
2009. május 27., szerda
De van.

2009. május 20., szerda
Cikking
Egy gondolkodósabb napon rájöttem, hogy néha eléggé nem csináltam semmit ebben a félévben. No gondoltam egyet és széküldtem egy csomó emailt, hogy ezt és ezt csinálnám. Az egyik az Univ Pécs volt. Megkérdeztem lehet csak úgy publikálni. Mondták lehet, de ha van kedvem, menjek el a ma (két hete hétfő) esti lapindítóra. Elmentem, elmondtam az ötletet, hogy miről írnék, valamint kaptam még egy helyet. Az MK Digitális kert című installációjáról kellett beszámolnom. Az le is jött mindenki ragadjon UP-t és keresse meg. A második, ami egy sima publicisztika a MÁV-ról, nem fért bele, de szeptemberben az is lejön, ha igaz. Addig is itt közlöm nektek, hogy örüljetek. (Ami miatt nem fért be: Volt egy furcsa publicisztika a PEN-ről, aki olvasta üvöltött, de valahol érdekes volt. Aztán esemény eseményt követett és az egész olvasói levélben kerekedett ki, amire a főszerkesztő és a cikk szerzője is reagált. Azért írtam ezt ide, mert az eredeti cikk ismeretében, érdekes pro-kontra érvek hangoztak el.)
..
Tájékoztatjuk Önöket, hogy köszönjük türelmüket
Budapest-Pécs oda-vissza, vasúttal, 8 óra 32 perc. A pesti pajtások szerint sikerült megdöntenem, az eddigi késési rekordot.
Vonatozni alapvetően jó dolog. Van elég hely, ritkán fékez, akkor se nagyot. Elvileg az egész olyan gördülékeny, csak úgy siklunk és érezzük, hogy utazunk. Így aztán, amikor úgy alakult, hogy felmegyek a napokban északra, egyértelmű volt, hogy az Államvasutak szolgáltatásait veszem igénybe. Szerencsémre épp dolgoztak. Minden a legnagyobb rendben ment, egészen Pusztaszabolcsig, ahol a szerelvény vészjóslóan lassítani kezdett. A lámpák és a ventillátorok kikapcsoltak és kerekek megszűntek gurulni. Remegve vártam a dementorokat. Kalauz jött. Faarccal közli, hogy a felső vezetékre ág pottyant, megkér hogy várjunk türelmesen. Megtesszük, elvégre ez nem a vasút hibája. A feszültség ennek ellenére folyamatosan nő az utasokban, egyesek kávéra, én egy kis sörre is vágytam elégtételként. Mások pedig egy könnyű vérbosszúra. Ők idegesek voltak. És voltak akik nem. Egy bácsi például vidoran megjegyezte, hogy nem érti, hogy miért vagyunk idegesek, tulajdonképpen nem a tengeren vagyunk és nem süllyedünk. Igaza van, én se siettem különösebben. Egykedvűen kapcsoltam, hát vissza Weberhez. Cirka 50 perc várakozás után megjött a sárga angyal, egy ormótlan dízelben manifesztálódva és szép komótosan elkezdett vontatni mnket. Vissza Pusztaszabolcsra, ahol átugrottunk egy másik sínre és mint egy pegazus, irány a Keleti.
Két nap múlva jött a hazaút. Az először kiszemelt vasúti járműre, természetesen előttünk fogyott el a helyjegy. Jöhetett a második próbálkozás. Ülőhelyszelvény megvan, cuccok szintén, a gyros már reggel óta, akkor irány Kelenföld. Átrobogunk a mostanában rettentő hangos és mocskos pályaudvarom. Már csak öt perc, amikor elérjük a száztizenkettes vágányt. Az említett időintervallum letelte után, természetesen nem jött vonat, helyette egy csilingelő, dallam, aztán a bejelentés, hogy késünk. 20 percet. Az nem vészes, pont egy Jóbarátok. Lassan eltelt a harmadóra. A nap szép lassan elbújt a külvárosi panelek mögé, ennek ellenére én még kiizzadtam az utolsó folyadékcseppjeim. Semmi baj, legalább a szombathelyi és a győri IC menetszele lehűtött. Azok nem késtek. Újabb dallam, harminc perc. A történet ismerős gondolom sokaknak. A kalauz a vonaton azt mondta rossz volt a mozdony. Én nem értek hozzá, de én megpróbáltam volna elé kötni egy újat. Lehet, hogy nem volt.
Felmerül a kérdés, hogy mekkora városnak kell, ahhoz lenni, hogy a vonatunk prioritást élvezzen, vagy legalább legyen rajta a hely. Megkérdeztem egy vasútnál dolgozó ismerőst, azt mondta az a baj, hogy utánunk már csak Szerbia van.
