Mindenféle köz

Kettő dologról jöttem beszámolni. Az egyik, hogy holnap van a Föld órája. Biztos sokan hallottak már erről. Elég erős és igényes támogatókampányt kapott, itthon is és világszerteszét. Végre nem mosolygó gyerekeket látunk a felhők alatt, vagy füstölgő gyárkéményeket. Arról szól itt a történet, hogy holnap fél 9-kor jól lekapcsoljuk a villanyt, tévét egy órára. A szlogen az, hogy hagyjuk a bolygót fellélegezni egy órára. Tehát egy gesztusról van itt szó földanyánk irányába, hátha sikerül kiengesztelni kicsit. Szerintem egészen eredeti voksolási forma ez a globális felmelegedés és az ismert környezeti kakihelyzet kategóriájában, még akkor is ha a akció teljes egészében jelképes, hiszen nem fogjuk ettől még menteni a fődet. Csupán elgondolkodunk rajta, hogy amit kapunk (tőle), azt vajon mennyire érdemeljük meg. Nézegessétek a videókat, meg a honlapot, egyrészt mert tényleg guszta a reklámkampány, másrészt ha érdekel (nem írok ide mindenféle adatot, éppen ezért, kuksimeg). Mégcsakannyi, hogy nem nagyon tudok arról semmit, hogy a magyarok milyen szinten participálnak a dologban, de az biztos, hogy a "földalatt" sokan benne lesznek. Városszinten, ha jól tudom egyedül Budapestet kérték meg, a válasz magától értetődik. Sajnos. Kapcsoljuk le, no...

A másik darab is egy hasonló témakörben mozgó és hasonló, ha nem magasabb szintű igényességgel bíró videósorozat. A goodmagazine.com rendszeresen felkér, alkalmaz művészeket, hogy párperces videókat, animációkat, stb...-t készítsenek adott témában, pl.: nukleáris fegyverkezés (kedvencem), Irak, Obama, víz, ilyesmi. Érdemes őket megvizuálni, ha másért nem is, de a kivitelezésért mindenképp. Ja és a zene. A fent belinkelt atomos vidinek a zenéje például frisskedvenc lett. A Ratata elnevezésű muzsikus duóról van szó. Nem vagyok képes/hajlandó kitalálni, hogy milyen jelzőt biggyesszek a fenti dallamokra, legyen elég annyi, hogy szuper. Leginkább a Classics című albumot vagyok képes ajánlani.

[Előre is elnézést, aki nem számítanak ilyaesmire!] Köszönöm, hogy újra eszembe jutatta kedves mazsi, avagy a csoportársak tudathasadása, régi emlékeket idéz fel!
Az unikornis keresésekor akadtam erre, hogy..., avagy(2) cockney nyelvű kisfiú legorombítja öcsit, mert amaz igazán megharapta.

