Tábor és kínálás

Véget ért a PREP-tábor, azaz Pécsi Bölcsész Nyári tábor. Az első. Azt hogy a rövidítés mit jelent, nem tudom. Tapasztalat volt bőven, de elmesélem, hogy miről volt itt szó.

Marketing a kulcsszó. A történet ugyanis arról szól, hogy a btk marketing osztálya kitalálta, hogy miért kezdjük el promotálni csodás (irónia nélkül) karunkat, minnél korábban. Így adódott, hogy jelen program célközönségét a harmadikos, gimnazista nebulók adták. Szóltak előre, hogy körülbelül, egy seniorra jut kettő fiatal. Nos én ezt poénra vettem, pedig valóban így esett. Tizenkettő embert érdekelt a dolog. No ne tessék azt gondolni, hogy ennyire érdektelen volt, csupán arról van szó, hogy irreálisan későn hirdették meg. Mit volt mit tenni, vártuk a zsengéket, mosolyogva barátságosan. Mindez ugye kedden volt. Szépen lassan be is futott mindenki, fel a jakabba, le a suliba és máris kezdődnek az előadások. No nem akarok itt részletes program elemzésbe kezdeni, aki szeretné annak persze szóban igen. Ami fontos, az egy dilemma volt/van. Történt ugyanis, hogy a táborlakóknak bármennyi közösségintegráló ivászatot tervezhettünk, mindig csak mi (nagyok) buliztunk. Eleve kevesen vettek részt az esti programokon. Nem tudtuk eldönteni, hogy a résztvevők voltak ennyire antiszociálisak és nemivósak (hatalmas tisztelet persze a csekély számú kivételnek). A másik lehetőség, hogy mi (ismét a nagyok), egyfajta doomed generation-nek vagyunk/voltunk a tagjai, aki harmadikban már gazdagon csúsztatták a finomságot a pocakba. Sőt. Volt, aki ekkor már pihent is egyet.

Szóval nem tudtunk végül levonni, ezzel kapcsolatban értelmes végkövetkeztetést. Az viszont biztos, hogy temérdek hibája ellenére, jól sikerült a dolog. De hát az első volt, kevesen is voltak. Tanultunk belőle. És én spec jól is éreztem magamat. Esték a jakabban, aprószínház, sok jó gondolattal, finom kaják...

...

Egész más. Lesz idén is ICWIP, ami tavaly is klassz volt, de idén igazán-igazán odanyes. Szóval mindjárt leírom a programot, annak aki nem látta volna. Meg rakok ide linket, mert színesek lesznek tőle a szavak. Mégsem írom le a programot, a honlapon fenn van. Én meg lusta vagyok. Lesz minden jóság. Neo, Brains, Irire maffia, Vad fruttik, Besh'o'drom, Les Touffes Krétiennes.

És akkor már a következő tényleg az Orfű poszt.

Cikking

Egy gondolkodósabb napon rájöttem, hogy néha eléggé nem csináltam semmit ebben a félévben. No gondoltam egyet és széküldtem egy csomó emailt, hogy ezt és ezt csinálnám. Az egyik az Univ Pécs volt. Megkérdeztem lehet csak úgy publikálni. Mondták lehet, de ha van kedvem, menjek el a ma (két hete hétfő) esti lapindítóra. Elmentem, elmondtam az ötletet, hogy miről írnék, valamint kaptam még egy helyet. Az MK Digitális kert című installációjáról kellett beszámolnom. Az le is jött mindenki ragadjon UP-t és keresse meg. A második, ami egy sima publicisztika a MÁV-ról, nem fért bele, de szeptemberben az is lejön, ha igaz. Addig is itt közlöm nektek, hogy örüljetek. (Ami miatt nem fért be: Volt egy furcsa publicisztika a PEN-ről, aki olvasta üvöltött, de valahol érdekes volt. Aztán esemény eseményt követett és az egész olvasói levélben kerekedett ki, amire a főszerkesztő és a cikk szerzője is reagált. Azért írtam ezt ide, mert az eredeti cikk ismeretében, érdekes pro-kontra érvek hangoztak el.)

..

Tájékoztatjuk Önöket, hogy köszönjük türelmüket

Budapest-Pécs oda-vissza, vasúttal, 8 óra 32 perc. A pesti pajtások szerint sikerült megdöntenem, az eddigi késési rekordot.

