PAFE 2009 #1

[Már több, mint egy hete itthon vagyok, úgyhogy kiteszem az első felét, mert nagyon hosszú és unalmas lenne, ha egyben raknám ki. Így csak unalmas.]



Csütörtök:



Az indulás napján (ami csütörtök ugye) egész délelőtt radarokat kémleltem és fújtam kelet felé a viharfelhőket. Legalább egy napig ne essen Várpalotán. Aztán délben hejhólecgó, elindultunk. Négyen, egy jól szituált swifttel. Vera, Andi, Tomi, Én, csakhogy tudja aki akarja. Észak felé haladva ígéretesen csökkent a felhőzet és emelkedett a hő. Kurvákat számoltunk, Szimurt hallgattunk és nem tévedtünk el.



Várpalotán első utunk természetesen a Tesco elnevezésű aranybányába vezetett. Fejlesztettünk az étel és ital készleten és robogtunk vissza a város határába. Már befele menet ii felfigyeltünk egy, a molkút körül tobzódó, tömegre. Azt a területet véltük a bejáratnak, oda tartottunk hát. A feltevésünk helyes volt. Amikor odaértünk már kb. 1000-en hesszeltek a füvön és nem csináltak semmit. De miért nem? Az időközben meglelt Gábrisunk adta meg a váaszt, miszerint karszalagot csak fél háromtól lehetett kapni. Ha ez nem elég, várt ránk még egy sor, ami azonban valóban embertpróbáló volt. Merthogy az átkutatáshoz egy külön sorba kellett állni ahol, nem hazudok, négy szecska kutatta át a holmidat. Könyörgöm, akkor már kb. kétezren álltak sorba. Egy jó óra múlva sikerült knyitni a másik kaput. Kézfogás. Ezután pedig volt szerencsém a legnagyobb butasághoz, amit biztonságiőröktől láttam és ez bizony nagy szó. Felvázolom mi volt a helyzet. Minden lehetséges helyen tudtunkra adta a fesztivál vezetősége, hogy a buli olcsó, ezért nem lehet bevinni semmi élelmiszert, cigiből csak egy dobozzal, meg semmilyen fegyvert. Ez így még rendben is lenne. Csakhogy a motozás meglehetősen suta volt, nyilván nem akartak torlódást, jogos. De amit mégis megtaláltak, vagy netán önként bemutattak, azt elvették és ahelyett, hogy félrerakták volna, vagy egybegyűjtötték volna (jótékonyság, teszemazt), mindent kidobtak egy kukába. Válogatás nélkül. Egész egyszerűen nem tudtam mire vélni, így aztán megkérdeztem. Na ezután kiderült, hogy az én kurva világomat, hogy ilyen értetlen vagyok. Köszönöm. Szóval innen üzenem az őszhajúnénibiztonságiőrnek, hogy buta.



Mindeközben a korábban bejutott pajtások felverték a sátrat. Kialakítva egy később kiválóan funkcionáló közösségi teret. A hőmérséklet, ami mindvégig fontos tényező volt, hősiesen tartotta magát húsz fok fölött, igaz már csak egy hajszállal. Végre bent voltunk, irány ki a kocsiba, hiszen ott szesz és az eleség. Elfogyott az első hideg lencsekonzerv és az első Lena névre hallgató finomság. Kis gyomrunkat rendberakva bevonultunk és eljött az első pipa ideje, mintegy győzelmi torként a sikeres megérkezésünknek, amire már Ádám és Bence is megérkezett. Időközben lezajlott a Ghymes és a Nyers, úgyhogy itt volt az ideje megmozdulni és elzarándokolni Kispál és a Borz zenekar előadására. Nem abszolút favoritom a Kispál, de ezt a koncertet nagyon élveztem. Félelmetes hangulata volt, ahogy a sok, még friss, fesztivélpajti rettenetesen ugrál és a közben az autók meg mennek a tenger felé. Mindez naplementében, rózsaszínű ég alatt. Gyakorlatilag ez az egy óra summázta a nyarat. Legalábbis a nyárnak a végtelenül Balaton-esszenciájú részét. Egyébként akinek van kontroll-csoportja, Kispál koncit illetően, azt mondta, hogy nem volt egy jó buli, mert Bandi nagyon részeg volt, vagy mi. Nekem ezt sikerült figyelmen kívűl hagynom. Meg egyébkét is, amíg valaki nem megy el Paksi "márhívó" Endréig, azzal semmi gond nincs. Szerintem.



