Honvéd

*Sajnálkozik a hosszú szünetért*

Nem nagyon tudok sokat írni, mert sajnos sérültem fekszem idehaza. Igen, aki már tudja az régóta kuncog, sikerült a párnacsatán megsérülnöm. Teljesítettem a sokak számára lehetetlen küldetést és kifordítottam a bokámat, annyira hogy itthon üdülök gipszben. Éljen a tavaszi szünet. Így aztán ugrott a tánc a PEN-en, futkározás SLIP-en. Mindenhol csak állni tudok majd. Bár az orvos ember azt mondta, hogy örüljek neki, hogy nem tört el. Amúgy a Honvédban voltam, és minekután cirka 4 és fél órát töltöttem el, a csodálatos váróban, alkalmam nyílt pár igen érdekes fazonnal találkozni. Hallottam egy igen szomorú történetet is. A sirdogálás azonban nem képezi a blog profilját, nem mesélem el. *háhá* Volt azonban bolond bácsi, aki képes volt tíz percig felhúzni a papucsát folyamatosan, s miután ez nem sikerült, hát nosza belerúgott egy ízeset, így aztán a lábbeli a gyakorlatilag a mentőbeállón töltötte a várakozás nagy részét. Mondanom se kell roppant sértődötten. Ugyanez az úriember, egy ízben körülbelül 5 percig állt a falnak fordulva, kigombolt nacival. Ez az akció, csak azért nem fulladt csendes fallepisálásba, mert egy másik versenyző megérdeklődte, hogy vajon elforduljunk-e? Itt aztán valahonnan, úgy három liter bor alól, előbányászta a szégyenérzetét és csendesen meglátogatta a papucsát. Ez a találkozó, nagyon jól sikerülhetett, mert a bácsi sose jött vissza. A történet későbbi fontos eleme, hogy a fazon tolószékkel jött. (Igen ennek ellenére, halál lazán elsétált.) A második izgalmat hozó profil egy csöves volt. Vele én már csak a gipszelőből kijövet találkoztam, ám Borsó/Veronika (:D) említette, hogy már viszonylag régen ott van. A probléma tulajdonképpen magától értetődő, de mégsem a legbanálisabb. Szóval nem részeg volt, viszont roppant büdös. Tudjuk, úgy lábügyben. Tudvalevőleg a bácsinak hasonló természetű traumája volt, mint nekem, így aztán nem hogy cipő, zokni se volt rajta. Szóval a maradék várakozási idő, a kerthelységben töltöttem, ahol majdnem elütött egy mentő, semmi. Amúgy a helyről, annyit hogy a csocsó és a billiárd hiánycikk, darts pedig csak orvosoknak van. Csak dobozos kakaó van (Mizo), de az finom és viszonylag jó árban is van (130). Van még kávé, üdítő, nasi. Alkohol csak tisztaszeszként van jelen és trükkösnek kell lenni a beszerzéshez. Komoly előny viszont, hogy az átlag pécsi kocsmákhoz mérten, sokkal több a morfium, kéjgáz. Bónusz, aki szereti az S&M-et, annak jó hír, hogy klasszul felszerelt kínzókamrákat is találunk, privát és csoportos kivitelben is. Na de komolyan, attól eltekintve, hogy mit és mennyi ideig csináltak velem, tulajdonképpen jobb volt az összbenyomás, mint azt az ember egy ilyen nagy traumatológiáról gondolná. Józsi, a beteghordó, külön pluszpontot érdemel, mert nagyon vicces volt és csökkentette a nyomorom. A röntgen néniről, mindez nem mondható el, aki szintén aranyos volt, csak épp egy hárompontos szorító feszítette szét a megdagadt bokámat és ezzel nem lett életem beteljesületlen szerelme szerény személye. Ja és hogy miért volt fontos, hogy Bolond úr gurulószékkel jött, hát mert természetesen engem abban vittek el.
[Van rá esély, hogy most kicsit újra több lesz a filmes, mert nem tudok más inputot szervezni magamnak.]
No, egész sok lett.