Vonatozni alapvetően jó dolog. Van elég hely, ritkán fékez, akkor se nagyot. Elvileg az egész olyan gördülékeny, csak úgy siklunk és érezzük, hogy utazunk. Így aztán, amikor úgy alakult, hogy felmegyek a napokban északra, egyértelmű volt, hogy az Államvasutak szolgáltatásait veszem igénybe. Szerencsémre épp dolgoztak. Minden a legnagyobb rendben ment, egészen Pusztaszabolcsig, ahol a szerelvény vészjóslóan lassítani kezdett. A lámpák és a ventillátorok kikapcsoltak és kerekek megszűntek gurulni. Remegve vártam a dementorokat. Kalauz jött. Faarccal közli, hogy a felső vezetékre ág pottyant, megkér hogy várjunk türelmesen. Megtesszük, elvégre ez nem a vasút hibája. A feszültség ennek ellenére folyamatosan nő az utasokban, egyesek kávéra, én egy kis sörre is vágytam elégtételként. Mások pedig egy könnyű vérbosszúra. Ők idegesek voltak. És voltak akik nem. Egy bácsi például vidoran megjegyezte, hogy nem érti, hogy miért vagyunk idegesek, tulajdonképpen nem a tengeren vagyunk és nem süllyedünk. Igaza van, én se siettem különösebben. Egykedvűen kapcsoltam, hát vissza Weberhez. Cirka 50 perc várakozás után megjött a sárga angyal, egy ormótlan dízelben manifesztálódva és szép komótosan elkezdett vontatni mnket. Vissza Pusztaszabolcsra, ahol átugrottunk egy másik sínre és mint egy pegazus, irány a Keleti.

Két nap múlva jött a hazaút. Az először kiszemelt vasúti járműre, természetesen előttünk fogyott el a helyjegy. Jöhetett a második próbálkozás. Ülőhelyszelvény megvan, cuccok szintén, a gyros már reggel óta, akkor irány Kelenföld. Átrobogunk a mostanában rettentő hangos és mocskos pályaudvarom. Már csak öt perc, amikor elérjük a száztizenkettes vágányt. Az említett időintervallum letelte után, természetesen nem jött vonat, helyette egy csilingelő, dallam, aztán a bejelentés, hogy késünk. 20 percet. Az nem vészes, pont egy Jóbarátok. Lassan eltelt a harmadóra. A nap szép lassan elbújt a külvárosi panelek mögé, ennek ellenére én még kiizzadtam az utolsó folyadékcseppjeim. Semmi baj, legalább a szombathelyi és a győri IC menetszele lehűtött. Azok nem késtek. Újabb dallam, harminc perc. A történet ismerős gondolom sokaknak. A kalauz a vonaton azt mondta rossz volt a mozdony. Én nem értek hozzá, de én megpróbáltam volna elé kötni egy újat. Lehet, hogy nem volt.

Felmerül a kérdés, hogy mekkora városnak kell, ahhoz lenni, hogy a vonatunk prioritást élvezzen, vagy legalább legyen rajta a hely. Megkérdeztem egy vasútnál dolgozó ismerőst, azt mondta az a baj, hogy utánunk már csak Szerbia van.

(Állítólag az EKF program okán megpróbálják megoldani a helyproblémákat és egyfajta kísérleti jelleggel újra a Délibe futnak majd be a pécsi vonatok. Utóbbi erősen ostromolja az indokolatlan pletyka kategóriát.)

..

[Elütés kettő van, ha észreveszitek magyarázkodok.]

Egészségünkre

Nos végre esett egy olyan emberes eső. Nemtom ki hogy van velem de engem ez végtelenül boldoggá tesz. Szóval nem csináltam semmi más, mint felhúztam a sokak által ismert és egyúttal megvetett, "mamámkötötte" kék zoknit és egy cukormentes kólával kísért, konzervlencse halmot magammal hordva leültem. Itt azért van egy pont, hogy ne legyen nagyon hosszú a mondat. Akkor most ezt lepotyizzuk és folytatjuk, jó? Nos, tehát odatoltam a fotelem az ablakhoz, beraktam mindenféle csilles, zenes zenét és szagolgattam, nézegettem az esőt. De tényleg egyfajta ritka csemegeként tekintettem rá, amit nem szívesen esz meg az ember. Jelen esetben a fogyás sajnos nem tőlem függött, hanem attól, hogy az északi szél betyár módon odább toloncolta barátomat. Zsivány. Az eső tehát elment, lassan a nap is kisüt, de még mindig érezhető, az ilyenkor imádnivaló aranyos-zöld színvilág. Nah akkor mi is az amit mesélni kéne.

