123

Elhanyagoltam ezt a helyet itt. Nem tehetek róla. Egészen sajnálom. És tulajdonképpen nincs is kedvem most talán ideírni. Az biztos, hogy leírom, hogy mennyire jó volt a plan9 elnevezésű fesztivál szombatja. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy a Tv-torony ilyen kellemesen alkalmas egy feszt lebonyolítására. Ugye kettő szintet különböztetünk a második kedvenc pécsi épületemben. Aki nem tudja mi az első, az legyen szíves találgatni, aki rosszra gondol, annak nem adok ajándékot. No ennek volt így értelme? Szóval két szint. Presszó, kilátó. Az első zárt, a második nyitott. Az első adott helyet, a különböző előadásoknak (egy részüknek), valamint ott volt az egyik vetítő. Kitérő: ha a Tv-tornyot, mint helyet kéne vizsgálnom,a feszt nélkül, akkor egy darab kihasználatlan lehetőségnek gondolnám. Bizony a pult gyengus és drága. A dizájn, amit ki lehetett szűrni a sci-fi skin alól, fosi. Szóval vagy még egy kis retró feeling, vagy állandó babzsákok. Apropó babzsákok, a plan9 tele volt szórva effélékkel és bizony elvtársak, kevés dolog eshetett volna jobban az jelen időszakban, mint babzsákon elnyúlva, sörrel, a horizontot bámulni. Na akkor vissza a szintekhez. A második szinten a szabad téren a fenti dolgokat lehetett csinálni, éjszaka dögös világítással. A zárt félkör (ami nem tudom, hogy a feszt miatt, vagy úgy általában volt lezárva), pedig egy újabb vetítőnek, illetve este a koncerteknek biztosított látványos helyet. A filmekről annyit, hogy majdnem sikerült végignézni a Plan nine from outer space-t, de véleményem szerint ez lehetetlen. A zene pedig nem teljesen az enyém, de tisztes távolból kellemes volt. Szóval nem is a programok miatt volt kiváló program, mert úgy általában a sci-fi nem lelkesít annyira, hanem a megvalósítás, az egyéniség (tubusos kaja, űrhajós dizájn), meg nem tudom. Szóval rendhagyó élmény volt az biztos.

Egy másik, szomorú téma pedig a Kertvároshoz kapcsolódik. Nem tudom ki mennyire van tisztában az ekf projekt, köztérrekonstrukciós részével. Ez lényegében azt jelenti, hogy bizonyos közterek bedarálnak és egy új külsővel újrateremtik őket. Ez történik a Krisztina téren is például. És ez történik a nevelési körül. Egész pontosan a régi buszpályaudvar helyén, a koli mögötti szökőkutnál és az Agórán. Bizony szétszedik a kis, pécsi oktogont, ahová a lusta délpécsi legények járhattak teljes illegalitásban iszogatni. A teret amivel minden környékbeli betyárnak van legalább egy története. Sirassuk meg, de közben gondoljunk arra, hogy az új terek talán egy kis SZIT-ként fognak üzemelni. Pénteken méltó módon vettünk búcsút.

Három. [Angyalok és démonok kritika halpécsről. Enyim.]

PEN 2009

Holnap április hónap huszonkettedik napjára ébredünk és mint karácsonykor rájövünk, hogy jé elfogytak a napok, a mi csodás városunk egyetemi napjaiig. Sokáig nem volt, hogy idén nem lesz, helyette valami meglepetés lesz. Na ez volt a meglepetés. Mindenki örült. Az izgulósak rögtön szaladtak jegyér. A coolfészek, meg rájöttek, hogy alig drágább a (négy!) napi jegy, így aztán leszarták és majd ott megveszik. Fura, de én jelen esetben az izgulósok táborát gyarapítottam, mert emlékszem mi volt rezgésen, meg mit meséltek tavalyról, amikor én nem tudom miért nem voltam.
Na most itt arra gondoltam, hogy majd leírom, hogy mi az amit érdemes megnézni. Belátom ez a világ legoktondibb dolga lett volna. Viszont belinkelem a plakátot. Aztán ennyi voltam. Jah meg annyi, hogy ahogy agyam és időm engedi, jól beszámolok. Ez így kicsi lett. Szarni rá.

Szóval mindenki, akit szeretek és/vagy szeretni fogok az legyen kedves jöjjön el. Bőrgyár. Aztán majd 26-án hajnalban ki onnan.

Háború Pécsett

Program ajánló következik.