Háború Pécsett

Program ajánló következik.

Április negyedik napjára egész pontosan. Azon belül is 16 órára. Ahol pedig az érdekesség, ami miatt elneveztem a posztot programajánlónak, történni fog, az a Szécsenyi István nevű szakállgururól elnevezett közterünk lesz. Tudjátok, ahol az a kövér templom is van. Na most, hogy így mindenkit jól összekonfúzáltam, akkor elmesélem, hogy mi is fog helyet kapni csodás főterünkön. Elvtársak/elvtársnők, párnacsata lesz bizonymondom. A pihepuha csihipuhi elsődleges célja, akárki akármit mond, az hogy jól elverjük egymást és gyöngyöző kacajjal guruljunk fel, s alá a tollforgatagban. Nomeg vannak járulékos célok, mert ezt ugye csinálhatnánk egy iskolateremben vagy egy gumiszobában, de mi a főtéren fogjuk. Nyilván azért hogy sokan lássanak. És akik kuksiznak majd vidoran/mérgesen/megelégedve/megelégelve/konzervatívan, na nekik van egy precíz magyarázat is a célkitűzésekről. Ami nekem tetszik, nem is tudom hogy van-e másik, hogy közösségi eksön. Mindenki csak színleg fog utálni mindenkit, és ez igen furcsa lesz a többi, "színlegszerető" embernek. A másik, ami kicsit konkrétabb, hogy integessünk ezzel az embereknek: helló: a KÖZterület nem csak KÖZlekedési eszköz, hanem KöZösségi hely is egyben. Szóval, lehet ott beszélgetni is ám, sőt ha fürkész rendőrurak nem látják, még talán sörni is egyet. Egy szó, mint egyszáz, mindenki öleljen meg, szombat háromóra körül egy puha párnát, buszozzon el a Csészényire és jelre verjen meg egy embert. Elnézést negyvenhetet. És mikor majd elfáradtunk, akkor egy jóízű afterparty szerveződik, ott ahol. De mondjuk, aki ezt olvassa, az menjen egyenest a Zöldbe (további javaslatok kommentbe), ahol nem tudom. Ja vannak itt szabályok is. Íme: 1)legyen a párna puha, máskülönben fáj. 2) csak olyat üss, akinek van a kezében párna (és azt aki láthatóan utálja, hogy te itt mosolyogsz) 3)szemüveg, nem jó szembe aprítva, ezért vegyük le 4)"a küzdelem addig tart, amíg tartania kell".
Ezek után még egy kis infó, azoknak, akik nem lennének Pécs városából valók, bár ilyen ember az egész országban kevés van és abból nagyon kevesen olvassák a blogot, de mégis. Szóval a vidéki városok listája: Budapest - Duna korzó, Vigadó előtt, 16:00/Debrecen - Kossuth tér, 16:00/Eger - Dobó tér, 16:00/Győr - Városház tér, 16:00/Miskolc - Hősök tere, 16:00/Mohács - Széchenyi tér mellett, az Óránál, 16:00/Nagykanizsa - Erzsébet tér, 16:00/Salgótarján - Fő tér, 16:00 (a LokArt szervezésében)/Sopron - Kodály tér, 16:00/Székesfehérvár - Városház tér, az Országalmánál, 16:00/Szombathely - Fő tér, 16:00/Zirc - Rákóczi tér, 16:00
Sokan legyünk, mert úgy jó!

[Megkéne már szokni, hogy bekezdések is kényeztessenek titeket. Ja és elnézést a néholi káoszért, de hosszú volt a nap és több volt benne a társadalomkutatás tanulás, mint amennyit átmeneti hereazagyam szindróma nélkül abszolválni tudtam volna.]

