La-Fanfare---en-Petard

Elnézést kívánok, mindenkitől, aki idetévedt a héten és még mindig csak a Watchmen kritikát látta. Egész egyszerűen nem volt énnekem időm, hogy megoldjak ide valamit. *Szkúzi* Az egyik ok, hogy a múlt héten három zéhá-jellegű program volt az egyetemen és ez pontosan néggyel több, mint amit jószívvel, mosolyogva elviselni tudok én. A másik, hogy bizony meg lett rendezve a héten a pollackos rektorhét, amire nekem temérdek szerencsével (Csillus) sikerült négy darab hetijegyet szereznem. Így aztán ingyenpénzért vethettük bele magunkat a középső két napba. Erről lesz itt szó.

Legjobb lesz, ha kronológiailag vázolom a dolgot, bár aki ott volt tudja, hogy a második nap nagyságrendekkel volt gyengusabb, az előzőnél. A keddi estét a zöldségben kezdtük, ahol aztán rájöttünk, hogy beszélgetésre kiváló, de ha kicsit komolyabb alaphangulatot akarunk magunk alá faragni, akkor kevés lesz a pénzünk. Így aztán egy flasek martini őszinte szerelmével felvértezve, elzarándokoltunk a Sarokba. Nos itt meg annyian voltak, hogy a "kerthelyiségben" kellett pozíciót felvennünk és fogyasztani oroszország könnyeit. Az idő eközben bűvésztrükkökkel és cudar fázócskával telt. Fél tizenegy körül elindultunk a B-klub irányába, ahol a mulatság rendezve volt. Jól, pofátlanul becsekkoltunk a VIP-jegyeinkkel, lepakoltunk és gondoltuk, hogy hörpintünk egy sört a koncert előtt. Nos én egy olyan embernek adtam valutát, aki már a pultnál várt és még így is húszperc volt mire sörhöz jutottam. Szóval értem én, hogy nem tudtuk, hogy mennyien lesznek, de egy kicsit lehetett volna az egész gördülékenyebb. Sokkal. No mire megkaptam a szörpöt, mehettem is be az első sorba, hogy megéljem a La Fanfare en Petard koncertet. Egy franci utcazenekarról van itt szó, annak aki vmi hiba folytán nem hallott volna még róluk. Mikroportokkal vannak felszerelve, ami azért fontos, mert nagyon mobilok, ami azért fontos, mert így már kvázi az öltöző elhagyásától kezdve indították a koncertet. Szépen bevonultak és amikor a tömeg közepén álltak, tempóváltás jött és elszabadult az ugribugri. Elkezdhetném mesélni, hogy mindenféle zenei műfaj volt ötvözve hibátlanul, de akkor nem nagyon kaphatnátok átfogó képet arról, ami ott történt. Igazából semmiképp sem, de pár frázissal megpróbálom. Képzeljünk el egy viszonylag egységes (piros-fekete) ruházatba bújt hatfős brigádod a következő hangszerekkel: tuba, nagydob, kisdob+cinek, szaxi+megfon, alt szaxi, trombita. Továbba tegyünk hozzá a montázshoz fura napszemüvegeket, és még furább sipkákat. Nos ez a csapat aztán ugráltatott minket, ültetett minket, lejött a színpadról, visszament, ugrált velünk, elájult, tehát egyszóval egy hibátlan showt csináltak, a közönség bevonásával. Mindezt allűrök, felhangok nélkül, vidáman. Arról szólt a koncert, amiről szólnia kellet és kellene kb minden koncertnek. Közel másfél órán keresztül együtt táncolni, ugrálni. Szóval minden elismerésem és köszönjük. Legközelebb: 0714-0718 Veszprém utcazene, ami ugye kötelező, 0719 Pécs fesztivál. Böngésszetek videókat! Valamint itt a mulatság képei.
A helyről még annyit, hogy nekem ez egy új hely volt. Viszonylag semlegesnek éreztem. Koncertre teljesen jó, egyéb dolgoknak nem annyira. Felsőközép áras pultja, kicsit lassúcska volt még a lightosabb szerdán is, a dizájn gyakorlatilag teljesen hiányzik, valamint a konfort is. Mellette viszont van darts, csocsi (százért, nyitott asztalok), egy foltos, nem biztos billiárdasztal és startrekkes flipper is. A tánctér azonban az egyik legélhetőbb beltéri: szellőzik és nem nagyon lehet dohányozni benn így a levegő luxusát is megengedhetjük magunknak.
A második nap Csá Misi és Kaukázus volt ugyanitt. Nem nagyon tudtak lekötni, valószínűleg túl élénken élt bennem az előző nap. Itt is jót mulattam, de közelében sem volt a keddnek. Sőt még a lábamra is ráléptek. Kétszer, ha jól emlékszem. Elment az áram is, valamint a Kaukázus zenekar frontemberét egy percig nem éreztem szimpatikusnak, ami kicsit megnehezítette az ugránkolást.
Node egészségünkre.