Talán PEN. Aki ott volt, annak egészségére, aki nem volt ott, az butus. Én még fél lábbal is remekül éreztem magam, nem is tudom milyen lehetett ugrálással. Három darab kiemelendő koncertet érzek én. Meg kell jegyeznem, hogy ez a három koncert az, amit száz százalékig be tudtam fogadni, mert volt, amit végig se tudtam állni, de ha végig is álltam akkor már annyira fájt a lábam, hogy kimentem. (hogyis?mindegy!)

Az első a Bauchklang volt. A történet itt arról szól, hogy adva van öt darab csupán a szájával vitézkedő versenyző, akik a fenti szerv segítségévél kiválóan utánozzák/inkább csinálják a zenét. Nem igazán érdemes megkeresni őket mondjuk énhelyen, mert otthon hallgatva csúnyán ledegradálódik a muzsikájuk értéke. E napon láttam még( a teljesség igénye nélkül): Gumizsuzsik (nem volt érdekes, számomra), Belga (nagyon rövid idejig tudtam csak bent lenni), Irie Maffia (úgyszintén, de ezt jobban sajnáltam, mint a Belgát, azért kettőt hármat örültem), Stereobazaar (videosupportos izgalom, tetszett nagyon), Csík (sokan voltak), Napra (remek folkos madness, bolond gitárossal [youtubon nézzétek meg]).

Csütörtökön teljesen szétszaródott a lábam, így aztán eléggé tompa is voltam. Ebből következik, hogy a PASO miatt, csak sajnálkozok és nem élménybeszámolok. A Kiscsillagot sokáig hallgattam, de élvezni sajnos azt se nagyon tudtam. Az enapi további koncertélmények, annyira csekélyek, hogy nem is érdemes. Ígyaztán a második jóság, harmadik napon következett be. A menet Szigor Igorral indult. Szeretjük. Utána Disciplin a Kitschme jött, amit leginkább punknak lehetne hívni, de a szerb brigád ennél, azért furcsább volt. Kettő hangszer volt összesen, basszus és dob. Meg egy férfi és egy női vokál. A zene ennek ellenére mégsem egy minimalista darab volt. Érdekes volt mindenesetre. Ugrás át nagyszínpadra, a 30y kellemes koncertet ad nekünk. Utána Transglobal Underground, akik a második top3-as koncertet produkálták. Tényleg zseniális volt nekem nagyon tetszett és az "őrült néger" sem zavart a kiabálásával. Tökéletes mulatság volt. Plusz ott volt ugye az énekes/keverős néni, akibe amelyik férfiember nem lett szerelmes legalább háromszor a koncert alatt, az háttal állt, vagy inkább nemis volt ott. Tessék őket hallgatni, letölteni myspacezni! Tükezooról lemaradtam, kár.

A harmadik nyertes (esetemben) nyilvánvalóan a Quimby volt, annak ellenére, hogy az IH-s koncert messze jobb volt. Ez az egész kicsit nagyon "rutinból eljövünk és koncertet csinálunk" szagú volt. Nem mondom, hogy nem szórakoztam kiválóan. Mert így volt. Remek volt, hogy az új számokból csak egy angolt játszottak és az is csak a Dódi féle üvöltés volt, ami koncerten meglepően jól esik. Az Ajjajjaj is remekül debütált természetesen. Utánuk a Psycho Mutants jött. Az első sexy balkan voodoobilly koncertem volt, de nem csalódtam. Yellow Spots beteg volt, a Wombalombakéhé meg nem egy La Fanfare...