Gábris írta kocsmakritika, a fővárosból

[nem, tulajdonképpen nem én]

Egyetemi Kávézó (Budapest XI. Zenta utca 5):
A látogatás apropója SLIPre való szárazedzős megbeszélés megtartásában gyökerezett, az általunk ismert helyek aktuális kapacitása nem volt képes a csapattagok befogadására (kedd este!!!). Tehát egy órás tikkadás után felüdülve ujjongtunk hogy végre valahol kiszolgálnak minket iható kenyérrel.
Az ajtón belül 30 centire sunnyogó küszöb alattomosan rákoppintott a nagy lábujjunkra, jelentősen felgyorsítva fejünk útját a pult felé, nem ügy. Nagy hirtelenséggel huppantunk le a székekre mielőtt bárki elbitorolná helyünket. Az ivó egyik belső kisebb részében sikerült elhelyezkednünk, több összetolható asztal és búsan kucorgó sörösrekesz-tornyok társaságában. Nagy plusz pontot érdemel ez a helyiség, gyakorlatilag bármilyen célra átalakítható. Innen a pult elé lépve belebotlunk a csocsóasztalba, ami a fajtársaihoz híven (kocsmai csocsóasztalok) várhatóan lejt, elviselhető mértékben. A szeszelde másik szárnyát egy nagyobb tér alkotja, puha kanapékkal és biliárdasztallal. Innen nyílik a mosdó is. Viszonylag kulturált, két játékos számára kialakítva, melegvíz nincs, folyékony szappan és kéztörlő eszköz viszont rendelkezésre áll.
A folyadékok választéka sokszínű, a torokkifordító kommersztől kezdve az igényes színbe csomagolt tiszta etilalkoholokig. Helyi viszonylatban az árak épp az elfogadhatóság határán egyensúlyoznak, közepes költségvetésből már lehet rendesen nyakalni a különböző lőréket. Az italok mellett felszolgálnak nyálcsorgást hirtelen katalizáló melegszendvicset is, érdemes kipróbálni. A kávéfogyasztáshoz nem volt szerencsém, valójában tippelni sem tudnék miért erről az italról nevezték el az adott szomjoltó intézményt.
A közönséget meglepő módon döntő részben egyetemisták és főiskolások alkotják változatos oktatási helyekről érkezve. Ennek hátránya hogy előfordulnak csúnya bácsik is, akiknek gyorsan megtetszenek a Tomi órájához hasonló fényes tárgyak.
Összesítve a hely korrekt, de a viszonylag magas árak lehúzzák a pontszámokat. Délutáni beülésre vagy esti beszélgetésre alkalmas, nagyobb összejövetelt viszont célszerű máshova tervezni, pláne ha a program gerincét az alkoholfogyasztás adja. A 10 pontból 6ot sikerült elérnie, ami „Ivó” minősítésnek számít.

Ismét borsi verse

Rózsadombi szellő

Nyáron az aszfalt imbolyog
Száraz torok izzadó lábon
Ez egy ember...
Ha lemegy a nap esténként néha
Zápor de amúgy fülemülék
Halkan
És olyan szép hogy megölel
Na ekkor van...

Ha lemegy a nap gyakran
Esti körtánc és rekörtánc
Pohár alatt csend szoknya alatt hang
És a hazajövés utolsó homorú méterein
Kéken megcsókol a kékséges Rózsadombi Szellő.

