2009. március 16., hétfő

Who watches...?


Álljon itt egy hosszú (múlt) pénteknek a krónikája. Az egész azzal kezdődött, hogy kvázi feleltem Özséb tanárúrnál, aki tudja mit jelent az tudja, aki nem annak nem is érdekes.
Kettes számú esemény az volt, hogy jól elmentünk Watchment nézni. Kb. úgy ültem be, mint a TDK-ra. Szóval elég komoly elvárással. A képregénynek csak az első darabját olvastam, szóval kb. a film feléig ismertem a sztorit, és így volt egy kis rálátásom. Annak akinek nem volt az szerintem egy kicsit szarban volt, mert bizony kellett koncentrálni, hogy a "visszalapozás" funkciót értelemszerűen mellőzve megértsük a sztorit. A lényeg azonban mindenképpen fogható volt. Még egy kis lineupot írok. Szóval ott tartottam, hogy nagyon tetszett nekem az amit olvastam és volt egy képem a továbbiakról, és ennek a megvalósítási formáiról. Az már akkor is világoskás volt, hogy nagyon nehezen vihető ez az egész filmre. Nagyon nehéz volt megtalálni azt a balanszt, ahol még az egész nem úszik át giccsbe, de ugyanakkor szórakoztató, érthető marad. Azt hogy megismerjük a karaktereket, de ne unjuk meg őket. Nos ezt az egyensúlyt Zack Snyder (300) nem igazán találta meg. Szerintem a legnagyobb bibi az volt, hogy nem látta be, hogy nem megoldható ez a adapt, a 300 módszereivel. Ami ott faszán ült ( CGI orgy, lassítás orgy, stb...) a sztori mélységének teljes hiánya miatt, az itt nem. Szóval az hogy a film közepe felé van 30 perc amikor nem igazán van sztori, az nem annyira pluszpont. Emellett viszont, a karakterek jórésze el lett hanyagolva. Tulajdonképpen, aki ki lett rendesen dolgozva, az Rorsach, Manhattan és Komédiás fazonja. Ez azért nagy hibu, mert a comic gyakorlatilag erre épít, az ő motivációik viszik a történetet előre. A vége ,meg egyszerűen bagatell. Nem akarok spoilerkedni, de tényleg kicsit bornírtnak éreztem, bár lehet azért mert megittam a film előtt/közben, de az elején, úgy másfél liter innit és már nagyon kellett énekelnem, de nekem nem működött a vége. Az utolsó szapuló szó, pedig Ozzy állatát érint. Szóval, az mi? Egy szarvas, fehér, tigris. Ő mér van ott? Remélem azért a könyvben benne van. Ja és Archie? Tündéri. Elnézést, hogy tényleg csak firkálom, de az elvárások ugye. A zene azonban például hibátlan volt, a nem elhanyagolt karakterek rendesen meg voltak rajzolva, a CGI és BT, néha faszán működött (sokszor), szerethető volt és gondolkodásra késztetett (kicsit), szerethető volt. Ezt mutatja az is, hogy a mozi után megkérdezettekből (rajtam kívül) ötből négyen mondták, hogy sas volt. Az egy, aki Dante bácsi volt, nos az ő ítéletével, pedig vészesen sok helyen kell egyet értenem. De objektíven szemlélve ez itt egy kiváló képregény film volt, közepes adapt, jó kis moziélmény. 10/7
[Bonustrack volt, hogy megnézhettük előtte az Iglourius Basterds trailert szélesben. "Killing nazis!"]
A második darab kicsit később jön, most tanulok kicsit Jenő tanárúr holnapi berzenkedésére.

Nincsenek megjegyzések: