XX

Itt elvileg egy ennél hosszabb poszt állna, ami szummáztatja velem az elmúlt húsz évet, ami azóta telt el, hogy percre pontosan két évtizede, arcon üvöltöttem a reggeli kávéját miattam félbeszakító szülészorvost.

Nos az írás meg is született, de nem tudtam, úgy komponálni, hoy minden benne legyen, amit akarok és ne csapjon át nyálba. Így aztán jól megtartom magamnak, de arra tényleg nagyon alkalmas volt, hogy összeszedjem minden gondolatomat, az elmúlt húsz évről és arra jutottam, hogy alapvetően elégedett, sőt boldog vagyok.

Tényleg végigfutattam mindent, embereket, helyeket, iskolákat, szerelmeket, családot, kapcsolatokat, sikereket, nemsikereket, bulikat és másnapokat, mindent. És mindent, így az egészen közeli múlt eseményeitől kezdve, az elmúlt éven, a babitsos és jókais éveken át, egészen az első bicajomig egy kalap alá véve azt mondanám, hogy elégedett vagyok. Ha mondjuk egy évvel ezelőttig figyelem az eseményeket, akkor a kulcsszó a boldog lenne, sőt vidám. Ha viszont hozzávesszük az elmúlt egy évet, vagy akár külön vizsgáljuk, akkor ez a boldogság már picit komolyabb, ezáltal értékesebb és nagyobb is.

Így kicsit azért elviselhetőbb, hogy leéltem életem felét/harmadát/negyedét, mindenesetre valamekkora hányadát.

Köszönöm. (Remélem mindenki magáénak érzi, akinek küldöm.)

(A hosszabbik írásra, az első memoár gyűjteményemig várni kell :)