Tábor és kínálás

Véget ért a PREP-tábor, azaz Pécsi Bölcsész Nyári tábor. Az első. Azt hogy a rövidítés mit jelent, nem tudom. Tapasztalat volt bőven, de elmesélem, hogy miről volt itt szó.

Marketing a kulcsszó. A történet ugyanis arról szól, hogy a btk marketing osztálya kitalálta, hogy miért kezdjük el promotálni csodás (irónia nélkül) karunkat, minnél korábban. Így adódott, hogy jelen program célközönségét a harmadikos, gimnazista nebulók adták. Szóltak előre, hogy körülbelül, egy seniorra jut kettő fiatal. Nos én ezt poénra vettem, pedig valóban így esett. Tizenkettő embert érdekelt a dolog. No ne tessék azt gondolni, hogy ennyire érdektelen volt, csupán arról van szó, hogy irreálisan későn hirdették meg. Mit volt mit tenni, vártuk a zsengéket, mosolyogva barátságosan. Mindez ugye kedden volt. Szépen lassan be is futott mindenki, fel a jakabba, le a suliba és máris kezdődnek az előadások. No nem akarok itt részletes program elemzésbe kezdeni, aki szeretné annak persze szóban igen. Ami fontos, az egy dilemma volt/van. Történt ugyanis, hogy a táborlakóknak bármennyi közösségintegráló ivászatot tervezhettünk, mindig csak mi (nagyok) buliztunk. Eleve kevesen vettek részt az esti programokon. Nem tudtuk eldönteni, hogy a résztvevők voltak ennyire antiszociálisak és nemivósak (hatalmas tisztelet persze a csekély számú kivételnek). A másik lehetőség, hogy mi (ismét a nagyok), egyfajta doomed generation-nek vagyunk/voltunk a tagjai, aki harmadikban már gazdagon csúsztatták a finomságot a pocakba. Sőt. Volt, aki ekkor már pihent is egyet.

Szóval nem tudtunk végül levonni, ezzel kapcsolatban értelmes végkövetkeztetést. Az viszont biztos, hogy temérdek hibája ellenére, jól sikerült a dolog. De hát az első volt, kevesen is voltak. Tanultunk belőle. És én spec jól is éreztem magamat. Esték a jakabban, aprószínház, sok jó gondolattal, finom kaják...

...

Egész más. Lesz idén is ICWIP, ami tavaly is klassz volt, de idén igazán-igazán odanyes. Szóval mindjárt leírom a programot, annak aki nem látta volna. Meg rakok ide linket, mert színesek lesznek tőle a szavak. Mégsem írom le a programot, a honlapon fenn van. Én meg lusta vagyok. Lesz minden jóság. Neo, Brains, Irire maffia, Vad fruttik, Besh'o'drom, Les Touffes Krétiennes.

És akkor már a következő tényleg az Orfű poszt.

PAFE 2009 #2

Belátom picit elmértem a legutóbbi poszt méretét. Ezzel fel is mentettem magam amiért ilyen pofátlanul redukáltan adom elő a PAFE maradékát. Hangulatot talán ez is visszaadja, legalábbis nem kevésbé, mint az előző lószerető monstrum. Tehát pénteknél hagytam ugye abba. Ott amikor megtaláltam. A fröccspultot.

Innen gyakorlatilag a nagyobb meglepetések eltűntek. Illetve dehogy, volt még egy emlékezetes fürdésem. Rém koszosnak éreztem magam és gondoltam, hogy akkor én most letusolok. Kiváló ötlet volt, mindezt dél körül megcsinálni, amikor köztudottan, még a legjobb fesztiválokon sincs melegvíz. Ez alapból nem gond, csak itt ugye 10 fok volt. Kivárva tehát a tekintélyes sort elfoglaltam egy jóképű tálcát. Az első meglepetés, ha hívhatom így, akkor ért, amikor realizáltam, hogy bizony bő 10 centis jeges víz áll csábos bokáim körül. Bónuszként benne úszott egy két ág, egy jó félkiló sár, meg valami amiről sosem tudom meg és igazából nem is akarom, hogy mi. Node nem csüggedtem és megengedtem a tisztítófolyadékot. Néma kiáltásba merevedett arccal tűrtem, ahogy gyakorlatilag hibernálja a pocakom. Miután a legnagyobb bőrfelületem megszokta a dolgot, gondoltam nagy baj nem lehet, ugyanis a nyomás aggasztóan csökkenni kezdett, mígnem odáig jutottunk, hogy simogatnom kellett magam a hideg fémrózsával, hogy a tisztaság emlékét magaménak tudjam. Amikor kimentem melegem volt…