Star Wars

A hétvégén, pár újságcikk és utalás egyidejű hatásának köszönhetően újra előbújt a 15 éves korom óta szunnyadó Star Wars-buzi énem. Ennek első manifesztálódása az volt, hogy hiphop beszereztem mind az összes filmet és jól meg is néztem. Ezzel kapcsolatban nem igazán gondolom, hogy van értelme kritikát írni, mert egy olyan filmről van itt szó, amit jó eséllyel látott mindenki, aki nem dobozban volt a kétezres évek elején, vagy nem, sportból utálja a fenti opuszt. Én utoljára akkor láttam vásznon "csilcihabcit", amikor a 3-as számú darab kipottyant a huszadik századi róka öléből. Ekkor 2005-öt írtunk. Azóta eltelt majdnem 4 zord év, de ennek ellenére ki kell jelentenem, hogy a fenti sci-fi folyam nem igazán sokat vesztett vonzerejéből. Persze számtalan dolog felróható neki. Pl.: helyenként nem kicsit átfolyik a giccs kategóriába, ez főleg a második és harmadik részre értendő. Néhol elképesztően bornírt a sztori, ez inkább a második blokkra. E két észrevételhez kapcsolódik a két jó tanács,a mi közlésre kerül, ha valakinek az az elvetemült ötlete támad, hogy viszonylag szűk időkereten belül magáévá tegye az egészet. Az első, hogy a második részben egy az egyben tekerje át a Naboo-n játszódó szkénákat. Az így megmaradt két szál is garantáltan élvezetes lesz és legalább nem bolondulunk bele a rémesen túlhúzott lábsztoriba. Ezután majdnem a legjobb részt nézhetjük vidáman. A második, ennél is fontosabb tanács, hogy a ne a történet szerint nézzük meg, hanem a kiadás sorrendjében, mert ha az előbbi módon tesszük, akkor nagyon csúnyán kiütköznek (30 év ide vagy oda) a 4-5-6 butaságai. És ha valaki így nézi, akkor klasszul megfigyelhetőek az adott korszakok trendjei. A díszletben, jelmezben, stílusban. ezáltal rájövünk arra is, hogy akárki akármit mondhat, a mi korosztályunk Star Wars filmje ként sokkal inkább az későbbi hármat említhetjük, mint Luke Skywalker vesszőfutásait. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az általam és még számos cimbora által a legjobbnak vélt lézerkardpárbaj a Baljós árnyak végén található threesome (Maul bá', Obi, Jinn), ahol először csodálhatjuk az megreformált fénykardvívást, ahol is Mr. Lucas gazdagon beleoltotta a keleti harcművészet minden báját. A legjobb zenei betét minidíj ketté lett szedve. A káprázatos zenével megáldott, behemót űrkaland két nagyon hasonló jelentőségű képsora kapott nagyon hasonló zenét is. Mindekettőben az adott karakter (pillanatnyi/tartós) meggonoszodása van megoldva. Az első (sztori szerint), amikor Palpatine szenátor társalog Anakinnal a színházba és a beszélgetésüknek a színház moraja szolgáltat rekordsötétségű zenei cuccot. A második pedig az utolsó rész végén, mikor Luki kiakad és nekiáll aput bucira verni. Izgalmas megfigyelni, hogy összesen hány karakternek hány keze vész oda a hat rész során. Én a következőket számoltam össze (nem sorrendben): Windu (1), Anakin/Vader (2), Dooku (2), Grievous (2), Luke (1). A legzavaróbb népség pedig a macik a 6 végén, ewokok(?). A lényeg, hgy minden nagy hülyesége ellenére, egy csodálatosan megítr univerzumban helyet kapó, klassz történet ez, mely mind készítését, mind történetét tekintve több évtizteden átível, rengeteg embernek az örök kedvence, és nagyon gyereknek okozott fejfájást, hogy kiszáradt a szája zümmögéstől és hogy hogyan kell fénykardot csinálni. Zárójeles megjegyzés, hogy ennek a hirtelen hangulat-rushnak a következménye volt az is, hogy újrakezdtem az általam másodikként ragsorolt RPG-t, a KOTOR-t és ahhoz képest, hogy nem igazán játszottam kb. 1 éve, majdnem teljesen elkészültem vele 48 óra alatt, igaz csúnyán rátorzultam. Viszonylag sok dolgot tudnék még írni, de inkább ezt most itt berekesztem. [A képet nézzük meg nagyban!]

Nos itt elvileg a tegnapi a Erik Sumo Band koncert beszámolója állna, de sajnos a tegnapi koncert számomra kifejezetten gyenge élmény volt. Elsősorban a koros kedvetlenségnek tudható ez be. Megaztán a Szenesben volt, ami sajnos nekem még mindig nem a szívem csücske, pedig én nagyon igyekszem, de amennyire szeretem napközben, annyira nem az enyém esténként.

Krtek HC

Sikerült megtalálni a legnemistudommilyenebb Kisvakondot. Itt. Nos aki megnézi látja, hogy amellett követi a szokásos Kisvakond történetvezetést, mélyíti biológiai ismereteinket, valamint párkapcsolati problémákra készít fel. A történet a szokásos képpel indul, Kisvakond kidugja a fejit a túrásából. Ezután kacajt hall. Nyuszi nevet, együtt egy lánnyal. Utóbbi azonban rövid úton kikosarazza. Furcsán intonáló főhősünk itt lép a színre először és a kerítő szerepét betöltve, összehozza a szerelmeseket. A fiatal Nyuszilány hamarosan változást érez a testén és kiderül, hogy bizony terhes. Vakond újra jön ezúttal bába és a pokol elszabadul. A végén természetesen tánc. Szuper zenére.
Nos tudvalevőleg, társaimhoz mérten a normálisnál nagyobb mértékben vonzódom a fenti állathoz. Ennek több oka van. Az első, hogy együgyű pozitivizmusával mindig fel tud dobni. Szóval itt nincsenek valós feszültségek. Igazából szerintem a legbárgyúbb mese, ami létezik. Emellett rövidek, tehát nem áll fenn a túladagolás veszélye. Valamint egy hangulatot is áraszt, ami szintén magától értetődik. Ennek ellenére mondom, hogy ne ezt tessék megnézni elsőnek, sőt ne is azt amit a végén linkelek majd be, ehhez a kettőhöz kell egy kis előképzés, hanem valami semlegeset. A telefonosat, vagy az útépítőset. És semmiképpen se olyat, amit megpróbáltak leszinkronizálni, csak a cseh nyelvű eredetit. A csipogás, nyünyögés, zümmögés, üvöltés, stb így is érthető. Nézzen mindenki tehát Kisvakondot, de csak óvatosan, mert rohadtul addiktív. Igaz nincs sok. Aki szeretne, annak elvileg tudok adni.
No és akkor álljon itt a legelszálltabb, leghírhedtebb epizód. Ha itt nem volt belőve/begombázva Zdenék Miller, akkor sehol.