Április negyedik napjára egész pontosan. Azon belül is 16 órára. Ahol pedig az érdekesség, ami miatt elneveztem a posztot programajánlónak, történni fog, az a Szécsenyi István nevű szakállgururól elnevezett közterünk lesz. Tudjátok, ahol az a kövér templom is van. Na most, hogy így mindenkit jól összekonfúzáltam, akkor elmesélem, hogy mi is fog helyet kapni csodás főterünkön. Elvtársak/elvtársnők, párnacsata lesz bizonymondom. A pihepuha csihipuhi elsődleges célja, akárki akármit mond, az hogy jól elverjük egymást és gyöngyöző kacajjal guruljunk fel, s alá a tollforgatagban. Nomeg vannak járulékos célok, mert ezt ugye csinálhatnánk egy iskolateremben vagy egy gumiszobában, de mi a főtéren fogjuk. Nyilván azért hogy sokan lássanak. És akik kuksiznak majd vidoran/mérgesen/megelégedve/megelégelve/konzervatívan, na nekik van egy precíz magyarázat is a célkitűzésekről. Ami nekem tetszik, nem is tudom hogy van-e másik, hogy közösségi eksön. Mindenki csak színleg fog utálni mindenkit, és ez igen furcsa lesz a többi, "színlegszerető" embernek. A másik, ami kicsit konkrétabb, hogy integessünk ezzel az embereknek: helló: a KÖZterület nem csak KÖZlekedési eszköz, hanem KöZösségi hely is egyben. Szóval, lehet ott beszélgetni is ám, sőt ha fürkész rendőrurak nem látják, még talán sörni is egyet. Egy szó, mint egyszáz, mindenki öleljen meg, szombat háromóra körül egy puha párnát, buszozzon el a Csészényire és jelre verjen meg egy embert. Elnézést negyvenhetet. És mikor majd elfáradtunk, akkor egy jóízű afterparty szerveződik, ott ahol. De mondjuk, aki ezt olvassa, az menjen egyenest a Zöldbe (további javaslatok kommentbe), ahol nem tudom. Ja vannak itt szabályok is. Íme: 1)legyen a párna puha, máskülönben fáj. 2) csak olyat üss, akinek van a kezében párna (és azt aki láthatóan utálja, hogy te itt mosolyogsz) 3)szemüveg, nem jó szembe aprítva, ezért vegyük le 4)"a küzdelem addig tart, amíg tartania kell".
Ezek után még egy kis infó, azoknak, akik nem lennének Pécs városából valók, bár ilyen ember az egész országban kevés van és abból nagyon kevesen olvassák a blogot, de mégis. Szóval a vidéki városok listája: Budapest - Duna korzó, Vigadó előtt, 16:00/Debrecen - Kossuth tér, 16:00/Eger - Dobó tér, 16:00/Győr - Városház tér, 16:00/Miskolc - Hősök tere, 16:00/Mohács - Széchenyi tér mellett, az Óránál, 16:00/Nagykanizsa - Erzsébet tér, 16:00/Salgótarján - Fő tér, 16:00 (a LokArt szervezésében)/Sopron - Kodály tér, 16:00/Székesfehérvár - Városház tér, az Országalmánál, 16:00/Szombathely - Fő tér, 16:00/Zirc - Rákóczi tér, 16:00
Sokan legyünk, mert úgy jó!

[Megkéne már szokni, hogy bekezdések is kényeztessenek titeket. Ja és elnézést a néholi káoszért, de hosszú volt a nap és több volt benne a társadalomkutatás tanulás, mint amennyit átmeneti hereazagyam szindróma nélkül abszolválni tudtam volna.]

Gábris írta kocsmakritika, a fővárosból

[nem, tulajdonképpen nem én]