Muszáj megjegyeznem, hogy a koncerten csak egy bizonyos százalékát tették ki a fesztnek és egy csomó dolog van, amiről itt nem érdemes beszámolni, de ezt megjegyezni is felesleges volt, mert aki ott volt az jóeséllyel szintén beszélgetett lángostól teli szájjal, talán csinált tetrapak-pénztárcát, bambult furán a Periszkóp-színpad videóinstalljaira, meg nemtudom... Külön köszönet Lénának, aki végig segített tompítani a lábam fájdalmát.
Képek nightinfón (a sapkámon kosz eltávolíthatatlan és igen, féltem a vakutól).
Jövőre ugyanez és reméljük ugyanott, mert a Bőrgyár bizony mesés helyszínnek bizonyult...

[Pár nap és SLIP-es post.]

PEN 2009

Holnap április hónap huszonkettedik napjára ébredünk és mint karácsonykor rájövünk, hogy jé elfogytak a napok, a mi csodás városunk egyetemi napjaiig. Sokáig nem volt, hogy idén nem lesz, helyette valami meglepetés lesz. Na ez volt a meglepetés. Mindenki örült. Az izgulósak rögtön szaladtak jegyér. A coolfészek, meg rájöttek, hogy alig drágább a (négy!) napi jegy, így aztán leszarták és majd ott megveszik. Fura, de én jelen esetben az izgulósok táborát gyarapítottam, mert emlékszem mi volt rezgésen, meg mit meséltek tavalyról, amikor én nem tudom miért nem voltam.
Na most itt arra gondoltam, hogy majd leírom, hogy mi az amit érdemes megnézni. Belátom ez a világ legoktondibb dolga lett volna. Viszont belinkelem a plakátot. Aztán ennyi voltam. Jah meg annyi, hogy ahogy agyam és időm engedi, jól beszámolok. Ez így kicsi lett. Szarni rá.

Szóval mindenki, akit szeretek és/vagy szeretni fogok az legyen kedves jöjjön el. Bőrgyár. Aztán majd 26-án hajnalban ki onnan.

Háború Pécsett

Program ajánló következik.

Április negyedik napjára egész pontosan. Azon belül is 16 órára. Ahol pedig az érdekesség, ami miatt elneveztem a posztot programajánlónak, történni fog, az a Szécsenyi István nevű szakállgururól elnevezett közterünk lesz. Tudjátok, ahol az a kövér templom is van. Na most, hogy így mindenkit jól összekonfúzáltam, akkor elmesélem, hogy mi is fog helyet kapni csodás főterünkön. Elvtársak/elvtársnők, párnacsata lesz bizonymondom. A pihepuha csihipuhi elsődleges célja, akárki akármit mond, az hogy jól elverjük egymást és gyöngyöző kacajjal guruljunk fel, s alá a tollforgatagban. Nomeg vannak járulékos célok, mert ezt ugye csinálhatnánk egy iskolateremben vagy egy gumiszobában, de mi a főtéren fogjuk. Nyilván azért hogy sokan lássanak. És akik kuksiznak majd vidoran/mérgesen/megelégedve/megelégelve/konzervatívan, na nekik van egy precíz magyarázat is a célkitűzésekről. Ami nekem tetszik, nem is tudom hogy van-e másik, hogy közösségi eksön. Mindenki csak színleg fog utálni mindenkit, és ez igen furcsa lesz a többi, "színlegszerető" embernek. A másik, ami kicsit konkrétabb, hogy integessünk ezzel az embereknek: helló: a KÖZterület nem csak KÖZlekedési eszköz, hanem KöZösségi hely is egyben. Szóval, lehet ott beszélgetni is ám, sőt ha fürkész rendőrurak nem látják, még talán sörni is egyet. Egy szó, mint egyszáz, mindenki öleljen meg, szombat háromóra körül egy puha párnát, buszozzon el a Csészényire és jelre verjen meg egy embert. Elnézést negyvenhetet. És mikor majd elfáradtunk, akkor egy jóízű afterparty szerveződik, ott ahol. De mondjuk, aki ezt olvassa, az menjen egyenest a Zöldbe (további javaslatok kommentbe), ahol nem tudom. Ja vannak itt szabályok is. Íme: 1)legyen a párna puha, máskülönben fáj. 2) csak olyat üss, akinek van a kezében párna (és azt aki láthatóan utálja, hogy te itt mosolyogsz) 3)szemüveg, nem jó szembe aprítva, ezért vegyük le 4)"a küzdelem addig tart, amíg tartania kell".
Ezek után még egy kis infó, azoknak, akik nem lennének Pécs városából valók, bár ilyen ember az egész országban kevés van és abból nagyon kevesen olvassák a blogot, de mégis. Szóval a vidéki városok listája: Budapest - Duna korzó, Vigadó előtt, 16:00/Debrecen - Kossuth tér, 16:00/Eger - Dobó tér, 16:00/Győr - Városház tér, 16:00/Miskolc - Hősök tere, 16:00/Mohács - Széchenyi tér mellett, az Óránál, 16:00/Nagykanizsa - Erzsébet tér, 16:00/Salgótarján - Fő tér, 16:00 (a LokArt szervezésében)/Sopron - Kodály tér, 16:00/Székesfehérvár - Városház tér, az Országalmánál, 16:00/Szombathely - Fő tér, 16:00/Zirc - Rákóczi tér, 16:00
Sokan legyünk, mert úgy jó!

