, annak jó hír, hogy klasszul felszerelt kínzókamrákat is találunk, privát és csoportos kivitelben is. Na de komolyan, attól eltekintve, hogy mit és mennyi ideig csináltak velem, tulajdonképpen jobb volt az összbenyomás, mint azt az ember egy ilyen nagy traumatológiáról gondolná. Józsi, a beteghordó, külön pluszpontot érdemel, mert nagyon vicces volt és csökkentette a nyomorom. A röntgen néniről, mindez nem mondható el, aki szintén aranyos volt, csak épp egy hárompontos szorító feszítette szét a megdagadt bokámat és ezzel nem lett életem beteljesületlen szerelme szerény személye. Ja és hogy miért volt fontos, hogy Bolond úr gurulószékkel jött, hát mert természetesen engem abban vittek el.
[Van rá esély, hogy most kicsit újra több lesz a filmes, mert nem tudok más inputot szervezni magamnak.]
No, egész sok lett.