Március 31

Múlt évben is leírtam, hogy miként érkezett meg számomra a nyár, de legalábbis a tavasz. Ez következik most.

Talán múlt, de lehet, hogy az azelőtti héten, mentem dolgozni. Leszálltam a harmincasról. Körülbelül 5 óra lehetett, délután. 20 celsius alja. El a Pacsirta utcáig, át a C portán. Furcsa illat érkezik a botanikus kert felől. Egyelőre nem tudom beazonosítani. Rákanyarodok a Szenes felé vezető járdára, az illat még erősebb, de még mindig nincs meg, mi lehet ez. Az első ügyeleti sessionöm alatt ezen gondolkozom. Már alig van vissza valami a 60 percből, amikor végre leesik.

Először csak az találom meg, hogy milyen helyhez tudom kötni. Zánka jut eszembe, egész pontosan egy betonpadsor, körülbelül 12 méterre a parttól. Arccal a Balatonnak ül rajta az ember.

Ázott földszag volt, olyan ami csak megfelelő hőmérséklet mellet párolog kellő erővel ahhoz, hogy érezzük mi is. Zápor után voltam, amiből rögvest következik, hogy nyár van Hölgyeim és Uraim.

(A gond az, hogy még vissza van egy szigorlat és egy vizsgaidőszak, de ha erre nem gondolunk, akkor köszöntsük jóízű mosollyal a meleg évszakot.)