Egyetemi Kávézó (Budapest XI. Zenta utca 5):
A látogatás apropója SLIPre való szárazedzős megbeszélés megtartásában gyökerezett, az általunk ismert helyek aktuális kapacitása nem volt képes a csapattagok befogadására (kedd este!!!). Tehát egy órás tikkadás után felüdülve ujjongtunk hogy végre valahol kiszolgálnak minket iható kenyérrel.
Az ajtón belül 30 centire sunnyogó küszöb alattomosan rákoppintott a nagy lábujjunkra, jelentősen felgyorsítva fejünk útját a pult felé, nem ügy. Nagy hirtelenséggel huppantunk le a székekre mielőtt bárki elbitorolná helyünket. Az ivó egyik belső kisebb részében sikerült elhelyezkednünk, több összetolható asztal és búsan kucorgó sörösrekesz-tornyok társaságában. Nagy plusz pontot érdemel ez a helyiség, gyakorlatilag bármilyen célra átalakítható. Innen a pult elé lépve belebotlunk a csocsóasztalba, ami a fajtársaihoz híven (kocsmai csocsóasztalok) várhatóan lejt, elviselhető mértékben. A szeszelde másik szárnyát egy nagyobb tér alkotja, puha kanapékkal és biliárdasztallal. Innen nyílik a mosdó is. Viszonylag kulturált, két játékos számára kialakítva, melegvíz nincs, folyékony szappan és kéztörlő eszköz viszont rendelkezésre áll.
A folyadékok választéka sokszínű, a torokkifordító kommersztől kezdve az igényes színbe csomagolt tiszta etilalkoholokig. Helyi viszonylatban az árak épp az elfogadhatóság határán egyensúlyoznak, közepes költségvetésből már lehet rendesen nyakalni a különböző lőréket. Az italok mellett felszolgálnak nyálcsorgást hirtelen katalizáló melegszendvicset is, érdemes kipróbálni. A kávéfogyasztáshoz nem volt szerencsém, valójában tippelni sem tudnék miért erről az italról nevezték el az adott szomjoltó intézményt.
A közönséget meglepő módon döntő részben egyetemisták és főiskolások alkotják változatos oktatási helyekről érkezve. Ennek hátránya hogy előfordulnak csúnya bácsik is, akiknek gyorsan megtetszenek a Tomi órájához hasonló fényes tárgyak.
Összesítve a hely korrekt, de a viszonylag magas árak lehúzzák a pontszámokat. Délutáni beülésre vagy esti beszélgetésre alkalmas, nagyobb összejövetelt viszont célszerű máshova tervezni, pláne ha a program gerincét az alkoholfogyasztás adja. A 10 pontból 6ot sikerült elérnie, ami „Ivó” minősítésnek számít.

La-Fanfare---en-Petard

Elnézést kívánok, mindenkitől, aki idetévedt a héten és még mindig csak a Watchmen kritikát látta. Egész egyszerűen nem volt énnekem időm, hogy megoldjak ide valamit. *Szkúzi* Az egyik ok, hogy a múlt héten három zéhá-jellegű program volt az egyetemen és ez pontosan néggyel több, mint amit jószívvel, mosolyogva elviselni tudok én. A másik, hogy bizony meg lett rendezve a héten a pollackos rektorhét, amire nekem temérdek szerencsével (Csillus) sikerült négy darab hetijegyet szereznem. Így aztán ingyenpénzért vethettük bele magunkat a középső két napba. Erről lesz itt szó.