Akkor most ragadnám meg az alkalmat, hogy bemutassam Önöknek, hogy is nézett ki a fesztivál fő része. Mert azt elfelejtettem. Igaz én is csak ekkor vettem szemügyre. Ugye volt a zegzugos sátortábor. Meg volt egy nagy szabad tér. A szabad téren körbe- körbe étel és ital standok álltak. Egyik sarkában Borsodi Malátabár sátor. Másikban Jager (hol van pöttyös á?), amihez bután közel állt a nagyszínpad, de nem baj, amott úgysem volt semmi érdekes. Csak egyvalami, amit majd elmesélek. Kis ösvényen, a kedves fesztiválozó, pedig eljuthatott a wan2 sátorig, ami nagy volt és fedett, valamint ott is volt eleség. Igazából ebből, annyi a lényeg, hogy sok volt a finomság és nagyon szép bazi volt tér. Sokan el tudtak férni, majd elmondom mennyien.



Következett az eső és a Tankcsapda. Gondoltam belenézek. Na persze csak úgy öregesen a Jager-sátorból, esőtől védve. És bizonymondom, jól esett. Nézzetek le elvtársak, de egy szuper volt újra egy kicsit elsős gimnazistának lenni. Egy kicsit újra Beatles-frizum lett, újra szűz voltam, újra csak a fizika dolgozat tűnt a legrosszabbnak, ami történhet. A lényeg, hogy megdöbbentően kellemes volt. Az meg inkább furcsa, hogy még mindig kívülről tudtam (és ezáltal üvöltöttem is persze) a szövegeket. Így utólag érdekelne, hogy mégis mennyit hallgathattam én ezt a muzsikát, hogy könnyed négy év távlatából is emlékszem rá. Lukács apó után jött a visszavonulás, kellemes 5 fokos sátorba. A lehűlés ugyanis elkezdődött.



Péntek:



Másnap reggel bizony, megtapasztaltuk a fesztivál második nagy hiányosságát. Történt ugyanis, hogy Vera gyomorgyengeségre ébredt. Iszkiri hát az elsősegélysátorba vagy mentőautóba. Nem volt. Egy darab mentőautót találtunk, ami éppen ott volt, mert kihívták. Szóval ez nem kényelmi hiányosság volt, hanem kifejezetten veszélyes. Node természetesen túltettük magunkat a nagy ijedségen, elmentünk hát felfedezni, az egyetlen ismeretlen terepet, a wan2 színpadot. Útközben megtaláltam, amit eddig akaratlanul is kerestem. Bizony egy fröccsös strandot. Egy olyan pultot, ahol kizárólag fröccsitalt mértek, de azoknak minden lehetséges változatát. Mondjátok, mi a mennyország, ha ez nem? Ráadásul borból és nem drágán. Megreggeliztem tehát, a fenti helyen és visszazarándokoltunk a sátortáborba. Pipa, közben kitaláljuk, hogy mit csinálunk ilyet rohadt hidegben, akkorra már beállt a végig fennmaradó 12 fokos hőség. A Tesco ismét biztos volt. Utána egy könnyed szundidélután, hogy frissek és üdék legyünk, mint a harmat. Itt kapott helyet egyébiránt az akvárium elnevezésű program is. Eltelt a Rómeó vérzik és az Edda is. Előbbi semmi különösebb élménnyel nem szolgált, igaz nem is voltunk ott, csak távolról hallottuk, de az feltűnt, hogy az énekhang a tegnapi Lászlóra nagyon hasonlított. Aztán ennyi. Jött a Pataki Attila, akinél jobban kevés embert nézek le ebben az országban, pedig van választási lehetőség. Igazából, nem tudom eldönteni, hogy részeg volt vagy ennyire primitív, de ismét nem volt fogyasztható, amit művelt. Sajnos időközben a Testiegyenlegről lemaradtunk. Kilenckor megnéztük KAP-ot, aki teljesen szórakoztató élőben is, igaz lehet, hogy bármin nevettünk akkor már. Tudniillik, ugye untuk az Eddát így aztán elmentünk a sátorba, ahol ismét megcsókoltuk Lénát asszonyt és Fröccs urat.



[Folyt. köv.]

SZIT

Sajnálatos önsajnálat-dönpingemben, sajnos nem tudtam kifejezni sajnálkozásomat a SZIT-en történtekkel kapcsolatosan. Én ugyan csak hallomásból tudom, mert ugye itthon buliztam féktelenül, de akkor is szomorúan érintett. Főleg azért, mert ettől tartottam azóta, mióta kitalálták városvezetőék, hogy akkor dohányzás tilt van, ugye pán-Pécs (illetve én már nem is tudom, hogy miktől hány méterre szabad*).

