Who watches...?

Álljon itt egy hosszú (múlt) pénteknek a krónikája. Az egész azzal kezdődött, hogy kvázi feleltem Özséb tanárúrnál, aki tudja mit jelent az tudja, aki nem annak nem is érdekes.
Kettes számú esemény az volt, hogy jól elmentünk Watchment nézni. Kb. úgy ültem be, mint a TDK-ra. Szóval elég komoly elvárással. A képregénynek csak az első darabját olvastam, szóval kb. a film feléig ismertem a sztorit, és így volt egy kis rálátásom. Annak akinek nem volt az szerintem egy kicsit szarban volt, mert bizony kellett koncentrálni, hogy a "visszalapozás" funkciót értelemszerűen mellőzve megértsük a sztorit. A lényeg azonban mindenképpen fogható volt. Még egy kis lineupot írok. Szóval ott tartottam, hogy nagyon tetszett nekem az amit olvastam és volt egy képem a továbbiakról, és ennek a megvalósítási formáiról. Az már akkor is világoskás volt, hogy nagyon nehezen vihető ez az egész filmre. Nagyon nehéz volt megtalálni azt a balanszt, ahol még az egész nem úszik át giccsbe, de ugyanakkor szórakoztató, érthető marad. Azt hogy megismerjük a karaktereket, de ne unjuk meg őket. Nos ezt az egyensúlyt Zack Snyder (300) nem igazán találta meg. Szerintem a legnagyobb bibi az volt, hogy nem látta be, hogy nem megoldható ez a adapt, a 300 módszereivel. Ami ott faszán ült ( CGI orgy, lassítás orgy, stb...) a sztori mélységének teljes hiánya miatt, az itt nem. Szóval az hogy a film közepe felé van 30 perc amikor nem igazán van sztori, az nem annyira pluszpont. Emellett viszont, a karakterek jórésze el lett hanyagolva. Tulajdonképpen, aki ki lett rendesen dolgozva, az Rorsach, Manhattan és Komédiás fazonja. Ez azért nagy hibu, mert a comic gyakorlatilag erre épít, az ő motivációik viszik a történetet előre. A vége ,meg egyszerűen bagatell. Nem akarok spoilerkedni, de tényleg kicsit bornírtnak éreztem, bár lehet azért mert megittam a film előtt/közben, de az elején, úgy másfél liter innit és már nagyon kellett énekelnem, de nekem nem működött a vége. Az utolsó szapuló szó, pedig Ozzy állatát érint. Szóval, az mi? Egy szarvas, fehér, tigris. Ő mér van ott? Remélem azért a könyvben benne van. Ja és Archie? Tündéri. Elnézést, hogy tényleg csak firkálom, de az elvárások ugye. A zene azonban például hibátlan volt, a nem elhanyagolt karakterek rendesen meg voltak rajzolva, a CGI és BT, néha faszán működött (sokszor), szerethető volt és gondolkodásra késztetett (kicsit), szerethető volt. Ezt mutatja az is, hogy a mozi után megkérdezettekből (rajtam kívül) ötből négyen mondták, hogy sas volt. Az egy, aki Dante bácsi volt, nos az ő ítéletével, pedig vészesen sok helyen kell egyet értenem. De objektíven szemlélve ez itt egy kiváló képregény film volt, közepes adapt, jó kis moziélmény. 10/7
[Bonustrack volt, hogy megnézhettük előtte az Iglourius Basterds trailert szélesben. "Killing nazis!"]
A második darab kicsit később jön, most tanulok kicsit Jenő tanárúr holnapi berzenkedésére.

