Moszkva tér

Már nagyon régóta kellett volna írnom e filmről, de ez mindeddig elmaradt. Valószínűleg ez sem, az hossz és minőség, amit megérdemelt volna, de azért....

---



1989, Budapest, Moszkva tér, fél kilenc. Petyának születésnapja van. A tizennyolcadik. Illene elmenni bulizni. Jönnek sorban a fülesek, hogy merre van "lakás". Fel is kerekednek négyen, Kiegler, Rojál, Csömör, hogy sorra járják őket. Amúgy "jeremysen" Trabantokon ugrálva, üvegből kortyolva az orosz pezsgőt. Persze mindenhol beüt valami. Vagy az unalom, vagy a rendőrök. Hajnalra visszaérnek a "moszkvára", ahonnan "csak ez a kurva csalamádé nem kéne bele" hambi után, irány haza. Persze lassan jön az érettségi, ballagás, rendszerváltás...

Nem bonyolult film a Moszkva tér. Egyszerű, egyértelmű és jó eséllyel már általunk is megélt problémákról mesél. A kikerülhetetlen változásról, az ezzel járó szabadságról, az első szerelemről, ami persze Párizsban ér tragikus véget. Mindenezeket pedig, egy ehhez tökéletesen passzoló filmnyelven kapjuk. Semmi sallang, semmi felesleges manír. Nincsenek őrült effektek, elborult kameraállások, hatalmas monológok, féktelen akció és semmi ilyesmi. Tökéletes arányérzékkel van belőve a humor és komolyság aránya. Nem lesz ostoba blődli, viszont nem is veszi magát túl komolyan, ami valljuk be őrült előny, főleg ha azt vesszük, hogy mennyire hajlamosak vagyunk rossz szájízzel beszélni az adott korszakról.

Török Ferenc első filmjének számtalan pozitívuma közül, egyet mindenképp érdemes külön kiemelni, mégpedig a színészeket. A fiatalokat ugyanúgy, mint az idősebbeket. Tulajdonképpen végig sorolhatnám, mindet, de ha ki kell emelni párat, akkor mindeképp Szabó Simon (Papírrepülők), mint Rojál. De ott van Balla Eszter, aki egyrészt a harmadik legszebb magyar színésznő, másrészt tökéletes választás első szerelemnek. Tipikus "lány a szomszédból". Az idősebbek közül pedig a pornókedvelő autókereskedő szerepében tündöklő Csuja Imrénél, az az érzésünk van, hogy ez talán még inkább rá van írva, Csoki az Üvegtigrisből. Pápai Erszi Boci nénije, pedig gyakorlatilag Náncsi néni, csak egy rendszerváltás korabeli, városi kiadásban.

Minden adott tehát, hogy magunkévá tegyünk egy életérzést, egy korszakot, egy hangulatot, amit sajnos/nem sajnos nem élhettünk át. Persze, valami hasonló mindenkinek az életében volt/van, csak nem biztos, hogy tud róla, hogy ez "az". Segítségével nosztalgiázhatunk, vagy épp ötletet meríthetünk, ki-ki életkora és vérmérséklete szerint. Igen, azt hiszem a kulcs és a zárszó, a nosztaligia, függetlenül a fenti kettő, vagy bármilyen egy paramétertől. Szerintem benne van a Top3 magyar filmben és így az idei Karácsony legjobbjai között is. 10/9.5

---

Valamint: A halfpécssquad át vette a hatalmat a filmdzsungelen. De mindenesetre, megszállta azt. Tessék hát nézegetni és ha már ott vannak Önök, tekintsék meg, az Életvonal c. rövidfilmet.

---

2. Valamint: Boldog Karácsonyt!

Avatar

Kettő írás is lesz az Avatarról. Ez az első. Halfpécssen uagyanez van kint.

---

Valószínüleg az év legjobban filmjét kukkantottam meg tegnap este és ha egy szóban akarnám összefoglalni, azt mondanám élmény volt. Ha kettőben, akkor nagy élmény volt. Ha háromban, akkor kurva nagy élmény volt. És ez így mehetne egészen sokáig. A bökkenő, ha egyáltaán nevezhetük annak az, hogy nem filmélményről van itt szó. Sokkal inkább egyfajta "borjú az új kapura" effektus. De haladjunk sorban.

Jake Sully-t, az ütközetben lebénult tengerészgyalogost, egy távoli holdra, a Pandorára vezénylik, hogy rész vegyen az Avatar programban. Ennek lényege, hogy ideiglenesen kikapcsolják az emberi énjét és ezzel, párhuzamosan életre kel egy Na'vi testben. A Na'vik a pandorai bennszülöttek, és az ő behatóbb megimerése érdekében jött létre a program. Az persze véletlen egybeesés, hogy történetesen pont a városuk alatt található meg nagy mennyiségben az a bizonyos ásvány, amiért a USA ott ácsingózik. Nos mi sem egyszerűbb, mint kiirtani őket, ám Sully személyében kapnak egy esély a menekülésre. Ja és persze van szerelmi szál is.

Az első plusz, ami érdemes megjegyezni, hogy az elsőre butácskának tűnő történet, egész tűrhetően van elővezetve. Vannal benne olyan apró részletek, amiért képesek vagyunk szeretni. Először is, végre az amerikaiak a gonoszok. Másodszor nem maradt életben mindenki, aki mondjuk egy Emmerich filmben, eképp tenne. Ha mélyebben kívánjuk vizsgálni, akkor sem mondható kifejezetten rossznak. A hasadt tudatos rész, illetve a játék Sully avatar-emberi énjével is egész ötletes. A vége pedig kifejezetten dinamikusra sikeredett, ami szintén kellemes meglepetés, mert nagy epikus endingek hajlamosak, végtelen giccses csinnadrattába fulladni. Persze a párbeszédek néhol idegesítően ostobák, de közel sem annyira, és olyan mennyiségben, mint amire számítani lehetett. Valamint nyilván megvannak a kötelező körök, sőt vannak a filmnek bizonyos szakaszari, amikor azt se tudja, hogy keverdjen ki a kliséhalomból, amit maga köré épített.