Legjobb lesz, ha kronológiailag vázolom a dolgot, bár aki ott volt tudja, hogy a második nap nagyságrendekkel volt gyengusabb, az előzőnél. A keddi estét a zöldségben kezdtük, ahol aztán rájöttünk, hogy beszélgetésre kiváló, de ha kicsit komolyabb alaphangulatot akarunk magunk alá faragni, akkor kevés lesz a pénzünk. Így aztán egy flasek martini őszinte szerelmével felvértezve, elzarándokoltunk a Sarokba. Nos itt meg annyian voltak, hogy a "kerthelyiségben" kellett pozíciót felvennünk és fogyasztani oroszország könnyeit. Az idő eközben bűvésztrükkökkel és cudar fázócskával telt. Fél tizenegy körül elindultunk a B-klub irányába, ahol a mulatság rendezve volt. Jól, pofátlanul becsekkoltunk a VIP-jegyeinkkel, lepakoltunk és gondoltuk, hogy hörpintünk egy sört a koncert előtt. Nos én egy olyan embernek adtam valutát, aki már a pultnál várt és még így is húszperc volt mire sörhöz jutottam. Szóval értem én, hogy nem tudtuk, hogy mennyien lesznek, de egy kicsit lehetett volna az egész gördülékenyebb. Sokkal. No mire megkaptam a szörpöt, mehettem is be az első sorba, hogy megéljem a La Fanfare en Petard koncertet. Egy franci utcazenekarról van itt szó, annak aki vmi hiba folytán nem hallott volna még róluk. Mikroportokkal vannak felszerelve, ami azért fontos, mert nagyon mobilok, ami azért fontos, mert így már kvázi az öltöző elhagyásától kezdve indították a koncertet. Szépen bevonultak és amikor a tömeg közepén álltak, tempóváltás jött és elszabadult az ugribugri. Elkezdhetném mesélni, hogy mindenféle zenei műfaj volt ötvözve hibátlanul, de akkor nem nagyon kaphatnátok átfogó képet arról, ami ott történt. Igazából semmiképp sem, de pár frázissal megpróbálom. Képzeljünk el egy viszonylag egységes (piros-fekete) ruházatba bújt hatfős brigádod a következő hangszerekkel: tuba, nagydob, kisdob+cinek, szaxi+megfon, alt szaxi, trombita. Továbba tegyünk hozzá a montázshoz fura napszemüvegeket, és még furább sipkákat. Nos ez a csapat aztán ugráltatott minket, ültetett minket, lejött a színpadról, visszament, ugrált velünk, elájult, tehát egyszóval egy hibátlan showt csináltak, a közönség bevonásával. Mindezt allűrök, felhangok nélkül, vidáman. Arról szólt a koncert, amiről szólnia kellet és kellene kb minden koncertnek. Közel másfél órán keresztül együtt táncolni, ugrálni. Szóval minden elismerésem és köszönjük. Legközelebb: 0714-0718 Veszprém utcazene, ami ugye kötelező, 0719 Pécs fesztivál. Böngésszetek videókat! Valamint itt a mulatság képei.
A helyről még annyit, hogy nekem ez egy új hely volt. Viszonylag semlegesnek éreztem. Koncertre teljesen jó, egyéb dolgoknak nem annyira. Felsőközép áras pultja, kicsit lassúcska volt még a lightosabb szerdán is, a dizájn gyakorlatilag teljesen hiányzik, valamint a konfort is. Mellette viszont van darts, csocsi (százért, nyitott asztalok), egy foltos, nem biztos billiárdasztal és startrekkes flipper is. A tánctér azonban az egyik legélhetőbb beltéri: szellőzik és nem nagyon lehet dohányozni benn így a levegő luxusát is megengedhetjük magunknak.
A második nap Csá Misi és Kaukázus volt ugyanitt. Nem nagyon tudtak lekötni, valószínűleg túl élénken élt bennem az előző nap. Itt is jót mulattam, de közelében sem volt a keddnek. Sőt még a lábamra is ráléptek. Kétszer, ha jól emlékszem. Elment az áram is, valamint a Kaukázus zenekar frontemberét egy percig nem éreztem szimpatikusnak, ami kicsit megnehezítette az ugránkolást.
Node egészségünkre.

Son of a cock...!

Jó hír: ma nem írok egy darab filmről sem. Pedig láttam sokat, de ráadásul jókat is, csak lusta vagyok, mint kaki. Nos inkább beszámolok pár felettébb izgalmas dologról. Numeroeggyizgalmas hír: megcsinálták a Malomvölgyi úton található lukat, ami kb fél éve tátongott a maga 30 centis és 16 méter mélységű valójában. Szóval újra tud egyenes menni a busz és a nagyon gyors béemvétahók, már ott elkezdhetik a száguldás. Végre. Amugy a fenti fajság ma csúnyán felidegesített.
Az egész úgy kezdődött, hogy salátát akartam enni, ennek fényében, nosza vettem egy adagot. Kellemesen hagymás feeling volt, de nem tudtam megenni az egészet, ezért ott hagytam a fotel mellett és ideültem a számítógéjphez. Nos a hagyma megsértődve azon, hogy senki nem eszik vele/belőle tovább illatozott és elárasztotta a kamrámat béla-szaggal (értsd: falusi archetípus szájszaga, közvetlenül nyári, kora-őszi reggelije után, kb.:3000 olf). Szellőztetésre adtam hát a fejemet, de nicsak, ki van az ablakom alatt és miért ilyen hangos. Nos igen két fekete csodafosautó állt egymással szemben az út közepén, természetesen sarkigbaszott ajtókkal, természetesen csodaigényes zenével és természetesen okos, majdnemhúsz, apufiaival. Akkor inkább a hagyma. Egyszer felgyújtok egy ilyen hangosfiukát...
Még van itt valami, amit megosztásra helyénvalónak vélek, annak aki nem ismeri. Angry videogame nerd. Mindenki nézze meg. Tulajdonképpen retrodolgok, sok káromkodással. A lényeg, hogy a bácsi régi (94es volt a legújabb) videójátékokat tesztel, vadabbnál, vadabb konzolokon és minden rész végére, halálosan felbassza magát, jogosan. Rém szórakoztató és resolutionlight típusú játékok (újra)felfedezésére buzdít. Én 3 napja a Tank Wars című játékot játszom 1990-ből. Azok a boldogszépnapok 95ben, véggáborral.
Ma vettem egy szőnyeget. Faszán összefogja a szobát. Jaj, annak aki lepisálja. [Aki nem érti az vegye úgy, hogy lecsesztem, mert még mindig nem nézte meg a Nagy Lebowskit.]
Holnap csütörtök és nagyon sok órám lesz és ettől nagyon szomorú vagyok. Asszem magammal kell vinnem egy kis Felix Felicis-t.
Tudom mit akartam még. Voltam hétfőn Kantabárban és kellemeset csalódta. Klassz, feelinges, hely, enyhe retróval, meg egy piincével, ahol saját zenét is lehet hallgatni akár. Könyvek is vannak, nomeg színes billentyűzetek. Az árai, a belvároshoz mérten normálisak, az egyetemistához mérve kicsit huzatosak, de a Zöldnél nem drágább.

