123

Elhanyagoltam ezt a helyet itt. Nem tehetek róla. Egészen sajnálom. És tulajdonképpen nincs is kedvem most talán ideírni. Az biztos, hogy leírom, hogy mennyire jó volt a plan9 elnevezésű fesztivál szombatja. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy a Tv-torony ilyen kellemesen alkalmas egy feszt lebonyolítására. Ugye kettő szintet különböztetünk a második kedvenc pécsi épületemben. Aki nem tudja mi az első, az legyen szíves találgatni, aki rosszra gondol, annak nem adok ajándékot. No ennek volt így értelme? Szóval két szint. Presszó, kilátó. Az első zárt, a második nyitott. Az első adott helyet, a különböző előadásoknak (egy részüknek), valamint ott volt az egyik vetítő. Kitérő: ha a Tv-tornyot, mint helyet kéne vizsgálnom,a feszt nélkül, akkor egy darab kihasználatlan lehetőségnek gondolnám. Bizony a pult gyengus és drága. A dizájn, amit ki lehetett szűrni a sci-fi skin alól, fosi. Szóval vagy még egy kis retró feeling, vagy állandó babzsákok. Apropó babzsákok, a plan9 tele volt szórva effélékkel és bizony elvtársak, kevés dolog eshetett volna jobban az jelen időszakban, mint babzsákon elnyúlva, sörrel, a horizontot bámulni. Na akkor vissza a szintekhez. A második szinten a szabad téren a fenti dolgokat lehetett csinálni, éjszaka dögös világítással. A zárt félkör (ami nem tudom, hogy a feszt miatt, vagy úgy általában volt lezárva), pedig egy újabb vetítőnek, illetve este a koncerteknek biztosított látványos helyet. A filmekről annyit, hogy majdnem sikerült végignézni a Plan nine from outer space-t, de véleményem szerint ez lehetetlen. A zene pedig nem teljesen az enyém, de tisztes távolból kellemes volt. Szóval nem is a programok miatt volt kiváló program, mert úgy általában a sci-fi nem lelkesít annyira, hanem a megvalósítás, az egyéniség (tubusos kaja, űrhajós dizájn), meg nem tudom. Szóval rendhagyó élmény volt az biztos.

Egy másik, szomorú téma pedig a Kertvároshoz kapcsolódik. Nem tudom ki mennyire van tisztában az ekf projekt, köztérrekonstrukciós részével. Ez lényegében azt jelenti, hogy bizonyos közterek bedarálnak és egy új külsővel újrateremtik őket. Ez történik a Krisztina téren is például. És ez történik a nevelési körül. Egész pontosan a régi buszpályaudvar helyén, a koli mögötti szökőkutnál és az Agórán. Bizony szétszedik a kis, pécsi oktogont, ahová a lusta délpécsi legények járhattak teljes illegalitásban iszogatni. A teret amivel minden környékbeli betyárnak van legalább egy története. Sirassuk meg, de közben gondoljunk arra, hogy az új terek talán egy kis SZIT-ként fognak üzemelni. Pénteken méltó módon vettünk búcsút.

Három. [Angyalok és démonok kritika halpécsről. Enyim.]

PEN 2009

Holnap április hónap huszonkettedik napjára ébredünk és mint karácsonykor rájövünk, hogy jé elfogytak a napok, a mi csodás városunk egyetemi napjaiig. Sokáig nem volt, hogy idén nem lesz, helyette valami meglepetés lesz. Na ez volt a meglepetés. Mindenki örült. Az izgulósak rögtön szaladtak jegyér. A coolfészek, meg rájöttek, hogy alig drágább a (négy!) napi jegy, így aztán leszarták és majd ott megveszik. Fura, de én jelen esetben az izgulósok táborát gyarapítottam, mert emlékszem mi volt rezgésen, meg mit meséltek tavalyról, amikor én nem tudom miért nem voltam.
Na most itt arra gondoltam, hogy majd leírom, hogy mi az amit érdemes megnézni. Belátom ez a világ legoktondibb dolga lett volna. Viszont belinkelem a plakátot. Aztán ennyi voltam. Jah meg annyi, hogy ahogy agyam és időm engedi, jól beszámolok. Ez így kicsi lett. Szarni rá.

