naegykicsit...

Az Oscarról csupán egy mondatot. Szerintem nem a Slumdog volt az év legjobbja. A többi eredmény működik, már amiről tudok véleményt alkotni. (Nem láttam a Readert és a Milket.)

Ezekre volt időm a héten:
Hallam Foe: David McKenzie, Danny Boyle mellett a másik zászlósa a skót újhullámnak. Míg a friss Oscar-díjas, inkább társadalmi problémákat gondol végig, addig előbbi az egyén vesszőfutásait helyezi előtérbe. Méghozzá ezeket a vesszőfutásokat javarészt a szexualitás köré gyűjti (Young Adam). Nincs ez másképp itt sem. Hallam Foe (Jamie Bell) kamaszemberféle, aki nem képes az anyja halálának feldolgozására. Életéből hiányoznak a normális emberi kapcsolatok, szabadidejében más emberek magánéletét lesi. Ezzel ő tulajdonképpen el is lenne ha nem lenne a háznál egy gonosz mostoha, aki jobbnak látja London felé terelni hősünket. Ezt elősegítendő furcsa lépésre szánja el magát, a lényeg, hogy Hallam Londonba ér. Itt aztán találkozik egy leánnyal, aki megdöbbentően hasonlít az anyjára. Mindenki kitalálhatja. A film tulajdonképpen teljes mértékben Jamie Bell játékán úszik, mert sajnos se a többi karakter, se a történet elemei nem szögeznek oda minket a székhez. Persze akad néhány kivétel és a muvi egésze is tulajdonképpen leköt, de nem késztet később további gondolkodásra vagy újranézésre. Az is lehet, hogy nekem nem volt hozzá hangulatom. De a képek és a zene (Franz Ferdinand is van) jó. 10/6

Valkűr: '44-ben egy német tisztekből álló csapat ráunt a nácikra és rájött, hogy a bajszos nem jó irányba viszi a birodalmat. Gondoltak egyet és alapos tervezés után merényletet kíséreltek meg Hitler ellen. Megsejthető, hogy a film vége nem kifejezetten hepiend. A dolog nagy előnye, hogy hőseinken ennek ellenére tud minden jóérzésű, egészséges ember szurkolni, holott tudjuk, hogy elbuktak. Sok kritikával szemben én nem érzem, hogy a film unalmas lenne, inkább csak sótlan és mindenképpen egy kihagyott lehetőség. Még azt is megkockáztatom, hogy az általam a magánéletben utált, színészként csupán kevésbé kedvelt Tom Cruise rossz választás lett volna. Tulajdonképpen jól működik, mint ennek a brigádnak a vezetője. Supportként jó színészeket kap, akik azonban valami miatt nem hozzák a várt színvonalak. Talán rendezői utasításra maradnak a háttérben, hogy Thomas tündökölhessen. A színeszek mellett, ugyanúgy nem tudunk belekötni a látványba, se zenébe. Azt hiszem az egyetlen baj, hogy a karakterek és a plakátot látva az ember valami sokkal dögösebbet vár ennél. Egy olyan történetnél, ahol egy félszemű és félkarú fazon a főszereplő és aminek tudjuk a végét, én megkockáztattam volna egy kicsivel kevesebb realizmust és több stílust. Tényleg valahogy a plakát vonalán elindulva. Egészében korrekt darab, de... 10/7
Mostennyi.
[Készülőben egy nagyobb volmenű Fincher és Boyle sorozat.]

Minden olyan, mintha az volna ami, de mégsem...(Quimby), de tényleg...

Minden olyan, mintha az volna ami, de mégsem...(Quimby)
Sukiyaki Western Django: Nos akkor egy rövid ismertetés, hogy mit tudtam én a filmről, amikor nekiálltam. Mindenek előtt ez egy japán westernfilm, műfaját tekintve sukiyaki-western. ( A sukiyaki egy japán eleség, ott ez van spagetti helyett.) A rendezőről (Takeshi Miike) egy öntörvényű anarchista jelenség rajza fejlődött ki bennem. Többek között olyanok mondták rá, hogy perverz, mint a Motel rendezője, Eli Roth, aki azért maga is hagy némi kívánnivalót maga után, épelméjűség terén. A vélemények csúcsa az volt, amikor olvastam, hogy ő Quentin Tarantino kedvenc rendezője. Jah, mondom, bocs, akkor én leveszem a kalapom, hozok egy tacót és megnézem a filmet. Amúgy a japán gore filmek híres alakja ő, akinek volt filmje, amikor vetítés után hányószacskót osztogattak, volt kapcsolat a maffiával, satöbbi. Nem titkolt célja volt, hogy Tarantino KillBill-jét megcsinálni, amerika nélkül. Aki kicsit is jártas, az tudja hogy ez kábé mit jelent. Nah, ez a film pont az. Végig kitekintések, utalások sora fedezhető fel. Jól ismert zsánerek fuzionálódnak, ezek vagy leesnek vagy nem. Ha nem akkor a film sokkal kevésbé szórakoztató. Van itt Gollam, VI. Henrik, Clint Eastwood, tipikus anime arcok, szóval csak győzzük követni. Olyan sok az ilyen apró poén, hogy a sztori gyakorlatilag el is veszik, hiszen előbbiek vannak előtérbe helyezve, hogy az amúgy sem bivalyerős sztori elenyészik kissé. Mondjuk nem egy kifejezetten komplex darab, ezzel a legnagyobb hibája(?) a darabnak. Tipikus western történet. Idegen jön a pénzért, két rivális banda, szép nő, orbitális harcok, bónusz meglepetés. A végén Last man/woman standing. A jó, hogy semmi nem úgy történik, mint mondjuk az eredeti Djangoban, vagy a Az egy maréknyi dollárért-ban. Mert ez japán cucc. Elképsztő harcjelenetek, természetes a műfaj zsánereire támaszkodva, szamurájkardal és Götling(gatling?) stuffal, emberekből épített pajzsok, számszeríjász. Nos gondolom nem lepődünk meg, ha ezáéltal gallonszám folyik a vér, és kilószám szakadnak le a végtagok, egyszóval hellyeah! És az akció, nem csak egy két jelenetig van jelen, hanem végig. A poénokra már utaltam. E két nagyon fontos elem mellett, pedig kapunk egy jóadag filmes bravúrt. Pl.: az egyik alltime kedvenc képemmé vált a végső párbaj előtti nagytotál. Egyszerűen zseniális. Egy olyan film ez, amit valaki vagy nagyon szeret, vagy utál. Nos én az utóbbi csapatban vagyok abszolút, de elismerem, hogy a filmnek van néhány komoly hibája ezért adok 10/8-at. (Egy kis segítség: aki utálták a következő filmek bármelyikét, azok hagyják ki: bármilyen western, bármely QT film, bármely RRodrigez (kivéve a fos kémkölykök), 300, Versus, meg a többi japán agymenés.)
Komolyan lövöldözős hangulatom támadt... Még baj lehet...
Jövő héten Urániában újra megnézzük páran, csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja, de az jöjjön... Utána: lólopás, aranyásás, párbaj a Sziten, majd pihenő a Zöldben.

--

Világra jött az Oscar jelöltek listája. Pdf,html. Köszi lokálhoszt. Bejött a sok Benjmin Button. A többit még én se böngésztem át.