Panelek és kancsófröccsök

Ma fából készült arccal ébredtem ki az ágyból. Nem volt igazi a mosolyom. Ennek kettő darab oka volt. Az egyes számú, fő ok az volt bizony ma munka volt, vad, féktelen szórólapozás várt rám, csodálatosan sok pénzért. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat egynéhány sorral lentebb leróvom.
A kettes számú, kevéssé fontos, jelentős casus, hogy tegnap este bambi-parti volt a Sarok-söröző (napjainkban a felesleges Corner néven futó) szakintézmény falai között. Tehát, kocsmakritika No. 2 (az első a Mozaik volt): Az elemzés tárgya fenn van a hegyen, megközelítése 32es számú járattal a legkellemesebb, kivéve ha az MK növendékei vagyunk. Ha csodás egyetemünk irányából érkezünk mellőzük a Radnics utcát, mert embert próbálóan meredek. Nos, ha megérkeztünk, azonnl észrevesszük, hogy lehetőség van billiárd játszására, illetve wurlitzer segítségével zeneszámokat élvezni. Utóbbi eszköz egyúttal alkalmas feszkó keltésre, annak okán hogy javarészt cigány mulatós és a kárpátia zenekar izommagyarpoprock dallamait tartalmazza. Igaz van Doors is. A backstage tartalmaz kettő darab csócsóasztalt, melyek kiválóan alkalmasak (a fenti játékon felül) fröccs fogyasztásra, illetve vízipipázásra, ha nincs szabad asztal vagy mert hasonlóképpen örültek lennénk, mint mi tegnap. Van még egy pénznyelő, aminek a szisztémáját nem sikerült felfedni, merthogy volt rajta kocka, kártya, pörgő kerekek, mindez egyszerre, aki tudja mi a búb ez, az legyen kedves írja le. Az árak teljesen cimborálisak. A leghasznosabb példa: kancsófröccs 300 pénzmagért vehető át a pultnál. A Szalon sör 210, Soproni 240. Az első terméket tegnap nagy volumenű tesztelésnek vetettük alá, ennek eredménye képpen volt bizony egy emberveszteség, de a nagy fagyok ellenére ő is szerencsésen hazaért (Daniékhoz). Hangulatában a hely erősen falusi kocsma jelleget idéz, főleg a játtékkuckó, ami mármár kultúrházak öltözői atmoszféráját teremti meg. Ezen sajnos a tegnapi közönség sem lendített. (A belső emberek állítása szerint, ha jó a társaság, akkor jó a hely is.) A filmes pontozást jelen témára alkalmazva 10/7 et ítélek meg. Ez persze nem magának a tegnapi estének a értékelés, mert az bizony 10/10. Volt minden: kukafelgyújtás, részeg szerelmibánatos, pipszi csocsóasztalon, paprikáscsipsz félegykor a buszmegállóban, lírai párbeszéd telefonon.


