Most csak egy

Tegnap este popcorn movie hangulatom volt, úgyhogy egy nem éppen feldícsért filmművet tettem magamévá. Ez talán, azért volt jó, mármint hogy ismertem a korábbi, nem túl hízelgő verdikteket, mert így nem voltak erős elvárásaim.
Az Appaloosa című western volt a soros, amit a méltán kedvelt Ed Harris dirigált. Maradjunk annyiban, hogy színésznek szimpatikusabb, mint rendezőnek (és írónak, merthogy társforgatókönyvíró is volt a projektben). Első ránézésre nehéz megmondani, hogy mitől nem működik a film, hiszen van egy működő képes forgatókönyv, baba színészgárda (Ed Harris, Viggo Mortensen (jók), Jeremy Irons (genya), Renée Zellweger (a cserfes fehérnép), valamint egy alapvetően hálás műfaj. Arra gondolok itt, hogy a western egy olyan lehetőség, ahol kell teljesülni pár alapvető kitételnek (pl.: párbaj, indiánok, kalapok, bosszú, becsület) és már szórakoztat, leköt. De ebben a filmben valahogy nincs puskaporszag, nincs lovak hagyta porfelhő, nincs tulajdonképpen izgalom (vagy legalábbis nagyon minimális). Talán Harris bácsi nem akart túlcizellállt, sokszor elővett sablonokat alkalmazni, de ha egyszer ez a műfaj arra épül, akkor nincs mit tenni. Természetesen vannak jó pillanatok is a filmben, nem is egy. Például amikor a színészek kapnak egy kis teret és észrevehetővé válik a karakterük (ez a hölgynél csak vágyálom marad, ő végig rossz és Mr. Irons sem remekel) vagy a külső helyszínen forgatott jelenetek. A kedvencem mégis az ahogy a rendező a párbajokat kezeli, lehet hogy ciki de engem mindig sikerült meglepnie, a fenti események dramaturgijával. Ezek az apró hangulat-hegyek azonban gyorsan omlásnak indulnak, a hasonlóképp jelenlévő bakik miatt. A legdurvább, hogy a film kb a feléig egész egyszerűen ronda, olyan mintha tudatosan rosszul lenne fényképezve (ez a második részben helyrejön kissé. A másik a díszlet plasztik hangulata. A városban töltött idő alatt nem tudom elhinni, hogy tényleg Appaloosában, a kicsi vadnyugati városban vagyunk, inkább tudom elképzelni, hogy egyhangulatos hollywood-i studióban Starbucks kávé fölött kitekintve figyelem a főpróbát. Egy gondolatig visszatérve a sztorira. Igaz , hogy működik, de nics mélysége, egy párbeszédet kivéve teljesen mellőzi azt. Emiatt igazából nem jövünk rá, hogy mi a tulajdonképpeni célja a mesélőnek. (Ráadásul néhol, főleg az eleje igencsak hajaz a 3:10 to Yuma című klasszság szkriptjére (gonosz-seriff-foglyulejtés-spoilermentesség). A klasszikus Nyugat felé lovaglás azonban megvan és a végkicsengés sem lesz negatív. Közepesen, de azért szórakoztam. 10/5

Death race-t is meg akartam nézni, de 1 év után sikerült újra lekapnom egy faket, úgy hogy nem vettem észre.

Max és Mr. Savage

The Savages: Nem is tudom hol kezdjem, mondjuk elmesélem a sztori. Adott egy, a társadalom alsó-középső rétegeiben helyet kapó testvérpár. Mindkettőjüken megvan a saját élete, mely a számos probláma ellenére viszonylagos egyensúlyban van. Egymáshoz való viszonyuk, már a köztük lévő fizikai távolság miatt is, lazának mondható. A film felütésében, azonban több tényező miatt, ez a balansz felborul. A legfontosabb ilyen ok, az apjuk élettársának a halála, ami azzal jár, hogy Mr. Savage elveszti otthonát és ezáltal a gyermekei gondoskodására szorul. Az elvárható, egyértelmű morális kérdések itt is felmerülnek. Tulajdonképpen ezekből építkezik a film. A folyamatos vívódást tökéletesen visszaadja, eggyütt tépelődünk a szereplőkkel. Ez nagyrészt köszönhető a pazar, érzékeny, ám egy pillanatig sem giccses színészi játéknak (Philip Seymour Hoffmann, Laura Linney). A karakterek hihetőek, nem archetípusok, szerethetően középszerűek. Apró gesztusok, utalások (a filmben kb. kétszer látunk nem függyönyös ablakot) teszik ezt a két embert és a témát igazán közel a nézőhöz. Semmi sincs eltúlozva. És ebből kiindulva mondhatjuk azt is, hogy ez bizony valamelyest baj. A film annyira átlagos, reális, naturalista akar lenni, hogy az már néhol hátrányára válik. Nem mondanám unalmasnak, inkább szürkének. Nem éreztem a sztorit, a szituációt olyan erősnek, hogy az elbírja az ilyen szintű minimalizmust. A film megoldása egészen szokatlan, habár a hangulatából ki lehet következtetni.10/7