Este eljött az első „Táncolj az életedért” programelem, melynek lényege, hogy a közelgő hipotermia ellen mozgással szállunk szembe. Ennek kellemes eredménye, hogy kicsi a sor fröccsért és jó sokan vannak a muzsikusokkal szemben. Ez azonban hátulütő is, hiszen köztudott, hogy a buta, „antikoncertélmény” emberek száma egyenes arányban nő a tömeggel. Ennek ékes példája volt a Quimby, illetve Ska-pécs koncert. Utóbbin erős a gyanúm/többünk gyanúja, hogy valaki bekakilt az első sorban. Színpad pont gyomormagasságban, semmi kordon, záróizom nem figyel egy másodpercre, hopp… Előbbin meg egész egyszerűen senki nem fért, ezért mindenki a másiknak feszült, ezzel kellemetlen érzést okozva őneki, mire amaz vendettához folyamodva jól megböki. És ezzel oda is koncertélmény, legalábbis pár percig. Node erről később még lesz egy kevés szó. Amikor kicsiny kompánián elpihent én még ott maradtam PASO-n, mivel PEN-en csúnyán kihagytam őket. Egyedül voltam, hideg volt, mégis rettenetesen élveztem. Az ugrabugra itt sem maradt el, így nem túlzás kijelen Igazából nem értem, hogy annak a napnak a végén, hogy volt meg minden bokám.

A szombati nap egyik nagy tanulsága volt, hogy a Kaukázust csak nappal lenne szabad játszatni. A délutáni nap bizony, csudajól áll nekik. Bár két héttel később, Orfűn sem volt szomorú az éjjeli koncert. Ezen a koncerten tűnt fel egyébként a Pannónia fesztivál kivetítőbetyárja, egy kék fáni. Minden koncerten jelen volt és gazdája folyamatosan meg tudta oldani, hogy a képernyő alján táncoljon a jószág, kellemetlen perceket okozva ezzel a kamerakezelőnek és a kevéssé érdekes zenekaroknak. Nem sokkal később indult Hobo, ami egyértelműen a fesztivál egyik koncertje volt számomra. Persze lehet mondani, hogy öreges volt, meg hosszú, de aki ott volt és szereti Hobót az széles és sokára kopó vigyorral hagyta ott a táncteret. Egy picit több Földesnek, talán még jobban örültem volna, de ez tripla zárójelben. Eztán át egy kisebb színre, ahol a Vad Fruttik nyitottak lassan. Otthon voltak, sokan voltak és a nem túl mély, de végtelenül élvezhető zenére bizony szétugrálta a tömeg a flasztert, aminek nemsokára komoly jelentősége lesz. Annyira nem komoly. A fesztivál másik top koncertje volt egyébként. A 30Y zenekar produkcióját, én (sokan nem) élveztem, bár élek a gyanúperrel, hogy ebben oroszlánrésze volt a fény elnevezésű italnak, amit Bruce Willis (a pultos) volt olyan részeg és ingyen osztogatott. Körbetáncoltam mindent és mindenkit. Ugrálva, futkározva, bohókásan érkeztem meg Irie maffiára, ahol picit fáradtan, de még mindig komoly erőbedobással roptam.

Végül jött a vasárnap, amikor is már kicsit tényleg belepunnyadtunk a hidegbe és nem volt meg a spiritusz jó ideig. Aztán mindenki összefutott pipáztunk egyet, elfogyasztottuk a maradékokat és nekiestünk a Prosectura orkesztrának. Meglepetés itt egy adódott, amikor is elvágódtam, egy a korábban említett deszkában. Bár ez kinek meglepetés nem tudom. Péterfy Borit 5 percig bírtam, pedig tényleg kíváncsi voltam rá, de nem volt megfelelő az idő és a hely kapcsoltunk elmélyítésére. A zárás nekem a Quimby volt, akik minden alantas taszigálás, eső és kiszámíthatósága ellenére, a harmadik top koncit adták. Ismét.