(Állítólag az EKF program okán megpróbálják megoldani a helyproblémákat és egyfajta kísérleti jelleggel újra a Délibe futnak majd be a pécsi vonatok. Utóbbi erősen ostromolja az indokolatlan pletyka kategóriát.)
..
[Elütés kettő van, ha észreveszitek magyarázkodok.]
2009. május 17., vasárnap
123
Egy másik, szomorú téma pedig a Kertvároshoz kapcsolódik. Nem tudom ki mennyire van tisztában az ekf projekt, köztérrekonstrukciós részével. Ez lényegében azt jelenti, hogy bizonyos közterek bedarálnak és egy új külsővel újrateremtik őket. Ez történik a Krisztina téren is például. És ez történik a nevelési körül. Egész pontosan a régi buszpályaudvar helyén, a koli mögötti szökőkutnál és az Agórán. Bizony szétszedik a kis, pécsi oktogont, ahová a lusta délpécsi legények járhattak teljes illegalitásban iszogatni. A teret amivel minden környékbeli betyárnak van legalább egy története. Sirassuk meg, de közben gondoljunk arra, hogy az új terek talán egy kis SZIT-ként fognak üzemelni. Pénteken méltó módon vettünk búcsút.
Három. [Angyalok és démonok kritika halpécsről. Enyim.]
2009. május 8., péntek
Sci-fi feszt Pécsett
Lesznek előadások az Apollo20-ról, Pirx kapitányról, a Marsról. Lesz egy csomó rövid és néhány nagyobb film. Ezek nagy része igazán ritka darab. Lesz még zene is, mindenféle elektrik, Boxcutter, Gravious, Solvent, c0p (ha jól tudom, ő szervezi is a dolgot). Színdarabok, például Vonnegutból is, távcsövezés, kiállítás, meg még... Na akkor most, hogy megpróbáltam mindent leírni, ide rakom a programok linkjét, jó?

Más. Kész a Gollam keresésének kritikája, egyben az első posztom halfpécsre.
2009. május 6., szerda
Triplajolly, egy dobás meglelése (elnézést a belterjes posztcímért)

Van itt egy nagyon fontos posztolnivalóm. Pár hete olvastam erről a Hunt of Gollum-ról halfpécsen, egy pár sort. Aki nem kattintott, annak egy sorban: GyU rajongók összeültek és csináltak egy pofaleszakítós filmet, Gollam kereséséről. Én még nem néztem meg, de a napokban sor kerítek, de erre majd jól rákészülök. Május harmadikán volt a premier, azóta lehet interneten kuksizni. Tegye meg, aki ürügyet keres arra, hogy miért ne tanuljon 45 percig: http://thehuntforgollum.s3.amazonaws.com/index.html
Napokon belül erről is vések egy keveset tehát, talán. Aki megnézte kommenteljen.
[Kicsit később: Belenéztem, lebabáztam.]
Versus
Most másról lesz itt szó. Egész pontosan arról, hogy május 10-én polgármestert választunk. Remek bulinak ígérkezik. Végre megint beleszólhatunk valamiba és kitalálhatjuk, hadd éljek itt egy klisével, mekkora szart akarunk bevállalni. Illetve biztos, hogy a kissebbet, de hogy ki tippel jól az majd máskor dől. No mi van? A lényeg, hogy elhatároztam magamban, hogy én bizony nem fogok itt politizálni (csak pár sorral lejjebb) és szigorúan az alapján döntöm el kire szavazok, hogy kinek jobb a marketingje. Nos, még mindig racionálisabb érvnek tartom, mint egy pajtásomét, aki az alapján szavaz Páva ügyvéd úrra, mert jó a körszakálla. Akkor hajrá, hasonlítsuk össze elemenként.