May Payne: Emlékszem az első TDK vetítések egyikén ültem benn és izgatottan vártam már, hogy Joker vihogjon és Füles bántsa, amikor nem várt meglepetés tűnt fel az előzetesek (imádom őket) között. Max Payne film. Elmormoltam egy ó-t és boldog voltam. Azt gondoltam, hogy végre valaki vette bátorságot és hozzányúlt sokak (enyimis) kedvenc pécégéméhez. Hálás feladatnak gondoltam, hiszen a hangulata, karakerek, a szori igazi firstclass, még ha néhol vadul kliséhalom is. Tényleg, annyit kellett volna csinálni, hogy szépen az egyik játéknak (inkább a kettőnek) a komplett storyboard-ját leforgatják, úgy ahogy van. Lett volna sok lassított gyilok, csini néne, talán szex is, film noir, dual beretta és sawed off shotgun, Vinnie és Vlad, Mona és Max. Nah akkor elmondom, hogy ebből mi van meg: csini néne (Olga Kurylenko, ha nem így írjuk, asse baj), Mona (akinek csak a neve azonos Monával), Max, valamint tulajdonképpen film noir hangulat is van csak annyira a szájbavág, hogy élvezhetetlen. Értsd: a film során azt hiszem nincs pillanat, amikor ne esne valami csapadék, vagy esetleg nappal lenne, ami a Sin City-ben működött, az itt nevetséges giccsparti. Akció gyakorlatilag kettő darab van, az elsőre végülis csak 55 percet kell várni (még szerencse, hogy a magyar címben benne van a háború szó, így nem hiszem azt, hogy lesz eksön), valamint találtam egy(!) bullettime-ot is, ami jó. Vannak emellett cukorszirupos flesbekkek, szépen megcsinált repülő valkűrök, valamint a végén hatalmas CGI orgia, ami valószínű a megmaradt budget-t volt hivatott elemészteni. A törénet váza (katonai kísérlet->drog->összesküvés->madárflash-ek->új főgonosz) még jó is lehetne egy átlag krimihez, ha nem lennének benne komoly logikai bukták. A színész játék nevetsége, tulajdonképpen szigorú, okos, mérges, szomorú nézésekből áll a főszereplő (és a főgonosz) eszköztára. Mark Wahlbergről, annyit hogy nem tudom, hogy a rendező aktorirányítási talentuma a hibás vagy ő tényleg ilyen szar színész, de volt egy tekintet, amit mindenhova alkalmazott (ugyanaz, amit a Happening című őrületben is láthattunk) és ezzel le is tudta a bosszúszomjas zsaru feladatkört. Jah nem a végén sír is egyszer, nos aki ott nem köpi le a monitort/előtte ülőt kólával/sörrel a feltörő vihogástól, az felteszem elaludt. A poszterek viszont nem rosszak íme, íme és íme. Tehát: 10/2 és köszi a stábnak, hogy ilyen klasszul sikerült elnyírni a brandet. (A képen az adott két pont egyikét láthatjátok, kicsit turbózva ugyan.)

