Budapest prokontra

Szeretem: Szeretem, hogy elképzelhetem, hogy ott élek. Kodály köröndön vagy Ferenczy István (Steve Frenzy egyébként) utcában. Szeretem, hogy 2 percenként járnak a villamosok a körúton. Egyáltalán a körutat. Ahol egyébként szeretem, azt is, hogy ha úgy adódna, tudnék félpercenként száz forintért peep-showba menni. Szeretek metrózni. Szeretek rágyújtani egy budai erkélyen. Szeretem a kocsmákat. (később elmesélem melyeket) Szeretem, hogy 4 és fél méterenként találunk McDonald's-Burger king kombókat. Szeretem a Bérkocsis és a Népszínház utca nyújtotta izgalmakat. Szeretem az Astoriát, az Oktogont, Ferenciek terét, a Váci utcát, a Lánchidat, Szabadság szobrot, Hősök terét, a Gát utcát, a Török utcát és még sok egyéb minden teret, utcát. Szeretek sörözni az A 38 tövében. Szeretek sörözni a Petőfi híd másik felén is. Szeretem, ha egy részeg csöves "kis kommandósnak" hív a Blahán. Szeretek izgulni, hogy leszakad-e a villamos alatt a Margit-híd. Szeretek kávézni, egy kopottasan elegáns kávézó teraszán, egy nem túl egészséges fa alatt. Szeretem a Deák teret, még ha óriási rúzsok vannak ott, akkor is. Szeretek másnaposan ülni a Szépművészeti lépcsőjén. Szeretem azt hinni, hogy a Ludwig múzeum a várban van, mindezt a Moszkva téren persze. Szeretem, a merci lopásokat a keletiben...

(Már most tudom, hogy rengeteg dolgot hagytam ki.)

Nem szeretem: Nem szeretem, ha a földet nézem, több a hányás és pisi, mint a szabad aszfalt. Nem szeretem, hogy minden ötödik ember tarhál. Nem szeretem, hogy egy átlagos téren több hajléktalan alszik, mint ahányan keresztül mennek rajta és nem azért mert gyűlölöm a csöveseket, hanem mert elkeserítőnek tartom. Nem szeretem, hogy az eladók nem mosolyognak és még annyira sem köszönnek. Nem szeretem, hogy levegő oxigén tartalma, legalább a fele, annak ami itthon van. Nem szeretem, hogy helyenként félelmetes...

(Innen is rengeteg hagytam ki, de így szép posztot írni.)