A következő tétel a karaterek. Nos nyilván egyik sem, pusztul bele az eredetiségbe, vagy bonyolultságba. Viszonylag könyen elkülöníthetők a jók és a rosszak. Rosszak gyűlölhetők, a jók szerethetők és ez így van jól. Az őket megformáló színészek két részre bonthatók. Vannak a jók, akik vagy maszk alatt vannal, Na'vi bőrben, és vannak a minősíthetelenül ócskák. Példa utóbbira Michelle Rodrigez, aki még az átlagosnál is idegesítőbb. Kivétel ez alól Sam Worthington, aki ugyan nem brillírozik, de kifejezetten érdekessé teszi a lassan skizofrénné, majd később ízig-vérig Na'vivá váló tengerészgyalogos figuráját. Igaz, hogy ez inkább karakter érdeme, mint az aktoré.

Most következik a látvány és az atmoszféra bekezdése. Mielőtt elkezdjük, érdemes visszatekinteni és pontozni a filmet, az eddigiek alapján. Tulajdonképpen, egy viszonylag eredeti, epikus, tömegfilmről van szó, amit nem nehéz szeretni. Ha itt érne véget a kritika, mondjuk adnék rá egy 10/6-ot. A lényeg azonban csak most következik. Fontos kiemelni, hogy három darab dimenzióban tekintettem meg. Ugyan nem tudom, milyen eggyek kevesebben, de így egy szóval tudnám leírni a látottakat: Uh.

Először is a Na'vik elképesztően jól néznek ki. Tökéletesen el tudom hinni, hogy igenis élnek a Pandorán ilyen három méteres kék fazonok és, hogy Cameron elment és lefilmezte őket. Ugyanez elmondható a bolygó félelmetesen egyedi és fantáziadús flórájáról ás faunájáró, melyet klasszul ellenpontoz, az amerikai bázis sivársága. Külön említendő a Lelkek fája, illetve annak termései. Utóbbiak külcsínére egyébként, jó érzékkel rá is játszik Cameron, mert gyakorlailag öt percenként belebeg egy az arcunkba. Amikor azt mondom, az "arcunkba" a szó szoros értelmébe értem, ugyanis a harmadik dimenzió gyakorlatilag tökéletesen ki lett használva. Egy-két kihagyott ziccerről beszélhetünk csupán, amikor is igen is, el tudtam volna képzelni, hogy az adott madár mondjuk kicsit még repül felém.

A filmről talán a legközismertebb mondat, hogy James Cameron rendezte negyedmillió dollárból. Igaz, rebesgették, hogy igazából a szumma, ennek duplája volt. Nos ezen információ birtokában, óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy megérte e a pénzét az Avatar és a válasz: Igen, abszolút. Ami negatívumokat felsoroltam, tuladjonképpen, azok is gyakorlatilag mind átcsúsznak a pro oldalra, mert így a sztori megengedi, hogy kellően rácsodálkozzunk a "bazijó" látávnyra.



Napjaink filmiparának, technológia kicsúcsosodása ez és mint olyan tökéletesen vizsgázott. Igaz, hogy film tetemes hányada szimpla animáció, de ennek ellenére teljesen hihető, sőt gyönyörű. Azzal, hogy az Avatar elkészült,a megalomániás rendező elindított valamit, amit legjobban úgy tudok illusztrálni, ha elmondom, hogy közel három órás mozin, végig egy helyben ültem és tátott szájjal bámultam. Nem tudom mikor fordult elő velem utoljára ilyesmi. 10/9

Tudjátok...

Tudod vannak olyan emberek, akik valami miatt ott voltak életed fontos vagy legalábbis később annak bizonyuló döntéseinél. Például egy kapcsolat origójánál. Ő lehet anyád, apád, a legjobb barátod, de lehet olyan valaki is akivel talán évente, kétévente találkozol. Ám akkor amikor találkoztok, mindig hasznos tanácsok hangzanak el, tudod az a típus, amely rendszeres találkozások esetén elsikkadhat. Túl egyértelműnek tűnne.

Tudod vannak a volt barátnők. Néha jó Velük találkozni. Ha találkoztok, beszélgettek. Ha pedig beszélgettek, jóízűen morzsolgatjátok a múlt közös részét. Öreges nosztalgiával. Eszetekbe jutnak érdekes, érthetetlen, banális, boldog, szomorú, vagy akár dühös pillanatok, de most valahogy az egész egyfajta klassz egész. Mindezt egy tettyei padon. "Like in the Old Days."

Tudod vannak napok, amikor mindegy milyen okok miatt, megiszol egy piramisnyi fröccsöt a papucsban. Az alkohol köztudottan, közelebb taszít a világhoz, rájössz olyan dolgokra, amire józanság gátlásaival kevéssé. Fontos megjegyezni, hogy ezek általában érzelmi jellegű problémák. Például társadalomfilozófiáról nehezebb benyírva csevegni. Bár...

Tudod vannak döntések, amik születésük megkérdőjelezhetőnek, vagy akár jónak is tűnhetnek, majd később ébredsz rá, hogy értelmetlen és buta választás volt.

Tudod milyen, amikor a fenti négy egyszerre teljesül? Én igen.