Panelek és kancsófröccsök

Ma fából készült arccal ébredtem ki az ágyból. Nem volt igazi a mosolyom. Ennek kettő darab oka volt. Az egyes számú, fő ok az volt bizony ma munka volt, vad, féktelen szórólapozás várt rám, csodálatosan sok pénzért. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat egynéhány sorral lentebb leróvom.
A kettes számú, kevéssé fontos, jelentős casus, hogy tegnap este bambi-parti volt a Sarok-söröző (napjainkban a felesleges Corner néven futó) szakintézmény falai között. Tehát, kocsmakritika No. 2 (az első a Mozaik volt): Az elemzés tárgya fenn van a hegyen, megközelítése 32es számú járattal a legkellemesebb, kivéve ha az MK növendékei vagyunk. Ha csodás egyetemünk irányából érkezünk mellőzük a Radnics utcát, mert embert próbálóan meredek. Nos, ha megérkeztünk, azonnl észrevesszük, hogy lehetőség van billiárd játszására, illetve wurlitzer segítségével zeneszámokat élvezni. Utóbbi eszköz egyúttal alkalmas feszkó keltésre, annak okán hogy javarészt cigány mulatós és a kárpátia zenekar izommagyarpoprock dallamait tartalmazza. Igaz van Doors is. A backstage tartalmaz kettő darab csócsóasztalt, melyek kiválóan alkalmasak (a fenti játékon felül) fröccs fogyasztásra, illetve vízipipázásra, ha nincs szabad asztal vagy mert hasonlóképpen örültek lennénk, mint mi tegnap. Van még egy pénznyelő, aminek a szisztémáját nem sikerült felfedni, merthogy volt rajta kocka, kártya, pörgő kerekek, mindez egyszerre, aki tudja mi a búb ez, az legyen kedves írja le. Az árak teljesen cimborálisak. A leghasznosabb példa: kancsófröccs 300 pénzmagért vehető át a pultnál. A Szalon sör 210, Soproni 240. Az első terméket tegnap nagy volumenű tesztelésnek vetettük alá, ennek eredménye képpen volt bizony egy emberveszteség, de a nagy fagyok ellenére ő is szerencsésen hazaért (Daniékhoz). Hangulatában a hely erősen falusi kocsma jelleget idéz, főleg a játtékkuckó, ami mármár kultúrházak öltözői atmoszféráját teremti meg. Ezen sajnos a tegnapi közönség sem lendített. (A belső emberek állítása szerint, ha jó a társaság, akkor jó a hely is.) A filmes pontozást jelen témára alkalmazva 10/7 et ítélek meg. Ez persze nem magának a tegnapi estének a értékelés, mert az bizony 10/10. Volt minden: kukafelgyújtás, részeg szerelmibánatos, pipszi csocsóasztalon, paprikáscsipsz félegykor a buszmegállóban, lírai párbeszéd telefonon.


A délelőtti munkával kapcsolatban csak pár gondolat. Képzeljétek kellemesen csalódtam az emberekben. Az egész hat órányi munka alatt csak kétszer küldtek el a picsába, de az esetek nagytöbbségében empatikusak voltak a lakók. Volt egy bácsi, aki előbb jól kifaggatott (ez kb annyi ideig tartott, hogy a kaputelefon nyomásától és a hidegtől acélszürkévé vált már az ujjam), ezt követően pedig volt olyan bájos, hogy nem engedett be. Én mintegy ajándékként, egy hozzávetőlegesen egyperces kaputelefon szonátával örvendeztettem meg őt. Voltak egyébként érdekes dolgok. A leginkább az volt furcsa, hogy olyan körzetet (dél-kertváros betonmeleg öle) kellett megszórnom, melyeket jóidő esetén kocsmaként alkalmazunk és hát érdekes volt nappali világosságban látni a monumentális tízemeletes monstrumokat. Szerintem szépek. (Képzeljétek felfedeztem 4 különböző típusú tízemeletest, akit érdekel szívesen csinálok neki katalógust. hazudtam. nem.) További (elképesztő) érdekességek: házőrző kutya a panelben (nem vicc, morzsi ott ült végig, amíg én postaládáztam és figyelt, hogy ne csináljak semmi illegálisat), a régi kaputelefonból készített szórólaptartó sem volt rossz, de ami a legizgibb végre találtam egy 4emeletest, amiben volt lift. ójeh. Szóval ma én voltam a nyugdíjasok feltartóztathatatlan zaklatója, a féktelen kézbesítő. Másszóval végre betörtem a reklámiparba.