Szóval mindenki, akit szeretek és/vagy szeretni fogok az legyen kedves jöjjön el. Bőrgyár. Aztán majd 26-án hajnalban ki onnan.

Honvéd

*Sajnálkozik a hosszú szünetért*

Nem nagyon tudok sokat írni, mert sajnos sérültem fekszem idehaza. Igen, aki már tudja az régóta kuncog, sikerült a párnacsatán megsérülnöm. Teljesítettem a sokak számára lehetetlen küldetést és kifordítottam a bokámat, annyira hogy itthon üdülök gipszben. Éljen a tavaszi szünet. Így aztán ugrott a tánc a PEN-en, futkározás SLIP-en. Mindenhol csak állni tudok majd. Bár az orvos ember azt mondta, hogy örüljek neki, hogy nem tört el. Amúgy a Honvédban voltam, és minekután cirka 4 és fél órát töltöttem el, a csodálatos váróban, alkalmam nyílt pár igen érdekes fazonnal találkozni. Hallottam egy igen szomorú történetet is. A sirdogálás azonban nem képezi a blog profilját, nem mesélem el. *háhá* Volt azonban bolond bácsi, aki képes volt tíz percig felhúzni a papucsát folyamatosan, s miután ez nem sikerült, hát nosza belerúgott egy ízeset, így aztán a lábbeli a gyakorlatilag a mentőbeállón töltötte a várakozás nagy részét. Mondanom se kell roppant sértődötten. Ugyanez az úriember, egy ízben körülbelül 5 percig állt a falnak fordulva, kigombolt nacival. Ez az akció, csak azért nem fulladt csendes fallepisálásba, mert egy másik versenyző megérdeklődte, hogy vajon elforduljunk-e? Itt aztán valahonnan, úgy három liter bor alól, előbányászta a szégyenérzetét és csendesen meglátogatta a papucsát. Ez a találkozó, nagyon jól sikerülhetett, mert a bácsi sose jött vissza. A történet későbbi fontos eleme, hogy a fazon tolószékkel jött. (Igen ennek ellenére, halál lazán elsétált.) A második izgalmat hozó profil egy csöves volt. Vele én már csak a gipszelőből kijövet találkoztam, ám Borsó/Veronika (:D) említette, hogy már viszonylag régen ott van. A probléma tulajdonképpen magától értetődő, de mégsem a legbanálisabb. Szóval nem részeg volt, viszont roppant büdös. Tudjuk, úgy lábügyben. Tudvalevőleg a bácsinak hasonló természetű traumája volt, mint nekem, így aztán nem hogy cipő, zokni se volt rajta. Szóval a maradék várakozási idő, a kerthelységben töltöttem, ahol majdnem elütött egy mentő, semmi. Amúgy a helyről, annyit hogy a csocsó és a billiárd hiánycikk, darts pedig csak orvosoknak van. Csak dobozos kakaó van (Mizo), de az finom és viszonylag jó árban is van (130). Van még kávé, üdítő, nasi. Alkohol csak tisztaszeszként van jelen és trükkösnek kell lenni a beszerzéshez. Komoly előny viszont, hogy az átlag pécsi kocsmákhoz mérten, sokkal több a morfium, kéjgáz. Bónusz, aki szereti az S&M-et, annak jó hír, hogy klasszul felszerelt kínzókamrákat is találunk, privát és csoportos kivitelben is. Na de komolyan, attól eltekintve, hogy mit és mennyi ideig csináltak velem, tulajdonképpen jobb volt az összbenyomás, mint azt az ember egy ilyen nagy traumatológiáról gondolná. Józsi, a beteghordó, külön pluszpontot érdemel, mert nagyon vicces volt és csökkentette a nyomorom. A röntgen néniről, mindez nem mondható el, aki szintén aranyos volt, csak épp egy hárompontos szorító feszítette szét a megdagadt bokámat és ezzel nem lett életem beteljesületlen szerelme szerény személye. Ja és hogy miért volt fontos, hogy Bolond úr gurulószékkel jött, hát mert természetesen engem abban vittek el.
[Van rá esély, hogy most kicsit újra több lesz a filmes, mert nem tudok más inputot szervezni magamnak.]
No, egész sok lett.