[Megkéne már szokni, hogy bekezdések is kényeztessenek titeket. Ja és elnézést a néholi káoszért, de hosszú volt a nap és több volt benne a társadalomkutatás tanulás, mint amennyit átmeneti hereazagyam szindróma nélkül abszolválni tudtam volna.]

Gábris írta kocsmakritika, a fővárosból

[nem, tulajdonképpen nem én]

Egyetemi Kávézó (Budapest XI. Zenta utca 5):
A látogatás apropója SLIPre való szárazedzős megbeszélés megtartásában gyökerezett, az általunk ismert helyek aktuális kapacitása nem volt képes a csapattagok befogadására (kedd este!!!). Tehát egy órás tikkadás után felüdülve ujjongtunk hogy végre valahol kiszolgálnak minket iható kenyérrel.
Az ajtón belül 30 centire sunnyogó küszöb alattomosan rákoppintott a nagy lábujjunkra, jelentősen felgyorsítva fejünk útját a pult felé, nem ügy. Nagy hirtelenséggel huppantunk le a székekre mielőtt bárki elbitorolná helyünket. Az ivó egyik belső kisebb részében sikerült elhelyezkednünk, több összetolható asztal és búsan kucorgó sörösrekesz-tornyok társaságában. Nagy plusz pontot érdemel ez a helyiség, gyakorlatilag bármilyen célra átalakítható. Innen a pult elé lépve belebotlunk a csocsóasztalba, ami a fajtársaihoz híven (kocsmai csocsóasztalok) várhatóan lejt, elviselhető mértékben. A szeszelde másik szárnyát egy nagyobb tér alkotja, puha kanapékkal és biliárdasztallal. Innen nyílik a mosdó is. Viszonylag kulturált, két játékos számára kialakítva, melegvíz nincs, folyékony szappan és kéztörlő eszköz viszont rendelkezésre áll.
A folyadékok választéka sokszínű, a torokkifordító kommersztől kezdve az igényes színbe csomagolt tiszta etilalkoholokig. Helyi viszonylatban az árak épp az elfogadhatóság határán egyensúlyoznak, közepes költségvetésből már lehet rendesen nyakalni a különböző lőréket. Az italok mellett felszolgálnak nyálcsorgást hirtelen katalizáló melegszendvicset is, érdemes kipróbálni. A kávéfogyasztáshoz nem volt szerencsém, valójában tippelni sem tudnék miért erről az italról nevezték el az adott szomjoltó intézményt.
A közönséget meglepő módon döntő részben egyetemisták és főiskolások alkotják változatos oktatási helyekről érkezve. Ennek hátránya hogy előfordulnak csúnya bácsik is, akiknek gyorsan megtetszenek a Tomi órájához hasonló fényes tárgyak.
Összesítve a hely korrekt, de a viszonylag magas árak lehúzzák a pontszámokat. Délutáni beülésre vagy esti beszélgetésre alkalmas, nagyobb összejövetelt viszont célszerű máshova tervezni, pláne ha a program gerincét az alkoholfogyasztás adja. A 10 pontból 6ot sikerült elérnie, ami „Ivó” minősítésnek számít.