A Vox-ért vívott csata

Egy éve lassan minden hónapban eljön a hét, amikor megjelenik a vox. ez gyakorlatilag minden alkalommal együtt jár újdonat új ősz hajszálakkal, aszociális kapcsolatok gyengülésével és pár kiló mínusszal. aki rendszeres vásárlója az említett sajtóterméknek tudja miről beszélek. a lapnak ugyanis egész egyszerűen hiányzik az a tulajdonsága, hogy konkrét kiadási dátuma legyen, tehát mindig saccolni tudom. az igazat megvallva ha van is ilyen engem akkor sem biztos, hogy érdekelne. azt hiszem ez egyfajta rítus nálam, hogy adott hó utolsó hetén, mintegy melléktevékenységként voxért izguljak. ennek értelmetlenségét növeli, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mikor olvasom el az újságot, hiszen a fontosabb morzsákról tudomást szerzek máshonnan, de mégis valahogy megnyugtató, ha kézbe veszem. mondanom sem kell, hogy a januári szám az ünnepek miatt többet késett a szokásosnál, úgyhogy az újságos nénitől egy hete csak egykedvű fejrázást kaptam, de ma... ma mosolygott. újraéledt reményekkel léptem oda pulthoz, kezem szorosan ráfonódott a Mátyás nevű királyunk arcképével díszített fizetőeszközre, lazítottam egyet a sálamon és akkor meg láttam. a néni (mondjuk, hogy trafikos néni, az olyan századeleji) válla fölött 14 centivel lebegett. visszamosolyogtam hát és a Ő (trafikos néni) felelőssége teljes tudatában átnyújtotta az újságot. eztána a sikeres vadászat örömétől elbódultam, hazamentem és ettem egy spagettit.
aztán délután volt még két film, majd elmesélem.

az újságot csak most olvasom.

nem akarja valaki elénekelni nekem a ventillátor blues-t?

A gazdag pária és a szimpatikus rasszista...

Slumdog Millionaire: A mai délutánt egy nem várt módon szívmelengető(ként végződő) darabbal kezdtem. A sztori röviden: Indiában vagyunk és a kasztrendszer aljáról származó Jamal Malik az utolsó kérdést várja egy kvízvetélkedőben, mindenki teljes meglepetésére. A film ennek ellenére egy rendőrségi vallatással kezdődik, ugyanis hősünket, bizony csalással vádolják. Ártatlanságának igazolása érdekében, elkezdi elmagyarázni, hogy honnan tudta a válaszokat. Ezzel belekezd élettörténetének, közel sem gördülékeny bemutatásba. Valamilyen szerencse folytán, olyan kérdéseket kap, melyekre a válasz sorsának fordulópontjainál keresendő. Jelen film ugyan eltér, mind helyszín, stílusát tekintve, a skót new wave rendező, általam látott, korábbi dolgaitól (shallow grave, trainspotting, 28 days later), de a fő karakterisztikák abszolút jelen vannak. Nevezetesen, hogy egy igen komoly, fajsúlyos témát tárgyal néhol meglepő könnyedséggel, de közel sem elbagatellizálva. Egyszerre kapunk szórakoztató, izgalmas mozit, meglehetősen karakteres, néhol (épphogy)túlcizellált, de végig hihető társadalomrajzot, romantikus filmet, végig függő befejezést. A végjátékról érdemes megjegyezni, hogy rendkívül frappáns és amiatt, hogy nem egy hollywood-i királydrámáról (csak egy kicsit) van szó, egészen a végjátékig képesek vagyunk izgulni (ha nem is nagyon) a szerelmesekért. Pár negatívum, azért jelen műben is található. Az első és legnagyobb, a borzalmasan ordenáré végefőcím. Azt mondom aki meg akarja őrizni ezt filmet, mint az utóbbi félév egyik legjobbját, az kapcsolja ki lejátszót, ahogy megmerevedik az utolsó képkocka. Teljesen hazavágja a végső hangulatot. Felerősíti a mozi második betegségét, a néha fellelhető ürességet. Értem ez alatt, hogy számtalan olyan jelenet van, ahol nem történik semmi más, mint képkockák pörögnek (néha oda nem illő) zenére. Ezek mintegy sűrítésképp van jelen (gondolom én), de érzésem szerint ezt narrációval is meg lehetett volna oldani. Erre a legjobb példa, amikor két testvér a vonaton utazik és seftel. De végtére is egy szavunk se lehet, mert a film maradék 90%-a több mint rendben van. Gondolok itt például a storyboardra, az operatőri munkára, a vágásra és a színészi munkára. Ez utóbbi külön említést igényel, hiszen kizárólag indiai színészekkel forgatták, akik még egy hasonló volumenű produkcióban sem vettek részt.
Összességében egy tulajdonképpen klasszikus szerelmi történet (a legkissebb királyfi és a királylány) tanúi lehetünk, bravúros forgatókönyvvel, melyben megrázó aktualitások is helyet kapnak. Ha alatta nem is, bár az érzékenyebbek akkor is, de utána mindenképp gondolkodni fogunk. A negyedik Danny Boyle muvi volt, amihez szerencsém volt. És bizony ki kell hogy jelentsem, hogy ez eleddig 4/4. 10/8