Mindenféle köz

Kettő dologról jöttem beszámolni. Az egyik, hogy holnap van a Föld órája. Biztos sokan hallottak már erről. Elég erős és igényes támogatókampányt kapott, itthon is és világszerteszét. Végre nem mosolygó gyerekeket látunk a felhők alatt, vagy füstölgő gyárkéményeket. Arról szól itt a történet, hogy holnap fél 9-kor jól lekapcsoljuk a villanyt, tévét egy órára. A szlogen az, hogy hagyjuk a bolygót fellélegezni egy órára. Tehát egy gesztusról van itt szó földanyánk irányába, hátha sikerül kiengesztelni kicsit. Szerintem egészen eredeti voksolási forma ez a globális felmelegedés és az ismert környezeti kakihelyzet kategóriájában, még akkor is ha a akció teljes egészében jelképes, hiszen nem fogjuk ettől még menteni a fődet. Csupán elgondolkodunk rajta, hogy amit kapunk (tőle), azt vajon mennyire érdemeljük meg. Nézegessétek a videókat, meg a honlapot, egyrészt mert tényleg guszta a reklámkampány, másrészt ha érdekel (nem írok ide mindenféle adatot, éppen ezért, kuksimeg). Mégcsakannyi, hogy nem nagyon tudok arról semmit, hogy a magyarok milyen szinten participálnak a dologban, de az biztos, hogy a "földalatt" sokan benne lesznek. Városszinten, ha jól tudom egyedül Budapestet kérték meg, a válasz magától értetődik. Sajnos. Kapcsoljuk le, no...

A másik darab is egy hasonló témakörben mozgó és hasonló, ha nem magasabb szintű igényességgel bíró videósorozat. A goodmagazine.com rendszeresen felkér, alkalmaz művészeket, hogy párperces videókat, animációkat, stb...-t készítsenek adott témában, pl.: nukleáris fegyverkezés (kedvencem), Irak, Obama, víz, ilyesmi. Érdemes őket megvizuálni, ha másért nem is, de a kivitelezésért mindenképp. Ja és a zene. A fent belinkelt atomos vidinek a zenéje például frisskedvenc lett. A Ratata elnevezésű muzsikus duóról van szó. Nem vagyok képes/hajlandó kitalálni, hogy milyen jelzőt biggyesszek a fenti dallamokra, legyen elég annyi, hogy szuper. Leginkább a Classics című albumot vagyok képes ajánlani.

[Előre is elnézést, aki nem számítanak ilyaesmire!] Köszönöm, hogy újra eszembe jutatta kedves mazsi, avagy a csoportársak tudathasadása, régi emlékeket idéz fel!
Az unikornis keresésekor akadtam erre, hogy..., avagy(2) cockney nyelvű kisfiú legorombítja öcsit, mert amaz igazán megharapta.