Újségek

Újség1: Még nem teljes gázzal, amolyan bétaverzióban, csinálok egy apró reklámot a blognak. Ez nem nagyobb dologban nyilvánul meg, mint apró matricákat helyeztem/helyezek el bizonyos helyeken. Ez a matrica csupán a blog URL-jét tartalmazza, írógéppel (általam) begépelt verzióban. Azért nem írtam rá semmi mást, mert még én sem tudom, hogy milyen jellegű lesz ezután a történet, meg azért sem, mert így nem fogalmazódnak meg elvárások az újonnan idelátogatók részéről. Meg mert így mindnenhova odafér, viszont nem bántó, mármint optikailag. [Aki szeretne, annak adok, hogy tudjon ő is jól ragasztgatni.]
Újség2: Kicsit megváltozik a blog struktúrája, tartalma. Tartalma. Valamivel kevesebb lesz a filmkritika, esetleg máshova kerülnek. Több lesz az énblog jellegű sekélyes gondolkodás, valamint több mindenről lesz szó. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a blog jobban eleget eggyen a nevének. Újra lesznek "helykritikák", beszámolók néhány kultúrális eseményről. Lényegében kicsit színesebbé válik majd a dolog, jobban ideragasztva az újonnan idejövőket, remélem.
Újség3: (Talán) Rendszeressé válnak majd a vendégbloggerek, akik általam nem megélt dolgokról fognak mesélni, izgalmas dolgokat osztanak majd meg ide.
Remélem működőképesek lesznek ezek a dolgok, ha nem akkor bármikor visszaváltok.

Krtek HC

Sikerült megtalálni a legnemistudommilyenebb Kisvakondot. Itt. Nos aki megnézi látja, hogy amellett követi a szokásos Kisvakond történetvezetést, mélyíti biológiai ismereteinket, valamint párkapcsolati problémákra készít fel. A történet a szokásos képpel indul, Kisvakond kidugja a fejit a túrásából. Ezután kacajt hall. Nyuszi nevet, együtt egy lánnyal. Utóbbi azonban rövid úton kikosarazza. Furcsán intonáló főhősünk itt lép a színre először és a kerítő szerepét betöltve, összehozza a szerelmeseket. A fiatal Nyuszilány hamarosan változást érez a testén és kiderül, hogy bizony terhes. Vakond újra jön ezúttal bába és a pokol elszabadul. A végén természetesen tánc. Szuper zenére.
Nos tudvalevőleg, társaimhoz mérten a normálisnál nagyobb mértékben vonzódom a fenti állathoz. Ennek több oka van. Az első, hogy együgyű pozitivizmusával mindig fel tud dobni. Szóval itt nincsenek valós feszültségek. Igazából szerintem a legbárgyúbb mese, ami létezik. Emellett rövidek, tehát nem áll fenn a túladagolás veszélye. Valamint egy hangulatot is áraszt, ami szintén magától értetődik. Ennek ellenére mondom, hogy ne ezt tessék megnézni elsőnek, sőt ne is azt amit a végén linkelek majd be, ehhez a kettőhöz kell egy kis előképzés, hanem valami semlegeset. A telefonosat, vagy az útépítőset. És semmiképpen se olyat, amit megpróbáltak leszinkronizálni, csak a cseh nyelvű eredetit. A csipogás, nyünyögés, zümmögés, üvöltés, stb így is érthető. Nézzen mindenki tehát Kisvakondot, de csak óvatosan, mert rohadtul addiktív. Igaz nincs sok. Aki szeretne, annak elvileg tudok adni.
No és akkor álljon itt a legelszálltabb, leghírhedtebb epizód. Ha itt nem volt belőve/begombázva Zdenék Miller, akkor sehol.