Gran Torino: Úgy tűnik szerencsém van a mai filmekkel, hiszen Clint papa utolsó szerepe, de (reméljük) nem utolsó rendezése, bizony oda lett rakva, ahova kell és ahova a fenti cowboy kiválóan dobálja mostanság a filmjeit. Ez a hely pedig a fajsúlyos amerikai drámák polca (közvetlenül a Milliódolláros bébi mellett). Hősünk, Walt Kowalski (Clint Eastwood, igen, igen, ismét magára írta a főszerepet és ismét jól tette, annak ellenére, hogy a bácsi hangja olyan, mint Batmannek a TDK-ban és továbbra is csak a szigorú nézése van.) egy rasszista, nacionalista, ókonzervatív vénember, aki utálja a finoman szólva örökségorientált családját, hasonló érzelmeket táplál az ázsiai szomszédai iránt is. A feleségét, akit viszont imádott a film kezdetekor veszíti el, úgyhogy maradt az életének szimbólumaiból épített vár, melynek a legfontosabb köve az 1972-es Ford Gran Torino. Így él egy etnikumoktól hemzsegő, bűnös környéken. Az első zavart a megszokott veranda-sör-kocsinézés-kutyasimi kombóban, a szomszéd család gyerekének véletlenszerű (és tisztán utálatból történő) megmentése okozza. Itt beindul egy többé-kevésbé ismert sztori, amelynek a legyilkolása itt barbárság lenne. Ugyanis a forgatókönyv, a klisék és az esetenkénti lassúság ellenére, pazarul működik. A fő karakter tökéletesen meg van rajzolva. Tulajdonképpen a többiek is ezt a képet hivatottak tovább részletezni, árnyalni, ezáltal a folyamatos átalakulás, formálódás könnyen nyomon követhető. Ennek a folyamatnak a végső állomása a feloldozás, amit ez a békét sose lelő veterán (wow), eddig nem tudhatott magáénak. De kik előtt kell gyónnia, kik azok akik ezt életének jelen szakaszában megérdemlik? Ez a film a tökéletes egyensúlyok filmje. Vicces, de nem komolytalan (amolyan keserédes). (ön)Ironikus, de nem gúnyolódó. Drámai, de nem sóhajjal telt. Szomorú, de nem könnypatakos. Tanulságos, de nem szájbarágós. Konzervatív, de ez áll jól neki.
Nem érdemes fejtegetni, Pazar darab, bravó Mr. Eastwood . 10/9

A cudar éj, mely szép véget ér...