Ismét borsi verse

Rózsadombi szellő

Nyáron az aszfalt imbolyog
Száraz torok izzadó lábon
Ez egy ember...
Ha lemegy a nap esténként néha
Zápor de amúgy fülemülék
Halkan
És olyan szép hogy megölel
Na ekkor van...

Ha lemegy a nap gyakran
Esti körtánc és rekörtánc
Pohár alatt csend szoknya alatt hang
És a hazajövés utolsó homorú méterein
Kéken megcsókol a kékséges Rózsadombi Szellő.

Napra pontosan érkezett

Március eggyedike van. A dátum szerint már tavasz. S bizony az időjárás alapján is. Nos végre megizzadtam séta közben, és fejemre rakhattam a napszemüveget is. Nem volt szél sem. Jah és még egy légy és van a szobámban, de most mint egy indikátor még neki is tudok örülni. Azért megöltem. Zümmögött tudniillik és mivel a lámpám szétszerelésével vagy tudomisén mivel volt elfoglalva, nos csábítóan könnyű célpontnak ígérkezett. De ez azonban nektek tök érdektelen, ha nem akkor szóljatok és elmondom, hogy miképpen tisztítottam le az összekávézott napszemüvegem. A lényeg, hogy vége van ennek a sivár és hómentes télnek. Újra mindenki örülhet a kabátmentes lányoknak, a napsütötte textil szagának, a fincsi sörnek és a békés vízipipafüstnek. Újra ki lehet mászni a Szitre és a keresni a minnél ideálisabb spotot a borolásra és a beszélgetésekre a jólismert belvárosi tavaszillatban. Ez útóbbi hellyel kapcsolatban van egy vágyálmom. Nagyon szeretném, ha idén kevesebben képviselnék magukat a hajmentes szubkultúrából és a rendőrök ugyanúgy türelmi zónaként tekintenének a helyre, mint eleddig. Mi meg cserébe megígérjük a városnak, hogy nem ganézunk, mint ahogy eddig sem. Amúgy tényleg nem tudom, hogy bevitték a kis kopasz buksijukat a kocsmáikba vagy haza, avagy valóban kevesebben vannak. Bár ezutóbbiban nem nagyon bízok. Majd meglátjuk. Zárójel zár. Ott tartottam, hogy újra. Szóval újra lehet Sétatéri fesztiválokon finomakat falni, újra lehet hosszan elnyúló kertvárosi mini utcabálokat tartani. No és lesz ugye PEN és még sok más egyéb. Majd megélvezzük. Szép tavaszt.
[Egy idevágó igaz nem a legjobb John&John. Küldöm mindenkinek, aki szereti.]

Kertinpresszió

Valójában ideírta: borsi

Nagy Imre út X Maléter Pál út

Koránkelő autók mosódnak az útba
Irányjelző, motor-sóhaj, sor
Kőolaj mise a kereszteződésnél

A lámpa zöldre vált

Mozdulatlanul megvakult minden
A gumik aszfaltosak
Panelházak halkan hümmögnek

A lámpa sárga

Ázott felhők alatt szürke galambok
Függnek félős csoportokban
Fák távolabb...

Piros...