Nyilván rengeteg minden kimaradt, ami tovább árnyalná, milyen is volt ez a mulatság, de talán ez is egy élvezhető metszet volt. Kiváló fesztivál volt annyiszent.

[Ez is majomhosszú lesz. Aki végigolvasta és szereti a macskaállatot, kedveskedek egy linkkel, amit tegnap ajánlottak figyelmembe. Aki puszit küldene neki adja át nekem és továbbítom. Hímek sört. Na most már tényleg kuss legyen Göbl.]

Ja és FOO post jön ám.

Borsi ismét mutat nekünk valamit

Bűnösen régen posztoltam tudom, de hát nem vagyok itthon. Kárpótlásul kettő is lesz ma.
Íme az első.

Átadom tehát a szót Borsinak:

Egy-két centi (újraírva)

.
.
Fehér építőkockákkal álmodtam, este
10 óra körül lehet most, nappal
Fehér plüssállatok között vagyok ébren
.
Szívem kertvárosi parkoló
Tele fekete tejszínnel
Benne narancsszínű gúlák mosolya
.
Szememben ilyen
Puha hálóingesek libbennek
Táncra
A tánc szenvedélyes
A táncosok gyerekek
És nevetés hallatszik, vagyis...
Nem hallatszik
Mert ez nemhallatszós nevetés
.
És nézem a forgást és a hátrdőlést
És én annyira szeretném ha szép lenne
Hátra is dőlnék
.
A parkolón keresztül mennék haza
De
Ott felborították az összes kukát
Ordítozo ablakokat csapdosnak a falhoz
Aztán majdnem elütnek
Kevés szót tudok irni az egy-két centis hóba
.
.

PAFE 2009 #1

[Már több, mint egy hete itthon vagyok, úgyhogy kiteszem az első felét, mert nagyon hosszú és unalmas lenne, ha egyben raknám ki. Így csak unalmas.]



Csütörtök:



Az indulás napján (ami csütörtök ugye) egész délelőtt radarokat kémleltem és fújtam kelet felé a viharfelhőket. Legalább egy napig ne essen Várpalotán. Aztán délben hejhólecgó, elindultunk. Négyen, egy jól szituált swifttel. Vera, Andi, Tomi, Én, csakhogy tudja aki akarja. Észak felé haladva ígéretesen csökkent a felhőzet és emelkedett a hő. Kurvákat számoltunk, Szimurt hallgattunk és nem tévedtünk el.



Várpalotán első utunk természetesen a Tesco elnevezésű aranybányába vezetett. Fejlesztettünk az étel és ital készleten és robogtunk vissza a város határába. Már befele menet ii felfigyeltünk egy, a molkút körül tobzódó, tömegre. Azt a területet véltük a bejáratnak, oda tartottunk hát. A feltevésünk helyes volt. Amikor odaértünk már kb. 1000-en hesszeltek a füvön és nem csináltak semmit. De miért nem? Az időközben meglelt Gábrisunk adta meg a váaszt, miszerint karszalagot csak fél háromtól lehetett kapni. Ha ez nem elég, várt ránk még egy sor, ami azonban valóban embertpróbáló volt. Merthogy az átkutatáshoz egy külön sorba kellett állni ahol, nem hazudok, négy szecska kutatta át a holmidat. Könyörgöm, akkor már kb. kétezren álltak sorba. Egy jó óra múlva sikerült knyitni a másik kaput. Kézfogás. Ezután pedig volt szerencsém a legnagyobb butasághoz, amit biztonságiőröktől láttam és ez bizony nagy szó. Felvázolom mi volt a helyzet. Minden lehetséges helyen tudtunkra adta a fesztivál vezetősége, hogy a buli olcsó, ezért nem lehet bevinni semmi élelmiszert, cigiből csak egy dobozzal, meg semmilyen fegyvert. Ez így még rendben is lenne. Csakhogy a motozás meglehetősen suta volt, nyilván nem akartak torlódást, jogos. De amit mégis megtaláltak, vagy netán önként bemutattak, azt elvették és ahelyett, hogy félrerakták volna, vagy egybegyűjtötték volna (jótékonyság, teszemazt), mindent kidobtak egy kukába. Válogatás nélkül. Egész egyszerűen nem tudtam mire vélni, így aztán megkérdeztem. Na ezután kiderült, hogy az én kurva világomat, hogy ilyen értetlen vagyok. Köszönöm. Szóval innen üzenem az őszhajúnénibiztonságiőrnek, hogy buta.