Tegnap a civilizáció mellett döntöttem, úgyhogy bementem kettő darab személlyel a városba (Dani, Roland) a városba. A két nemes férfiú a Pécsett található artistaképző szépreményű növendékei. előbbi a rendszeres (más)blog látogatók ismerhetik a nemrég tervezett fiktívjáték borítójáról (disznovágás pro 2009). társaim később jóeséllyel szerepelnek még a sorok között. mögött. Tehát minimális pénzzel a zsebünkben, egy pipszivel a hátunkon, hiú reményekkel telve nekivágtunk a jól ismert utcáknak, hogy akkor mi most jól pipát gyújtunk, teátfröccsötkávétbort iszunk és miután átbeszéltük a bensőnket feszítő gondolatokat. nos az első állomás, ahol én tulajdonképpen csatlakoztam az a papucs boroda volt. itt jött az első sokkhatás: a szigorú néni nem engedte, hogy vízipipát gyújtsunk, mert az nagyon füstöl. szerencse, hogy a cigaretta direkt tisztítja az ájert. nah mindegy. rohanvást indultunk tovább az örök kedvenc, mindig tökéletes, fűtött sátrú (néhanem) zöldbe. kettes számú sokkhatás: a fenti csapszék a legkevésbé sem volt nyitva, sőt mi több bezártnak inkább tűnt. nos amellett, hogy tulajdonképpen majdnem szélütést kaptunk (utoljára zárt kocsma ajtó, akkor ütött így szíven, amikor először láttuk zárva a laterumot, arról helyről azt hiszem egy külön posztot kell majd írnom.), még, hogy is mondjam farkasordítóan, kujva hideg volt. drámai helyzet alakult ki, lassan kiütköztek rajtunk a melegelvonási tünetek és már tényleg bármit adtunk volna egy nyitott, dohányzó kocsmáért, amikor a Daninak eszébe ötlött, hogy a Balázs (Hartungéké, egyébként annyi balázs van manapság) mesélt neki egy titokzatos helyről, aminek a neve Mozaik. abban a helyzetben az tűnt az egyetlen jó megoldásnak, mert elkezdett a szél süvölteni, több ízben láttunk óriási medvéket előtűnni és egyszer még vlagyivosztoki kalauz is felénk tartott, de ő nagyon részeg volt. nem volt választásom, tehát felhívtam a Hartungot, hogy mégis hol van. végül megtaláltuk.ott volt. egy hely bőrfotelekkel, hosszú pulttal, aranysárga fallal, csocsóasztallal, dohányzósarokkal (ami sajnos nem volt egyenlő a bőrfoteles sarokkal), és még a vízipipszit is engedélyezte a néni. a 280 froncsis tea a pénzé megérte, de a hely attól még drága, amugy egy szavunk nem lehetett, (a néninek annál inkább tekintve, hogy kiégettük az asztalt,de hát nem baj). még a 11kor berobajló sakálrészeg edda-drukker (van józan edda fan?) sem törte meg a zent, amit akkor már csak a danival élveztünk, mert a roland éhes lett.nah akkor ezzel a legérdektelenebb mondattal zárom.

Filmekről

Nos,tegnap a ördögűzés emily rose üdvéért volt a program, illetve a taken.
előbbi: nekem kicsit lassú volt helyenként és az ügyvédek kétszeri védőbeszéde is túl volt játszva, bár lehet, hogy így volt hiteles. nem tudom. amugy a paráztatós részek engem megijesztettek, de én fosós vagyok. a történet és annak mesélése abszolút ötletes. a mondanivaló szerintem közel sem rejtélyes, ahogy azt több helyen is olvasni lehet, ellenben a végső megoldással és az ebből levonható következtetésekből.10/7
utóbbi: valóban 2008 akciófilmje, legalábbis véleményem szerint. kicsit lassú az első 25 perc, de utána kutyául bepörög. néhol meghökkentő, helyenként nehezen elképzelhető, de abszolút hiteles. van itt klassz tűzpárbaj, bunyó, és mivel luc (taxi) besson (is) írta kapunk pár párizsi autósüldözést (audival és nem peugeot-val). liam neeson viszi magán a filmet színészügyben, elsősorban a mozi jellege miatt, hiszen mégiscsak egy hősfilm. a vége talán kissé össze lett csapva, de az is eszembe jutott, hogy direkt nem akartak egy kerek lezárást, de nem akarok spoilerkedni, mindenképp nézzétek meg.10/8.5
tegnapelőtti választásom a strangers és a burn after reading volt.a strangersről röviden annyit, hogy aki megnézi a trailert az körülbelül látta is az ijsztegetések felét. a maszkok jók és vége is az ötleteknek. a történet sokszor látott:2 ember + pár másik, utóbbiak pszichopaták, hallgatagok és vérszomjasak. aki ugyanebből valamivel jobbat akar az nézze meg Antal Nimród első amcsi filmjét (vacancy).10/4
a burn after reading- ről sok szót nem gondoltam. vicces coen darab, kisemberek, nagy célok, jó színészek. aki bírta a nagy-lebowskit, vagy az ó testvért, az ezt is fogja, bár előbbitől a karaktereket illetően kicsit eltér( de ugyanúgy nem archetípusokkal dolgozik).nézzük meg és nevessünk figyelve10/8.
ma savages vagy mirrors lesz.
[igen ugyanezt írtam le tamson is.]

Lehet, hogy inkább bemegyek daniékkal a papucsba?hmhm. végülis itthon vagyok 2 napja és unom magam és most filmezni sincs nagy kedvem. máshoz még annyira se. írhatnék a ködről valamit, de az a szívem most nem ver.

amúgy kár, hogy még senki nem olvassa, legalábbis nem tudok róla, uhogy aki legközelebb itt jár, az kommenteljen nekem vmit.plz. kap ajándékot is.