Panelek és kancsófröccsök

Ma fából készült arccal ébredtem ki az ágyból. Nem volt igazi a mosolyom. Ennek kettő darab oka volt. Az egyes számú, fő ok az volt bizony ma munka volt, vad, féktelen szórólapozás várt rám, csodálatosan sok pénzért. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat egynéhány sorral lentebb leróvom.
A kettes számú, kevéssé fontos, jelentős casus, hogy tegnap este bambi-parti volt a Sarok-söröző (napjainkban a felesleges Corner néven futó) szakintézmény falai között. Tehát, kocsmakritika No. 2 (az első a Mozaik volt): Az elemzés tárgya fenn van a hegyen, megközelítése 32es számú járattal a legkellemesebb, kivéve ha az MK növendékei vagyunk. Ha csodás egyetemünk irányából érkezünk mellőzük a Radnics utcát, mert embert próbálóan meredek. Nos, ha megérkeztünk, azonnl észrevesszük, hogy lehetőség van billiárd játszására, illetve wurlitzer segítségével zeneszámokat élvezni. Utóbbi eszköz egyúttal alkalmas feszkó keltésre, annak okán hogy javarészt cigány mulatós és a kárpátia zenekar izommagyarpoprock dallamait tartalmazza. Igaz van Doors is. A backstage tartalmaz kettő darab csócsóasztalt, melyek kiválóan alkalmasak (a fenti játékon felül) fröccs fogyasztásra, illetve vízipipázásra, ha nincs szabad asztal vagy mert hasonlóképpen örültek lennénk, mint mi tegnap. Van még egy pénznyelő, aminek a szisztémáját nem sikerült felfedni, merthogy volt rajta kocka, kártya, pörgő kerekek, mindez egyszerre, aki tudja mi a búb ez, az legyen kedves írja le. Az árak teljesen cimborálisak. A leghasznosabb példa: kancsófröccs 300 pénzmagért vehető át a pultnál. A Szalon sör 210, Soproni 240. Az első terméket tegnap nagy volumenű tesztelésnek vetettük alá, ennek eredménye képpen volt bizony egy emberveszteség, de a nagy fagyok ellenére ő is szerencsésen hazaért (Daniékhoz). Hangulatában a hely erősen falusi kocsma jelleget idéz, főleg a játtékkuckó, ami mármár kultúrházak öltözői atmoszféráját teremti meg. Ezen sajnos a tegnapi közönség sem lendített. (A belső emberek állítása szerint, ha jó a társaság, akkor jó a hely is.) A filmes pontozást jelen témára alkalmazva 10/7 et ítélek meg. Ez persze nem magának a tegnapi estének a értékelés, mert az bizony 10/10. Volt minden: kukafelgyújtás, részeg szerelmibánatos, pipszi csocsóasztalon, paprikáscsipsz félegykor a buszmegállóban, lírai párbeszéd telefonon.


A délelőtti munkával kapcsolatban csak pár gondolat. Képzeljétek kellemesen csalódtam az emberekben. Az egész hat órányi munka alatt csak kétszer küldtek el a picsába, de az esetek nagytöbbségében empatikusak voltak a lakók. Volt egy bácsi, aki előbb jól kifaggatott (ez kb annyi ideig tartott, hogy a kaputelefon nyomásától és a hidegtől acélszürkévé vált már az ujjam), ezt követően pedig volt olyan bájos, hogy nem engedett be. Én mintegy ajándékként, egy hozzávetőlegesen egyperces kaputelefon szonátával örvendeztettem meg őt. Voltak egyébként érdekes dolgok. A leginkább az volt furcsa, hogy olyan körzetet (dél-kertváros betonmeleg öle) kellett megszórnom, melyeket jóidő esetén kocsmaként alkalmazunk és hát érdekes volt nappali világosságban látni a monumentális tízemeletes monstrumokat. Szerintem szépek. (Képzeljétek felfedeztem 4 különböző típusú tízemeletest, akit érdekel szívesen csinálok neki katalógust. hazudtam. nem.) További (elképesztő) érdekességek: házőrző kutya a panelben (nem vicc, morzsi ott ült végig, amíg én postaládáztam és figyelt, hogy ne csináljak semmi illegálisat), a régi kaputelefonból készített szórólaptartó sem volt rossz, de ami a legizgibb végre találtam egy 4emeletest, amiben volt lift. ójeh. Szóval ma én voltam a nyugdíjasok feltartóztathatatlan zaklatója, a féktelen kézbesítő. Másszóval végre betörtem a reklámiparba.