La-Fanfare---en-Petard

Elnézést kívánok, mindenkitől, aki idetévedt a héten és még mindig csak a Watchmen kritikát látta. Egész egyszerűen nem volt énnekem időm, hogy megoldjak ide valamit. *Szkúzi* Az egyik ok, hogy a múlt héten három zéhá-jellegű program volt az egyetemen és ez pontosan néggyel több, mint amit jószívvel, mosolyogva elviselni tudok én. A másik, hogy bizony meg lett rendezve a héten a pollackos rektorhét, amire nekem temérdek szerencsével (Csillus) sikerült négy darab hetijegyet szereznem. Így aztán ingyenpénzért vethettük bele magunkat a középső két napba. Erről lesz itt szó.

Legjobb lesz, ha kronológiailag vázolom a dolgot, bár aki ott volt tudja, hogy a második nap nagyságrendekkel volt gyengusabb, az előzőnél. A keddi estét a zöldségben kezdtük, ahol aztán rájöttünk, hogy beszélgetésre kiváló, de ha kicsit komolyabb alaphangulatot akarunk magunk alá faragni, akkor kevés lesz a pénzünk. Így aztán egy flasek martini őszinte szerelmével felvértezve, elzarándokoltunk a Sarokba. Nos itt meg annyian voltak, hogy a "kerthelyiségben" kellett pozíciót felvennünk és fogyasztani oroszország könnyeit. Az idő eközben bűvésztrükkökkel és cudar fázócskával telt. Fél tizenegy körül elindultunk a B-klub irányába, ahol a mulatság rendezve volt. Jól, pofátlanul becsekkoltunk a VIP-jegyeinkkel, lepakoltunk és gondoltuk, hogy hörpintünk egy sört a koncert előtt. Nos én egy olyan embernek adtam valutát, aki már a pultnál várt és még így is húszperc volt mire sörhöz jutottam. Szóval értem én, hogy nem tudtuk, hogy mennyien lesznek, de egy kicsit lehetett volna az egész gördülékenyebb. Sokkal. No mire megkaptam a szörpöt, mehettem is be az első sorba, hogy megéljem a La Fanfare en Petard koncertet. Egy franci utcazenekarról van itt szó, annak aki vmi hiba folytán nem hallott volna még róluk. Mikroportokkal vannak felszerelve, ami azért fontos, mert nagyon mobilok, ami azért fontos, mert így már kvázi az öltöző elhagyásától kezdve indították a koncertet. Szépen bevonultak és amikor a tömeg közepén álltak, tempóváltás jött és elszabadult az ugribugri. Elkezdhetném mesélni, hogy mindenféle zenei műfaj volt ötvözve hibátlanul, de akkor nem nagyon kaphatnátok átfogó képet arról, ami ott történt. Igazából semmiképp sem, de pár frázissal megpróbálom. Képzeljünk el egy viszonylag egységes (piros-fekete) ruházatba bújt hatfős brigádod a következő hangszerekkel: tuba, nagydob, kisdob+cinek, szaxi+megfon, alt szaxi, trombita. Továbba tegyünk hozzá a montázshoz fura napszemüvegeket, és még furább sipkákat. Nos ez a csapat aztán ugráltatott minket, ültetett minket, lejött a színpadról, visszament, ugrált velünk, elájult, tehát egyszóval egy hibátlan showt csináltak, a közönség bevonásával. Mindezt allűrök, felhangok nélkül, vidáman. Arról szólt a koncert, amiről szólnia kellet és kellene kb minden koncertnek. Közel másfél órán keresztül együtt táncolni, ugrálni. Szóval minden elismerésem és köszönjük. Legközelebb: 0714-0718 Veszprém utcazene, ami ugye kötelező, 0719 Pécs fesztivál. Böngésszetek videókat! Valamint itt a mulatság képei.
A helyről még annyit, hogy nekem ez egy új hely volt. Viszonylag semlegesnek éreztem. Koncertre teljesen jó, egyéb dolgoknak nem annyira. Felsőközép áras pultja, kicsit lassúcska volt még a lightosabb szerdán is, a dizájn gyakorlatilag teljesen hiányzik, valamint a konfort is. Mellette viszont van darts, csocsi (százért, nyitott asztalok), egy foltos, nem biztos billiárdasztal és startrekkes flipper is. A tánctér azonban az egyik legélhetőbb beltéri: szellőzik és nem nagyon lehet dohányozni benn így a levegő luxusát is megengedhetjük magunknak.
A második nap Csá Misi és Kaukázus volt ugyanitt. Nem nagyon tudtak lekötni, valószínűleg túl élénken élt bennem az előző nap. Itt is jót mulattam, de közelében sem volt a keddnek. Sőt még a lábamra is ráléptek. Kétszer, ha jól emlékszem. Elment az áram is, valamint a Kaukázus zenekar frontemberét egy percig nem éreztem szimpatikusnak, ami kicsit megnehezítette az ugránkolást.
Node egészségünkre.