Nomeg

Teljesen nem volt időm, hogy filmeket nézzek. Helyette sokkal inkább néztem sorozatok, mert az ugye abszolút időigénytelen. Nomeg gyakoroltam a darbukámmal. Nomeg volt itt egy kis összejövés minálunk, amit nem írok el, mert csak annak lehetett érdekes, aki itt volt. Nomeg.. Itt egy pók, csessze... Kiraktam. A múltkor légy most meg egy pók. Takarítanom kéne talán. Nomeg. Jah, megcsináltam a videójátékot, amit Gábor elnevezésű unokabátyám szalajtott a Nerden felgerjedt idegrendszeremnek. Vettem is ma bele egy (három) játékkártyát, igen sárgát, mert ez olyan. A vásárolt termékeknek bizony kitalálható hányada működött optimálisan. A helyes megfejtést beküldők között kisorsolom őket. Szóval először az éltem során átbasztak a vásárban. Azonban nem csak ezt vettem ám. Vettem még egy csodálatos hosszabítót, ami végre kompatibilis a fenti videójátékkal. Magamévá tettem továbbá egy csodáltaos régi lyukasztót és egy írógépet, összesen 1150Ft-ért. Ennek okán nem csinálok mást, mint telegépelek értelmetlen dolgokkal egy oldalt, aztán kilyukasztom. Szuper játék, amíg valaki meg nem fenyeget halálosan az írógép kopogása miatt. A masina egy olasz legyártású Omega 555, narancssárga, műanyag, fém ötvözet és tud pirosan írni. Eniháov, nagyon szívesen feltölteném ide, hogy mi mindent gépeltem, ha lenne scannerem. Egy olyan ami működik. Talán történtek még dolgok a héten, de azokat elfeledtem.
Nacsakhogy legyen valami, annak a emberseregnek, aki olvassa a kritkákat is, jöjjön az első sorozatkritika. Így jártam anyátokkal (HowIMetYourMother). Nem tudom, hogy mennyire van a készítők által bevallva, hogy a sorozat alapszituja, jónéhány poén és a karakterek szintén jórésze teljes mértékben a Jóbarátokról van koppintva, de nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán törekedtek arra, hogy ez ne látszódjon. De valószínűleg ettől működik olyan jól, amennyire ige. (Éljen a magyar nyelv keresztrefeszítése, bocsi.) Adva van öt fiatal. Ebből kettő jegyben jár (Monica és Chandler), egy megrögzött szingli (Joey) és kettő, akik szeretik egymást, de nem tudnak róla (Ross és Rachel). A helyszín Manhattan, a színek pedig: a lakás és a kávézó. Nem láttuk eddig sehol. De mint mondtam semmi baj, mert valahogy mégis érdekes marad és szórakoztató. Ez részben köszönhető az apróbb módosításoknak, a néhol bravúros történetvezetésnek, ami azért sitcomoknál elég buta szokott lenni, valamint a nagybácsit ugyan nem lehagyó, de szuper poénoknak. Nem lett ez igazán kritika, meg aztán nem is fogom pontozni, de azért egészségetekre. Btw, eme széria megkapta az előkelő harmadik helyet az összesített sorozat listámon. Íme: 1. Jóbarátok 2. Californication 3. HIMYM 4. House M.D. 5. Weeds. Ez itt nem teljes.
[Hallgattam Transglobal Undergroundot, mert elvileg ők a húzónév. Nos hallgassátok ti is, mert jó.]

Darbukám van

Kettő hónapja startolt ez a bloggolda. Tudom, hogy bűnösen keveset írtam februárban, de majd márciusban pótolom. Nem volt egy könnyű hónap. Ez már jobb lesz. Emellett meglett a kétszázadik látogató, mióta kitettem a counter-t. Az kb. olyan egy hete volt. Szóval egész sokan néztétek meg. Örülök. További hírek: vettem tegnap egy darbukát, ami egy ilyen helyes kis ütős hangszer és arra jó, hogy az utcán zenéljünk vele, majd a többi zsivánnyal. Meg aztán pipszi mellé is működik. Tudniillik ennek a hangszernek a hangja szól még a hastánc nevű dolog alatt. Nekem tetszik, a szomszédoknak nem. Ma már kopogtak is reggel, jelezve hogy ők ennek nem örülnek. Meg az ujjam is fáj. Puha volt, a picidob perem meg kemény. Szarni rá...
Volt film is, Sex drive a címe neki. Annak is az unrated edisönje. Igazából nem nagyon érdemel sok szót. Egy road movie-ba oltott tinivígjáték, a közepes fajtából. Ami plusz poén és ami miatt ajánlhatónak érzem, azt unrated szócska hozza magával. A film elejé ugyanis szólnak, hogy helló itt nem csak pár plus jelenet lesz berakva, hanem pár extra mell és fasz, hámondom uccu no. És tényleg, de nem ám úgy van megoldva, hogy néhány szexszkéna szaftosabb lett. Nem. Egész egyszerűen, a történettől teljesen függetlenül, fedetlen keblek és péniszek suhannak át a képen. 4 óra Habermas után nekem minden vicces lett volna, de ez is az volt. Az eleje meg külön poén. Meg hát a road movie-kat is imádom, úgyhogy 10/6.

