Napra pontosan érkezett

Március eggyedike van. A dátum szerint már tavasz. S bizony az időjárás alapján is. Nos végre megizzadtam séta közben, és fejemre rakhattam a napszemüveget is. Nem volt szél sem. Jah és még egy légy és van a szobámban, de most mint egy indikátor még neki is tudok örülni. Azért megöltem. Zümmögött tudniillik és mivel a lámpám szétszerelésével vagy tudomisén mivel volt elfoglalva, nos csábítóan könnyű célpontnak ígérkezett. De ez azonban nektek tök érdektelen, ha nem akkor szóljatok és elmondom, hogy miképpen tisztítottam le az összekávézott napszemüvegem. A lényeg, hogy vége van ennek a sivár és hómentes télnek. Újra mindenki örülhet a kabátmentes lányoknak, a napsütötte textil szagának, a fincsi sörnek és a békés vízipipafüstnek. Újra ki lehet mászni a Szitre és a keresni a minnél ideálisabb spotot a borolásra és a beszélgetésekre a jólismert belvárosi tavaszillatban. Ez útóbbi hellyel kapcsolatban van egy vágyálmom. Nagyon szeretném, ha idén kevesebben képviselnék magukat a hajmentes szubkultúrából és a rendőrök ugyanúgy türelmi zónaként tekintenének a helyre, mint eleddig. Mi meg cserébe megígérjük a városnak, hogy nem ganézunk, mint ahogy eddig sem. Amúgy tényleg nem tudom, hogy bevitték a kis kopasz buksijukat a kocsmáikba vagy haza, avagy valóban kevesebben vannak. Bár ezutóbbiban nem nagyon bízok. Majd meglátjuk. Zárójel zár. Ott tartottam, hogy újra. Szóval újra lehet Sétatéri fesztiválokon finomakat falni, újra lehet hosszan elnyúló kertvárosi mini utcabálokat tartani. No és lesz ugye PEN és még sok más egyéb. Majd megélvezzük. Szép tavaszt.
[Egy idevágó igaz nem a legjobb John&John. Küldöm mindenkinek, aki szereti.]