Mindeközben a korábban bejutott pajtások felverték a sátrat. Kialakítva egy később kiválóan funkcionáló közösségi teret. A hőmérséklet, ami mindvégig fontos tényező volt, hősiesen tartotta magát húsz fok fölött, igaz már csak egy hajszállal. Végre bent voltunk, irány ki a kocsiba, hiszen ott szesz és az eleség. Elfogyott az első hideg lencsekonzerv és az első Lena névre hallgató finomság. Kis gyomrunkat rendberakva bevonultunk és eljött az első pipa ideje, mintegy győzelmi torként a sikeres megérkezésünknek, amire már Ádám és Bence is megérkezett. Időközben lezajlott a Ghymes és a Nyers, úgyhogy itt volt az ideje megmozdulni és elzarándokolni Kispál és a Borz zenekar előadására. Nem abszolút favoritom a Kispál, de ezt a koncertet nagyon élveztem. Félelmetes hangulata volt, ahogy a sok, még friss, fesztivélpajti rettenetesen ugrál és a közben az autók meg mennek a tenger felé. Mindez naplementében, rózsaszínű ég alatt. Gyakorlatilag ez az egy óra summázta a nyarat. Legalábbis a nyárnak a végtelenül Balaton-esszenciájú részét. Egyébként akinek van kontroll-csoportja, Kispál koncit illetően, azt mondta, hogy nem volt egy jó buli, mert Bandi nagyon részeg volt, vagy mi. Nekem ezt sikerült figyelmen kívűl hagynom. Meg egyébkét is, amíg valaki nem megy el Paksi "márhívó" Endréig, azzal semmi gond nincs. Szerintem.



Akkor most ragadnám meg az alkalmat, hogy bemutassam Önöknek, hogy is nézett ki a fesztivál fő része. Mert azt elfelejtettem. Igaz én is csak ekkor vettem szemügyre. Ugye volt a zegzugos sátortábor. Meg volt egy nagy szabad tér. A szabad téren körbe- körbe étel és ital standok álltak. Egyik sarkában Borsodi Malátabár sátor. Másikban Jager (hol van pöttyös á?), amihez bután közel állt a nagyszínpad, de nem baj, amott úgysem volt semmi érdekes. Csak egyvalami, amit majd elmesélek. Kis ösvényen, a kedves fesztiválozó, pedig eljuthatott a wan2 sátorig, ami nagy volt és fedett, valamint ott is volt eleség. Igazából ebből, annyi a lényeg, hogy sok volt a finomság és nagyon szép bazi volt tér. Sokan el tudtak férni, majd elmondom mennyien.



Következett az eső és a Tankcsapda. Gondoltam belenézek. Na persze csak úgy öregesen a Jager-sátorból, esőtől védve. És bizonymondom, jól esett. Nézzetek le elvtársak, de egy szuper volt újra egy kicsit elsős gimnazistának lenni. Egy kicsit újra Beatles-frizum lett, újra szűz voltam, újra csak a fizika dolgozat tűnt a legrosszabbnak, ami történhet. A lényeg, hogy megdöbbentően kellemes volt. Az meg inkább furcsa, hogy még mindig kívülről tudtam (és ezáltal üvöltöttem is persze) a szövegeket. Így utólag érdekelne, hogy mégis mennyit hallgathattam én ezt a muzsikát, hogy könnyed négy év távlatából is emlékszem rá. Lukács apó után jött a visszavonulás, kellemes 5 fokos sátorba. A lehűlés ugyanis elkezdődött.