Napra pontosan érkezett

Március eggyedike van. A dátum szerint már tavasz. S bizony az időjárás alapján is. Nos végre megizzadtam séta közben, és fejemre rakhattam a napszemüveget is. Nem volt szél sem. Jah és még egy légy és van a szobámban, de most mint egy indikátor még neki is tudok örülni. Azért megöltem. Zümmögött tudniillik és mivel a lámpám szétszerelésével vagy tudomisén mivel volt elfoglalva, nos csábítóan könnyű célpontnak ígérkezett. De ez azonban nektek tök érdektelen, ha nem akkor szóljatok és elmondom, hogy miképpen tisztítottam le az összekávézott napszemüvegem. A lényeg, hogy vége van ennek a sivár és hómentes télnek. Újra mindenki örülhet a kabátmentes lányoknak, a napsütötte textil szagának, a fincsi sörnek és a békés vízipipafüstnek. Újra ki lehet mászni a Szitre és a keresni a minnél ideálisabb spotot a borolásra és a beszélgetésekre a jólismert belvárosi tavaszillatban. Ez útóbbi hellyel kapcsolatban van egy vágyálmom. Nagyon szeretném, ha idén kevesebben képviselnék magukat a hajmentes szubkultúrából és a rendőrök ugyanúgy türelmi zónaként tekintenének a helyre, mint eleddig. Mi meg cserébe megígérjük a városnak, hogy nem ganézunk, mint ahogy eddig sem. Amúgy tényleg nem tudom, hogy bevitték a kis kopasz buksijukat a kocsmáikba vagy haza, avagy valóban kevesebben vannak. Bár ezutóbbiban nem nagyon bízok. Majd meglátjuk. Zárójel zár. Ott tartottam, hogy újra. Szóval újra lehet Sétatéri fesztiválokon finomakat falni, újra lehet hosszan elnyúló kertvárosi mini utcabálokat tartani. No és lesz ugye PEN és még sok más egyéb. Majd megélvezzük. Szép tavaszt.
[Egy idevágó igaz nem a legjobb John&John. Küldöm mindenkinek, aki szereti.]