* Aki tudja, s van kedve az mérje ki a belvárost google earth-ön és megsimogatom a fejét. (S még sokan mások is gondolom, már csak azért is, mert akkor oda lehet szervezni a lent elbeszélt flashmob ötletet.)

Történt ugyanis, egy csendes pénteki estén (0410), hogy néhány feddhetetlen férfiú, vízipipa-pikniket tartott az említett köztéren. Még az este startpontjánál, látni véltek, mitöbb láttak egy rendőrbácsit, amint vígan cigarettázik a térszélen. No, gondolták hőseink, itta aztán nem lesz ma semmmiféle atrocitás. El is kezdtek pipázni jóízűen, s borral öblítették le a bódító égésterméket. Nem telt bele sok idő, mikor is jött egy úriember a PPD kötelékeiből és érdeklődést mutatott a pipa iránt. Miután a fülén kívűl minden érzékszervével kellő mértékben leellenőrizte, hogy bizony mi ez, elmesélte, hogy 1 óra múlva, meglepetésszerűen (!), visszatérnek és mindenkit feljelentenek. A bátor csapat, megköszönte szépen a hasznos információt és pakolni kezdett. Rámolás közben megfigyelték, hogy a kékek mindenkihez (deviánsan magában cigiző fiatalhoz, a nemtetszését megpendítő csövihez, stb...) odamentek és vélhetően elmondták ugyanezt.

Rólam közismert, hogy jó közelítéssel általában nem utálom a rendőröket. Például, a furcsa budapesti utcabálokon is általában nekik szurkoltam, amikor okosak voltak. Meg aztán itthon is, már nem egyszer igazoltattak és eddig mindig normálisak voltak. Ezekből az esetekből, később kiváló anekdoták születtek. Pl.: "-Maguk spontán isznak?" vagy a "-Zsombor, maga mér' ugrál a padokon? -Mert annyira rondák, hogy nem hiszem el, hogy ülésre van kitalálva." Aztán ezek mindig kimerültek abban, hogy személyiigazolvány-lakcímkártya kombó adás-vétele után, elköszönjünk egymástól. És ami a legfontosabb erényük volt, hogy a SZIT egyfajta türelmi zónaként működött. A hallgatólagos megegyezés értelmében, ők nem piszkáltak, mi meg nem szemeteltünk és ki-ki képességei szerint igyekezett kultúrált maradni (közismert, hogy vannak szubkultúrák, akiktől ez, egész egyszerűen nem várható el). Most azonban, jó eséllyel a csodás városvezetés kérésére, a rendőrurak begorombultak és valóban ellenőriznek. És bizony tilos a vízipipázás is, ami egész egyszerűen nonszensz. Nem részletezem, illetve nem ezt.

Nem ellenük, ha nem úgy általában gondoltam egy, amolyan flashmob-sorozatra, ami úgy nézne ki, hogy bizonyos kulcsépületek elé, nyilván adott jelre, letelepszünk és alkoholnak-látszó tárggyal (tea a viszkis üvegben, víz a vodkásban, almalé a kannában, hadd ne én adjak ötletet, bízok bennetek) és cigirágóval, fake-vízipipával meg mittudomén és azt csináljuk, amit a SZIT-en szoktunk, ezeknek a valós változataival. Ez részben tréfás időtöltés, plüsz ha valaki (rendőr, vagy egy galléros) megkérdezi, hogy mit csinálunk, az szuper. A dátum(ok) még nem tisztázottak, de valószínűleg lesz egy áprilisban, májusban és júniusban, különböző helyeken. Mindenről időben kaptok értesítést, valamint készül majd valami szórólap is, amit majd mindenki megfoghat. Terjesszétek ennek a hírét és jelezzetek vissza, hogy milyen érdeklődést mértetek fel. Vagy kommentben, vagy mailben. Meg jöhetnek ötletek is. Jah és most kedden kipróbáljuk a fenti dolgokat, szóval már most is legyünk jó sokan. Jelmondatok később... :)

[Remélem értékelitek a tagolást. Igaz ez még csak a beta verzsió.]