Péntek:



Másnap reggel bizony, megtapasztaltuk a fesztivál második nagy hiányosságát. Történt ugyanis, hogy Vera gyomorgyengeségre ébredt. Iszkiri hát az elsősegélysátorba vagy mentőautóba. Nem volt. Egy darab mentőautót találtunk, ami éppen ott volt, mert kihívták. Szóval ez nem kényelmi hiányosság volt, hanem kifejezetten veszélyes. Node természetesen túltettük magunkat a nagy ijedségen, elmentünk hát felfedezni, az egyetlen ismeretlen terepet, a wan2 színpadot. Útközben megtaláltam, amit eddig akaratlanul is kerestem. Bizony egy fröccsös strandot. Egy olyan pultot, ahol kizárólag fröccsitalt mértek, de azoknak minden lehetséges változatát. Mondjátok, mi a mennyország, ha ez nem? Ráadásul borból és nem drágán. Megreggeliztem tehát, a fenti helyen és visszazarándokoltunk a sátortáborba. Pipa, közben kitaláljuk, hogy mit csinálunk ilyet rohadt hidegben, akkorra már beállt a végig fennmaradó 12 fokos hőség. A Tesco ismét biztos volt. Utána egy könnyed szundidélután, hogy frissek és üdék legyünk, mint a harmat. Itt kapott helyet egyébiránt az akvárium elnevezésű program is. Eltelt a Rómeó vérzik és az Edda is. Előbbi semmi különösebb élménnyel nem szolgált, igaz nem is voltunk ott, csak távolról hallottuk, de az feltűnt, hogy az énekhang a tegnapi Lászlóra nagyon hasonlított. Aztán ennyi. Jött a Pataki Attila, akinél jobban kevés embert nézek le ebben az országban, pedig van választási lehetőség. Igazából, nem tudom eldönteni, hogy részeg volt vagy ennyire primitív, de ismét nem volt fogyasztható, amit művelt. Sajnos időközben a Testiegyenlegről lemaradtunk. Kilenckor megnéztük KAP-ot, aki teljesen szórakoztató élőben is, igaz lehet, hogy bármin nevettünk akkor már. Tudniillik, ugye untuk az Eddát így aztán elmentünk a sátorba, ahol ismét megcsókoltuk Lénát asszonyt és Fröccs urat.



[Folyt. köv.]

Kultúrmorzsi: Indie

Amíg vártok a monstra fesztivál postra, elolvasásra kínálom borsi egy új szerzését:

Indie
.
.
A 66-os út szeretkezik a horizonttal...
.
Rózsaszín tapéta az égen
Egy akkora óceánjáró mint egy bőrkanapé
Fuzz-erősítő, mezitláb csőfarmerban
Én is hiszek abban hogy lehet még valami új
Karunk a messzibe réved...
.
Én is tapétáznék valamit valahova
De az se baj ha a földalatti tarkója alá
Ha fenn majd úgyis elfogy a papír
Még jó lesz...
.
Vagy amikor te is a cipődön nézed a felhőt
És nem érted
Te is lejössz egyszer és talán meglátod ott
Ez más ez jó
.
Talán kevésbé szürke galambok ülnek a füledre
A városban is süthet a nap
A lányok is többször mosolyognak, a fiúk is
Beszállsz mellém és együtt megyünk úgy
A 66-os úton a horizont felé
Bele a naplementébe...

Nyár van

Na most már azán tényleg nyár van. Tudom vizsgázunk, meg midenféle, ilyesmi butasággal foglalkozunk, de mégis nyár van. Igaz az idő is szar. De nyár van. Ajánlok itt valamit most ezért, annak aki pécsi. Mert megérdemli...

Kettő darab dologra hívom fel az Önök értékes figyelmét tehát. Az első, hogy kipakolták a Sétatérre, (tehát a SzIt-re is). Ez azzal jár, hogy innentől kezdve, folyamatosan ellen kell állnunk az 1000 forintos kolbinak, de ugyanakkor ott van az imádnivaló fergeteg, a sok ember, a bor és mámor. Pécs. Igyekezzünk tehát minnél többet kint lenni, persze ha az idő lesz oly kedves és megszűnik takonynak lenni. Pokróccal és pipával irány. Június 13-tól pedig Sétatér fesztivál, aminnek itt az oldala. Július 19-én pedig a világhírű, felejthetetlen La Fanfare en Petard zenekar lép fel.

A kettes dolog, ami fontos és kiváló. Június 23-25-ig, a SzIt-en, Tér-Film-Zene fesztivál, aminek a programja itt van. Az itt-ben. A program nem olyan, hogy bepisilünk, de azért.

[Pannónia post coming soon...]