Eastwood kétszer

Elcserélt életek: Clint Eastwood idén még egy filmet rittyentett, a pazar Gran Torino mellé. Ennek volt nagyobb a visszhangja, mindenki Mrs. Pitt Oscar-jelöléséről beszélt, meg úgy általában a kritika is kedvesek mondott róla. Nos így álltam neki és azt kell mondjam csalódtam kissé. Az biztos, hogy a már említett darab sokkal inkább DirtyHarryé volt. Nem tudom azért e, mert ővé volt a főszerep is vagy csupán a téma állt hozzá közelebb. Azt se mondom, hogy jelen ügy ócska film lenne, sőt nem is sokkal marad el a kiválótól. De nem az. A történet egy anyáról szól, aki egy nap a munkából hazajövet nem találja a fiát. A rendőrség értesítése után öt hónappal jelzik, hogy ők bizony megtalálták. Az anya azonban azonnal rájön, amikor először találkoznak, hogy ez nem az ő fia. Ekkor érkezik segítségére a kerület lelkésze, aki kiáll a tévedést elfedni próbáló rendőrséggel szemben. Nos előbb a pozitív dolgokat. Nos, amit az öreg csinált benne, az stimmel. Ez most a zene volt és a rendezés. Előbbi azon felül, hogy néha egy egész kicsit lehetett volna hatásosabb, tökéletesen illet aláfestésnek. A rendezés szintén tökéletes, az emberünk minden sajátos karakterisztikájával. Nevezetesen,hogy egy centiméternyi progressziót sem fedezhetünk, százszor alkalmazott elemekből épít fel filmet. És jól építkezik, mert nem kiáltunk fel minden egyes ismerős vágásnál, vagy plánnál, hogy "hallohalllo ilyen volt 1960-ban is". Nem, ülünk és élvezzük a furcsán, néha kicsit hibásan, de ugyanakkor végtelenül szuggesztívre megírt mozit. Megfigyeljük Christine Collins bravúrosan megrajzolt karakterét, ahogy a 140 perces játékidő alatt folyamatosan formálódik, hogy aztán úgy cselekedjen az esetek jó részében, ahogy mi magunk is tennénk. Angelina Jolie tényleg szuper a főszerepben, annak ellenére, hogy néha kicsit túljátssza a dolgot. John Malkovich szintén jó a hősünket segítő pap szerepében, de nem maradandó. Ha már a színészeknél vagyunk, el is érkeztünk a film egyik legnagyobb buktatójához. A gyerekszínészekről van szó. Tulajdonképpen kettőt figyelhetünk meg hosszabb ideig és mind a kettő kifejezetten zavaróan rosszal adja elő a dolgokat. A bűntárs ifjonc és a rendőr párbeszéde a film egyik legerősebb jelenete lehetne, de gyerekember rimánkodása elcseszi az egészet. A másik komolyabb gond, hogy a film okfejtése néhol kicsit logikátlannak, butusnak tűnik. Ez fura, mert elvileg igaz történet alapján készült. Ebben az esetben lehet, hogy szimplán számomra érthetetlen okokról lehet szó. Továbbá, a már korábban említett főhősnő karakterét leszámítva, nem igazán találunk erős fazonokat. Ha lennének is akkor a motivációjuk hiányzik, ha pedig megvan akkor is kissé összecsapva (az ügyvédé például). Elhiszem én, hogy a történet az anyáról szól, de kicsit több figyelmet azért kaphattak volna a supporterek is. Az apró vágóbakik és Jolie kisasszony soványság már tényleg csak kaksirágás (de tényleg, nem állt neki jobban a husi?). Pluszpont jár viszont a díszlet és a jelmeztervezőnek, mert ebből a korszakből rég kaptunk ilyen igényes korrajzot, (kivéve a Benjamin Button, de ő meg is kapta érte a kis arany hapsit). Egyszóval nem egy eget rengető, de teljesen jó munkadarab volt, ennél soha rosszabbat. 10/7

Egész röviden Clint bácsi másik "gyerekes" drámájáról, a Titokzatos folyóról. E filmben egy kicsit több szálon fut a cselekmény, ezáltal több kérdést körbejárására van lehetőség. Míg előbbi filmben leginkább a kitartás és a rendőrség felelőssége volt terítéken, addig itt inkább különböző emberi kapcsolatok, pszichék kerülnek felfedezésre. Nem nagyon szeretnék mélyen belemenni a történetbe. Három gyerekkori barát kényszerű találkozásait követhetjük nyomon, amelyek az egyikük meggyilkolt lányával kapcsolatos nyomozás köré szerveződnek. Csakúgy ahogy az előző darabban itt is roppant erős atmoszféra teremtésről beszélhetünk. Az általában barátságos külvárosi környezet, itt új, sötét tónust kap, tökéletesen háttérként szolgálva a három bivalyerős karakternek. Igaz Kevin Baconé kicsit ugyan gyengébb. A történet is sokkal inkább egyben van. Nah most tényleg rövid akarok maradni. 10/8

[R.I.P Clint Eastwood, aki életében csodás pipa volt. Jogutódja még nincs.]