Nomeg

Teljesen nem volt időm, hogy filmeket nézzek. Helyette sokkal inkább néztem sorozatok, mert az ugye abszolút időigénytelen. Nomeg gyakoroltam a darbukámmal. Nomeg volt itt egy kis összejövés minálunk, amit nem írok el, mert csak annak lehetett érdekes, aki itt volt. Nomeg.. Itt egy pók, csessze... Kiraktam. A múltkor légy most meg egy pók. Takarítanom kéne talán. Nomeg. Jah, megcsináltam a videójátékot, amit Gábor elnevezésű unokabátyám szalajtott a Nerden felgerjedt idegrendszeremnek. Vettem is ma bele egy (három) játékkártyát, igen sárgát, mert ez olyan. A vásárolt termékeknek bizony kitalálható hányada működött optimálisan. A helyes megfejtést beküldők között kisorsolom őket. Szóval először az éltem során átbasztak a vásárban. Azonban nem csak ezt vettem ám. Vettem még egy csodálatos hosszabítót, ami végre kompatibilis a fenti videójátékkal. Magamévá tettem továbbá egy csodáltaos régi lyukasztót és egy írógépet, összesen 1150Ft-ért. Ennek okán nem csinálok mást, mint telegépelek értelmetlen dolgokkal egy oldalt, aztán kilyukasztom. Szuper játék, amíg valaki meg nem fenyeget halálosan az írógép kopogása miatt. A masina egy olasz legyártású Omega 555, narancssárga, műanyag, fém ötvözet és tud pirosan írni. Eniháov, nagyon szívesen feltölteném ide, hogy mi mindent gépeltem, ha lenne scannerem. Egy olyan ami működik. Talán történtek még dolgok a héten, de azokat elfeledtem.
Nacsakhogy legyen valami, annak a emberseregnek, aki olvassa a kritkákat is, jöjjön az első sorozatkritika. Így jártam anyátokkal (HowIMetYourMother). Nem tudom, hogy mennyire van a készítők által bevallva, hogy a sorozat alapszituja, jónéhány poén és a karakterek szintén jórésze teljes mértékben a Jóbarátokról van koppintva, de nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán törekedtek arra, hogy ez ne látszódjon. De valószínűleg ettől működik olyan jól, amennyire ige. (Éljen a magyar nyelv keresztrefeszítése, bocsi.) Adva van öt fiatal. Ebből kettő jegyben jár (Monica és Chandler), egy megrögzött szingli (Joey) és kettő, akik szeretik egymást, de nem tudnak róla (Ross és Rachel). A helyszín Manhattan, a színek pedig: a lakás és a kávézó. Nem láttuk eddig sehol. De mint mondtam semmi baj, mert valahogy mégis érdekes marad és szórakoztató. Ez részben köszönhető az apróbb módosításoknak, a néhol bravúros történetvezetésnek, ami azért sitcomoknál elég buta szokott lenni, valamint a nagybácsit ugyan nem lehagyó, de szuper poénoknak. Nem lett ez igazán kritika, meg aztán nem is fogom pontozni, de azért egészségetekre. Btw, eme széria megkapta az előkelő harmadik helyet az összesített sorozat listámon. Íme: 1. Jóbarátok 2. Californication 3. HIMYM 4. House M.D. 5. Weeds. Ez itt nem teljes.
[Hallgattam Transglobal Undergroundot, mert elvileg ők a húzónév. Nos hallgassátok ti is, mert jó.]