Who watches...?

Álljon itt egy hosszú (múlt) pénteknek a krónikája. Az egész azzal kezdődött, hogy kvázi feleltem Özséb tanárúrnál, aki tudja mit jelent az tudja, aki nem annak nem is érdekes.
Kettes számú esemény az volt, hogy jól elmentünk Watchment nézni. Kb. úgy ültem be, mint a TDK-ra. Szóval elég komoly elvárással. A képregénynek csak az első darabját olvastam, szóval kb. a film feléig ismertem a sztorit, és így volt egy kis rálátásom. Annak akinek nem volt az szerintem egy kicsit szarban volt, mert bizony kellett koncentrálni, hogy a "visszalapozás" funkciót értelemszerűen mellőzve megértsük a sztorit. A lényeg azonban mindenképpen fogható volt. Még egy kis lineupot írok. Szóval ott tartottam, hogy nagyon tetszett nekem az amit olvastam és volt egy képem a továbbiakról, és ennek a megvalósítási formáiról. Az már akkor is világoskás volt, hogy nagyon nehezen vihető ez az egész filmre. Nagyon nehéz volt megtalálni azt a balanszt, ahol még az egész nem úszik át giccsbe, de ugyanakkor szórakoztató, érthető marad. Azt hogy megismerjük a karaktereket, de ne unjuk meg őket. Nos ezt az egyensúlyt Zack Snyder (300) nem igazán találta meg. Szerintem a legnagyobb bibi az volt, hogy nem látta be, hogy nem megoldható ez a adapt, a 300 módszereivel. Ami ott faszán ült ( CGI orgy, lassítás orgy, stb...) a sztori mélységének teljes hiánya miatt, az itt nem. Szóval az hogy a film közepe felé van 30 perc amikor nem igazán van sztori, az nem annyira pluszpont. Emellett viszont, a karakterek jórésze el lett hanyagolva. Tulajdonképpen, aki ki lett rendesen dolgozva, az Rorsach, Manhattan és Komédiás fazonja. Ez azért nagy hibu, mert a comic gyakorlatilag erre épít, az ő motivációik viszik a történetet előre. A vége ,meg egyszerűen bagatell. Nem akarok spoilerkedni, de tényleg kicsit bornírtnak éreztem, bár lehet azért mert megittam a film előtt/közben, de az elején, úgy másfél liter innit és már nagyon kellett énekelnem, de nekem nem működött a vége. Az utolsó szapuló szó, pedig Ozzy állatát érint. Szóval, az mi? Egy szarvas, fehér, tigris. Ő mér van ott? Remélem azért a könyvben benne van. Ja és Archie? Tündéri. Elnézést, hogy tényleg csak firkálom, de az elvárások ugye. A zene azonban például hibátlan volt, a nem elhanyagolt karakterek rendesen meg voltak rajzolva, a CGI és BT, néha faszán működött (sokszor), szerethető volt és gondolkodásra késztetett (kicsit), szerethető volt. Ezt mutatja az is, hogy a mozi után megkérdezettekből (rajtam kívül) ötből négyen mondták, hogy sas volt. Az egy, aki Dante bácsi volt, nos az ő ítéletével, pedig vészesen sok helyen kell egyet értenem. De objektíven szemlélve ez itt egy kiváló képregény film volt, közepes adapt, jó kis moziélmény. 10/7
[Bonustrack volt, hogy megnézhettük előtte az Iglourius Basterds trailert szélesben. "Killing nazis!"]
A második darab kicsit később jön, most tanulok kicsit Jenő tanárúr holnapi berzenkedésére.