A délelőtti munkával kapcsolatban csak pár gondolat. Képzeljétek kellemesen csalódtam az emberekben. Az egész hat órányi munka alatt csak kétszer küldtek el a picsába, de az esetek nagytöbbségében empatikusak voltak a lakók. Volt egy bácsi, aki előbb jól kifaggatott (ez kb annyi ideig tartott, hogy a kaputelefon nyomásától és a hidegtől acélszürkévé vált már az ujjam), ezt követően pedig volt olyan bájos, hogy nem engedett be. Én mintegy ajándékként, egy hozzávetőlegesen egyperces kaputelefon szonátával örvendeztettem meg őt. Voltak egyébként érdekes dolgok. A leginkább az volt furcsa, hogy olyan körzetet (dél-kertváros betonmeleg öle) kellett megszórnom, melyeket jóidő esetén kocsmaként alkalmazunk és hát érdekes volt nappali világosságban látni a monumentális tízemeletes monstrumokat. Szerintem szépek. (Képzeljétek felfedeztem 4 különböző típusú tízemeletest, akit érdekel szívesen csinálok neki katalógust. hazudtam. nem.) További (elképesztő) érdekességek: házőrző kutya a panelben (nem vicc, morzsi ott ült végig, amíg én postaládáztam és figyelt, hogy ne csináljak semmi illegálisat), a régi kaputelefonból készített szórólaptartó sem volt rossz, de ami a legizgibb végre találtam egy 4emeletest, amiben volt lift. ójeh. Szóval ma én voltam a nyugdíjasok feltartóztathatatlan zaklatója, a féktelen kézbesítő. Másszóval végre betörtem a reklámiparba.

A cudar éj, mely szép véget ér...

Tegnap a civilizáció mellett döntöttem, úgyhogy bementem kettő darab személlyel a városba (Dani, Roland) a városba. A két nemes férfiú a Pécsett található artistaképző szépreményű növendékei. előbbi a rendszeres (más)blog látogatók ismerhetik a nemrég tervezett fiktívjáték borítójáról (disznovágás pro 2009). társaim később jóeséllyel szerepelnek még a sorok között. mögött. Tehát minimális pénzzel a zsebünkben, egy pipszivel a hátunkon, hiú reményekkel telve nekivágtunk a jól ismert utcáknak, hogy akkor mi most jól pipát gyújtunk, teátfröccsötkávétbort iszunk és miután átbeszéltük a bensőnket feszítő gondolatokat. nos az első állomás, ahol én tulajdonképpen csatlakoztam az a papucs boroda volt. itt jött az első sokkhatás: a szigorú néni nem engedte, hogy vízipipát gyújtsunk, mert az nagyon füstöl. szerencse, hogy a cigaretta direkt tisztítja az ájert. nah mindegy. rohanvást indultunk tovább az örök kedvenc, mindig tökéletes, fűtött sátrú (néhanem) zöldbe. kettes számú sokkhatás: a fenti csapszék a legkevésbé sem volt nyitva, sőt mi több bezártnak inkább tűnt. nos amellett, hogy tulajdonképpen majdnem szélütést kaptunk (utoljára zárt kocsma ajtó, akkor ütött így szíven, amikor először láttuk zárva a laterumot, arról helyről azt hiszem egy külön posztot kell majd írnom.), még, hogy is mondjam farkasordítóan, kujva hideg volt. drámai helyzet alakult ki, lassan kiütköztek rajtunk a melegelvonási tünetek és már tényleg bármit adtunk volna egy nyitott, dohányzó kocsmáért, amikor a Daninak eszébe ötlött, hogy a Balázs (Hartungéké, egyébként annyi balázs van manapság) mesélt neki egy titokzatos helyről, aminek a neve Mozaik. abban a helyzetben az tűnt az egyetlen jó megoldásnak, mert elkezdett a szél süvölteni, több ízben láttunk óriási medvéket előtűnni és egyszer még vlagyivosztoki kalauz is felénk tartott, de ő nagyon részeg volt. nem volt választásom, tehát felhívtam a Hartungot, hogy mégis hol van. végül megtaláltuk.ott volt. egy hely bőrfotelekkel, hosszú pulttal, aranysárga fallal, csocsóasztallal, dohányzósarokkal (ami sajnos nem volt egyenlő a bőrfoteles sarokkal), és még a vízipipszit is engedélyezte a néni. a 280 froncsis tea a pénzé megérte, de a hely attól még drága, amugy egy szavunk nem lehetett, (a néninek annál inkább tekintve, hogy kiégettük az asztalt,de hát nem baj). még a 11kor berobajló sakálrészeg edda-drukker (van józan edda fan?) sem törte meg a zent, amit akkor már csak a danival élveztünk, mert a roland éhes lett.nah akkor ezzel a legérdektelenebb mondattal zárom.