Napra pontosan érkezett

Március eggyedike van. A dátum szerint már tavasz. S bizony az időjárás alapján is. Nos végre megizzadtam séta közben, és fejemre rakhattam a napszemüveget is. Nem volt szél sem. Jah és még egy légy és van a szobámban, de most mint egy indikátor még neki is tudok örülni. Azért megöltem. Zümmögött tudniillik és mivel a lámpám szétszerelésével vagy tudomisén mivel volt elfoglalva, nos csábítóan könnyű célpontnak ígérkezett. De ez azonban nektek tök érdektelen, ha nem akkor szóljatok és elmondom, hogy miképpen tisztítottam le az összekávézott napszemüvegem. A lényeg, hogy vége van ennek a sivár és hómentes télnek. Újra mindenki örülhet a kabátmentes lányoknak, a napsütötte textil szagának, a fincsi sörnek és a békés vízipipafüstnek. Újra ki lehet mászni a Szitre és a keresni a minnél ideálisabb spotot a borolásra és a beszélgetésekre a jólismert belvárosi tavaszillatban. Ez útóbbi hellyel kapcsolatban van egy vágyálmom. Nagyon szeretném, ha idén kevesebben képviselnék magukat a hajmentes szubkultúrából és a rendőrök ugyanúgy türelmi zónaként tekintenének a helyre, mint eleddig. Mi meg cserébe megígérjük a városnak, hogy nem ganézunk, mint ahogy eddig sem. Amúgy tényleg nem tudom, hogy bevitték a kis kopasz buksijukat a kocsmáikba vagy haza, avagy valóban kevesebben vannak. Bár ezutóbbiban nem nagyon bízok. Majd meglátjuk. Zárójel zár. Ott tartottam, hogy újra. Szóval újra lehet Sétatéri fesztiválokon finomakat falni, újra lehet hosszan elnyúló kertvárosi mini utcabálokat tartani. No és lesz ugye PEN és még sok más egyéb. Majd megélvezzük. Szép tavaszt.
[Egy idevágó igaz nem a legjobb John&John. Küldöm mindenkinek, aki szereti.]

A cudar éj, mely szép véget ér...

Tegnap a civilizáció mellett döntöttem, úgyhogy bementem kettő darab személlyel a városba (Dani, Roland) a városba. A két nemes férfiú a Pécsett található artistaképző szépreményű növendékei. előbbi a rendszeres (más)blog látogatók ismerhetik a nemrég tervezett fiktívjáték borítójáról (disznovágás pro 2009). társaim később jóeséllyel szerepelnek még a sorok között. mögött. Tehát minimális pénzzel a zsebünkben, egy pipszivel a hátunkon, hiú reményekkel telve nekivágtunk a jól ismert utcáknak, hogy akkor mi most jól pipát gyújtunk, teátfröccsötkávétbort iszunk és miután átbeszéltük a bensőnket feszítő gondolatokat. nos az első állomás, ahol én tulajdonképpen csatlakoztam az a papucs boroda volt. itt jött az első sokkhatás: a szigorú néni nem engedte, hogy vízipipát gyújtsunk, mert az nagyon füstöl. szerencse, hogy a cigaretta direkt tisztítja az ájert. nah mindegy. rohanvást indultunk tovább az örök kedvenc, mindig tökéletes, fűtött sátrú (néhanem) zöldbe. kettes számú sokkhatás: a fenti csapszék a legkevésbé sem volt nyitva, sőt mi több bezártnak inkább tűnt. nos amellett, hogy tulajdonképpen majdnem szélütést kaptunk (utoljára zárt kocsma ajtó, akkor ütött így szíven, amikor először láttuk zárva a laterumot, arról helyről azt hiszem egy külön posztot kell majd írnom.), még, hogy is mondjam farkasordítóan, kujva hideg volt. drámai helyzet alakult ki, lassan kiütköztek rajtunk a melegelvonási tünetek és már tényleg bármit adtunk volna egy nyitott, dohányzó kocsmáért, amikor a Daninak eszébe ötlött, hogy a Balázs (Hartungéké, egyébként annyi balázs van manapság) mesélt neki egy titokzatos helyről, aminek a neve Mozaik. abban a helyzetben az tűnt az egyetlen jó megoldásnak, mert elkezdett a szél süvölteni, több ízben láttunk óriási medvéket előtűnni és egyszer még vlagyivosztoki kalauz is felénk tartott, de ő nagyon részeg volt. nem volt választásom, tehát felhívtam a Hartungot, hogy mégis hol van. végül megtaláltuk.ott volt. egy hely bőrfotelekkel, hosszú pulttal, aranysárga fallal, csocsóasztallal, dohányzósarokkal (ami sajnos nem volt egyenlő a bőrfoteles sarokkal), és még a vízipipszit is engedélyezte a néni. a 280 froncsis tea a pénzé megérte, de a hely attól még drága, amugy egy szavunk nem lehetett, (a néninek annál inkább tekintve, hogy kiégettük az asztalt,de hát nem baj). még a 11kor berobajló sakálrészeg edda-drukker (van józan edda fan?) sem törte meg a zent, amit akkor már csak a danival élveztünk, mert a roland éhes lett.nah akkor ezzel a legérdektelenebb mondattal zárom.