Star Wars

A hétvégén, pár újságcikk és utalás egyidejű hatásának köszönhetően újra előbújt a 15 éves korom óta szunnyadó Star Wars-buzi énem. Ennek első manifesztálódása az volt, hogy hiphop beszereztem mind az összes filmet és jól meg is néztem. Ezzel kapcsolatban nem igazán gondolom, hogy van értelme kritikát írni, mert egy olyan filmről van itt szó, amit jó eséllyel látott mindenki, aki nem dobozban volt a kétezres évek elején, vagy nem, sportból utálja a fenti opuszt. Én utoljára akkor láttam vásznon "csilcihabcit", amikor a 3-as számú darab kipottyant a huszadik századi róka öléből. Ekkor 2005-öt írtunk. Azóta eltelt majdnem 4 zord év, de ennek ellenére ki kell jelentenem, hogy a fenti sci-fi folyam nem igazán sokat vesztett vonzerejéből. Persze számtalan dolog felróható neki. Pl.: helyenként nem kicsit átfolyik a giccs kategóriába, ez főleg a második és harmadik részre értendő. Néhol elképesztően bornírt a sztori, ez inkább a második blokkra. E két észrevételhez kapcsolódik a két jó tanács,a mi közlésre kerül, ha valakinek az az elvetemült ötlete támad, hogy viszonylag szűk időkereten belül magáévá tegye az egészet. Az első, hogy a második részben egy az egyben tekerje át a Naboo-n játszódó szkénákat. Az így megmaradt két szál is garantáltan élvezetes lesz és legalább nem bolondulunk bele a rémesen túlhúzott lábsztoriba. Ezután majdnem a legjobb részt nézhetjük vidáman. A második, ennél is fontosabb tanács, hogy a ne a történet szerint nézzük meg, hanem a kiadás sorrendjében, mert ha az előbbi módon tesszük, akkor nagyon csúnyán kiütköznek (30 év ide vagy oda) a 4-5-6 butaságai. És ha valaki így nézi, akkor klasszul megfigyelhetőek az adott korszakok trendjei. A díszletben, jelmezben, stílusban. ezáltal rájövünk arra is, hogy akárki akármit mondhat, a mi korosztályunk Star Wars filmje ként sokkal inkább az későbbi hármat említhetjük, mint Luke Skywalker vesszőfutásait. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az általam és még számos cimbora által a legjobbnak vélt lézerkardpárbaj a Baljós árnyak végén található threesome (Maul bá', Obi, Jinn), ahol először csodálhatjuk az megreformált fénykardvívást, ahol is Mr. Lucas gazdagon beleoltotta a keleti harcművészet minden báját. A legjobb zenei betét minidíj ketté lett szedve. A káprázatos zenével megáldott, behemót űrkaland két nagyon hasonló jelentőségű képsora kapott nagyon hasonló zenét is. Mindekettőben az adott karakter (pillanatnyi/tartós) meggonoszodása van megoldva. Az első (sztori szerint), amikor Palpatine szenátor társalog Anakinnal a színházba és a beszélgetésüknek a színház moraja szolgáltat rekordsötétségű zenei cuccot. A második pedig az utolsó rész végén, mikor Luki kiakad és nekiáll aput bucira verni. Izgalmas megfigyelni, hogy összesen hány karakternek hány keze vész oda a hat rész során. Én a következőket számoltam össze (nem sorrendben): Windu (1), Anakin/Vader (2), Dooku (2), Grievous (2), Luke (1). A legzavaróbb népség pedig a macik a 6 végén, ewokok(?). A lényeg, hgy minden nagy hülyesége ellenére, egy csodálatosan megítr univerzumban helyet kapó, klassz történet ez, mely mind készítését, mind történetét tekintve több évtizteden átível, rengeteg embernek az örök kedvence, és nagyon gyereknek okozott fejfájást, hogy kiszáradt a szája zümmögéstől és hogy hogyan kell fénykardot csinálni. Zárójeles megjegyzés, hogy ennek a hirtelen hangulat-rushnak a következménye volt az is, hogy újrakezdtem az általam másodikként ragsorolt RPG-t, a KOTOR-t és ahhoz képest, hogy nem igazán játszottam kb. 1 éve, majdnem teljesen elkészültem vele 48 óra alatt, igaz csúnyán rátorzultam. Viszonylag sok dolgot tudnék még írni, de inkább ezt most itt berekesztem. [A képet nézzük meg nagyban!]

Nos itt elvileg a tegnapi a Erik Sumo Band koncert beszámolója állna, de sajnos a tegnapi koncert számomra kifejezetten gyenge élmény volt. Elsősorban a koros kedvetlenségnek tudható ez be. Megaztán a Szenesben volt, ami sajnos nekem még mindig nem a szívem csücske, pedig én nagyon igyekszem, de amennyire szeretem napközben, annyira nem az enyém esténként.

La-Fanfare---en-Petard

Elnézést kívánok, mindenkitől, aki idetévedt a héten és még mindig csak a Watchmen kritikát látta. Egész egyszerűen nem volt énnekem időm, hogy megoldjak ide valamit. *Szkúzi* Az egyik ok, hogy a múlt héten három zéhá-jellegű program volt az egyetemen és ez pontosan néggyel több, mint amit jószívvel, mosolyogva elviselni tudok én. A másik, hogy bizony meg lett rendezve a héten a pollackos rektorhét, amire nekem temérdek szerencsével (Csillus) sikerült négy darab hetijegyet szereznem. Így aztán ingyenpénzért vethettük bele magunkat a középső két napba. Erről lesz itt szó.

