Star Wars

A hétvégén, pár újságcikk és utalás egyidejű hatásának köszönhetően újra előbújt a 15 éves korom óta szunnyadó Star Wars-buzi énem. Ennek első manifesztálódása az volt, hogy hiphop beszereztem mind az összes filmet és jól meg is néztem. Ezzel kapcsolatban nem igazán gondolom, hogy van értelme kritikát írni, mert egy olyan filmről van itt szó, amit jó eséllyel látott mindenki, aki nem dobozban volt a kétezres évek elején, vagy nem, sportból utálja a fenti opuszt. Én utoljára akkor láttam vásznon "csilcihabcit", amikor a 3-as számú darab kipottyant a huszadik századi róka öléből. Ekkor 2005-öt írtunk. Azóta eltelt majdnem 4 zord év, de ennek ellenére ki kell jelentenem, hogy a fenti sci-fi folyam nem igazán sokat vesztett vonzerejéből. Persze számtalan dolog felróható neki. Pl.: helyenként nem kicsit átfolyik a giccs kategóriába, ez főleg a második és harmadik részre értendő. Néhol elképesztően bornírt a sztori, ez inkább a második blokkra. E két észrevételhez kapcsolódik a két jó tanács,a mi közlésre kerül, ha valakinek az az elvetemült ötlete támad, hogy viszonylag szűk időkereten belül magáévá tegye az egészet. Az első, hogy a második részben egy az egyben tekerje át a Naboo-n játszódó szkénákat. Az így megmaradt két szál is garantáltan élvezetes lesz és legalább nem bolondulunk bele a rémesen túlhúzott lábsztoriba. Ezután majdnem a legjobb részt nézhetjük vidáman. A második, ennél is fontosabb tanács, hogy a ne a történet szerint nézzük meg, hanem a kiadás sorrendjében, mert ha az előbbi módon tesszük, akkor nagyon csúnyán kiütköznek (30 év ide vagy oda) a 4-5-6 butaságai. És ha valaki így nézi, akkor klasszul megfigyelhetőek az adott korszakok trendjei. A díszletben, jelmezben, stílusban. ezáltal rájövünk arra is, hogy akárki akármit mondhat, a mi korosztályunk Star Wars filmje ként sokkal inkább az későbbi hármat említhetjük, mint Luke Skywalker vesszőfutásait. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az általam és még számos cimbora által a legjobbnak vélt lézerkardpárbaj a Baljós árnyak végén található threesome (Maul bá', Obi, Jinn), ahol először csodálhatjuk az megreformált fénykardvívást, ahol is Mr. Lucas gazdagon beleoltotta a keleti harcművészet minden báját. A legjobb zenei betét minidíj ketté lett szedve. A káprázatos zenével megáldott, behemót űrkaland két nagyon hasonló jelentőségű képsora kapott nagyon hasonló zenét is. Mindekettőben az adott karakter (pillanatnyi/tartós) meggonoszodása van megoldva. Az első (sztori szerint), amikor Palpatine szenátor társalog Anakinnal a színházba és a beszélgetésüknek a színház moraja szolgáltat rekordsötétségű zenei cuccot. A második pedig az utolsó rész végén, mikor Luki kiakad és nekiáll aput bucira verni. Izgalmas megfigyelni, hogy összesen hány karakternek hány keze vész oda a hat rész során. Én a következőket számoltam össze (nem sorrendben): Windu (1), Anakin/Vader (2), Dooku (2), Grievous (2), Luke (1). A legzavaróbb népség pedig a macik a 6 végén, ewokok(?). A lényeg, hgy minden nagy hülyesége ellenére, egy csodálatosan megítr univerzumban helyet kapó, klassz történet ez, mely mind készítését, mind történetét tekintve több évtizteden átível, rengeteg embernek az örök kedvence, és nagyon gyereknek okozott fejfájást, hogy kiszáradt a szája zümmögéstől és hogy hogyan kell fénykardot csinálni. Zárójeles megjegyzés, hogy ennek a hirtelen hangulat-rushnak a következménye volt az is, hogy újrakezdtem az általam másodikként ragsorolt RPG-t, a KOTOR-t és ahhoz képest, hogy nem igazán játszottam kb. 1 éve, majdnem teljesen elkészültem vele 48 óra alatt, igaz csúnyán rátorzultam. Viszonylag sok dolgot tudnék még írni, de inkább ezt most itt berekesztem. [A képet nézzük meg nagyban!]

Nos itt elvileg a tegnapi a Erik Sumo Band koncert beszámolója állna, de sajnos a tegnapi koncert számomra kifejezetten gyenge élmény volt. Elsősorban a koros kedvetlenségnek tudható ez be. Megaztán a Szenesben volt, ami sajnos nekem még mindig nem a szívem csücske, pedig én nagyon igyekszem, de amennyire szeretem napközben, annyira nem az enyém esténként.