Legjobb lesz, ha kronológiailag vázolom a dolgot, bár aki ott volt tudja, hogy a második nap nagyságrendekkel volt gyengusabb, az előzőnél. A keddi estét a zöldségben kezdtük, ahol aztán rájöttünk, hogy beszélgetésre kiváló, de ha kicsit komolyabb alaphangulatot akarunk magunk alá faragni, akkor kevés lesz a pénzünk. Így aztán egy flasek martini őszinte szerelmével felvértezve, elzarándokoltunk a Sarokba. Nos itt meg annyian voltak, hogy a "kerthelyiségben" kellett pozíciót felvennünk és fogyasztani oroszország könnyeit. Az idő eközben bűvésztrükkökkel és cudar fázócskával telt. Fél tizenegy körül elindultunk a B-klub irányába, ahol a mulatság rendezve volt. Jól, pofátlanul becsekkoltunk a VIP-jegyeinkkel, lepakoltunk és gondoltuk, hogy hörpintünk egy sört a koncert előtt. Nos én egy olyan embernek adtam valutát, aki már a pultnál várt és még így is húszperc volt mire sörhöz jutottam. Szóval értem én, hogy nem tudtuk, hogy mennyien lesznek, de egy kicsit lehetett volna az egész gördülékenyebb. Sokkal. No mire megkaptam a szörpöt, mehettem is be az első sorba, hogy megéljem a La Fanfare en Petard koncertet. Egy franci utcazenekarról van itt szó, annak aki vmi hiba folytán nem hallott volna még róluk. Mikroportokkal vannak felszerelve, ami azért fontos, mert nagyon mobilok, ami azért fontos, mert így már kvázi az öltöző elhagyásától kezdve indították a koncertet. Szépen bevonultak és amikor a tömeg közepén álltak, tempóváltás jött és elszabadult az ugribugri. Elkezdhetném mesélni, hogy mindenféle zenei műfaj volt ötvözve hibátlanul, de akkor nem nagyon kaphatnátok átfogó képet arról, ami ott történt. Igazából semmiképp sem, de pár frázissal megpróbálom. Képzeljünk el egy viszonylag egységes (piros-fekete) ruházatba bújt hatfős brigádod a következő hangszerekkel: tuba, nagydob, kisdob+cinek, szaxi+megfon, alt szaxi, trombita. Továbba tegyünk hozzá a montázshoz fura napszemüvegeket, és még furább sipkákat. Nos ez a csapat aztán ugráltatott minket, ültetett minket, lejött a színpadról, visszament, ugrált velünk, elájult, tehát egyszóval egy hibátlan showt csináltak, a közönség bevonásával. Mindezt allűrök, felhangok nélkül, vidáman. Arról szólt a koncert, amiről szólnia kellet és kellene kb minden koncertnek. Közel másfél órán keresztül együtt táncolni, ugrálni. Szóval minden elismerésem és köszönjük. Legközelebb: 0714-0718 Veszprém utcazene, ami ugye kötelező, 0719 Pécs fesztivál. Böngésszetek videókat! Valamint itt a mulatság képei.
A helyről még annyit, hogy nekem ez egy új hely volt. Viszonylag semlegesnek éreztem. Koncertre teljesen jó, egyéb dolgoknak nem annyira. Felsőközép áras pultja, kicsit lassúcska volt még a lightosabb szerdán is, a dizájn gyakorlatilag teljesen hiányzik, valamint a konfort is. Mellette viszont van darts, csocsi (százért, nyitott asztalok), egy foltos, nem biztos billiárdasztal és startrekkes flipper is. A tánctér azonban az egyik legélhetőbb beltéri: szellőzik és nem nagyon lehet dohányozni benn így a levegő luxusát is megengedhetjük magunknak.
A második nap Csá Misi és Kaukázus volt ugyanitt. Nem nagyon tudtak lekötni, valószínűleg túl élénken élt bennem az előző nap. Itt is jót mulattam, de közelében sem volt a keddnek. Sőt még a lábamra is ráléptek. Kétszer, ha jól emlékszem. Elment az áram is, valamint a Kaukázus zenekar frontemberét egy percig nem éreztem szimpatikusnak, ami kicsit megnehezítette az ugránkolást.
Node egészségünkre.