Első az óriásplakát/plakát. Sajnos kép nélkül, talán pótlom majd, de aki pécsi, már le is tudja rajzolni. Kezdjük a nénivel. A terület felét, kétharmadát kitakarja Katalin monalisai mosollyal tarkított buksija. Oda is van írva, hogy Szili Katalin, Pécsért. Gyönyörű gesztus, gond ott van, hogy még a kampánya alatt is folyamatosan szapulja a várost. Ameddig abban a furcsa házban ült középen és kalapáccsal vert egy asztalt, addig mondhatjuk, hogy tulajdonképpen teljesen nem érdekelte. MSZP logó van, de csak egy vitathatatlanul csinos vektorgrafikus orgia közepébe ágyazva. A plakát egyébként ne rossz, kellemesen indirekt (az frissített piros x-es verzió már annyira nem). Egyébként szövegből nem csak a pécses van, hanem van még összefogásos, meg ilyesmik. A plakátszám kicsit alacsony. Pontozás is lesz. 7/10
A másik versenyző egy egész kicsit kevesebbet takar ki az alapfelületből, így aztán jut hely a hatalmas kékségnek(!), meg a (tényleg) jó szlogennek, miszerint "hogy a pécsiek nyerjenek". Sőt még Skype elérhetőséget is kapunk, ezt nevezem én személyességnek. A FIDESZ logó hiányzik, ez jól is van így, jár a pluszpont. Járna, ha a hajrában nem vágna pofán egy tök narancssárga plakát, amin ott virít Gordon, Feri, Kati és cirka félméteres betűkkel meg van jegyezve, hogy MSZP színeiben dorbézolva elsinkófálták az országot. Hát köszönjük a vadonatúj információt, még egyszer sem hallottuk. ennyit a vírusmarketingről. Páva úr ezért büntit kap és mivel a plakátja, más okok miatt ugyan, de semmivel sem jobb, mint előbbi emberünké, kap 5/10-et. Meg nagyon sok is volt belőle. Úgy értem fizikailag. Szóval eddig csak párszor láttam a Jókai téren (hol máshol?), de most akár le is rajzolom.
A második a videó. Belinkelem ide mind a kettőt. Nézzétek meg, aztán olvassátok tovább. Szili. Páva. Jó, akkor utóbbiét nem, egy linket találtam, de az nem működik. Mindegy az úgyis teljesen semmitmondó. 5/10. Aki esetleg megtalálja, az linkelje. Kap fagyit. Találtam telefonbeszélgetést Viktor apuval. Yotubeon. Nosakkor ugorjunk Szili Katalin-Hazatérek című videójára. Hirtelen támadt bőség zavaromban nem is tudom eldönteni, hogy a radio edit vagy a remix verzióról írjak. Mert az is van ám. Mert ez kell. Már csak azért is, mert így már két szám van, amit düböröghet a MSZP-s standoknál. De csak ez. Ott egyébként a leleményes olvasó, akár be is szerezheti az egész albumot. Bizony ám, úgyhogy futás. A videó egyébként egy videoklip, aminek a zenei oldala egy körülbelül 1999 körül megírt tucatpop szám, amit ha jól tudom, a Fiesta, egyik háttérvokálja ad elő. Micsoda név, te jó ég. Valahol egyébként, maga a jelölt asszony is énekel, de azt nem volt merszem megkeresni. Egyébként, aki 2 percnél tovább bírta, az írja meg ide, aztán egy pszichiáternek is. A képi világ kimerül a alsó-közép imázsvideó és középiskolás amatőr kisfilmek stílusának fúziójában. Tulajdonképpen, ha mást írnék ide, mit azt hogy ez egy határ szar, akkor megerőszakolnám magamat és a jóízlést általában és azt nem szívesen teszem. 1/10 Az egy pont, azért jár, mert vannak benne képek Pécsről. (Köszönet Istvánnak, aki a PEN-en először mutatta meg, ezt a csodás terméket.)
Magáról a kampányról annyit, hogy viszonylag visszafogott volt. Az MSZP csak másolással és széljobboldalisággal vádolta Pávát. A FIDESZ a végén, azért előtt egy akasztófás poént. Ja és természetesen azon lovagol, hogy Szili néni nem fog foglalkozni Péccsel, ami jó húzás és igaz is talán. Ezenkívül egymást nem nagyon szapulták ez, tekintve, hogy milyen országban vagyunk, meglehetősen üdítően hatott. Tulajdonképpen fura is volt. Inkább csak bamán, néha indexen olvashattunk ezekről.
És mint politikusok. Nem tudom. Páva Zsolt ugye volt már a topon. Akkor nem csinált semmi hasznosat. Ráadásul a karaktert és kiállást teljes mértékben nélkülözi. Sólyom László hangulatú embernek tűnik, de ő legalább tud beszélni és talán nem annyira ostoba. Budapesti Katalinról, pedig süt, hogy Péccsel kapcsolatban abszolút nincs képben.
A témát kiegészítendő, ideadok nektek egy videót. Valamint találtam egy bamás felmérést, ami nem igazán reprezentatív, de ott kb. 65-35 arányban Páva nyert. Én mindenkit bíztatok, hogy menjen el és bízzon meg valakiben (még én sem tudom, hogy én kiben). Szidtam itt ezt a két fazont, de remélem, hogy normálisak lesznek és képesek lesznek arra, hogy együtt (is) működjenek. Ettől aztán jó(bb) kis város lesz ez és végre sínre kerül az ekf maradéka. Tudom naiv és klisés vagyok.
2009. május 4., hétfő
Isohunt féltés van
Jah és még egy pofáncsapás, annak aki eddig ne hallott volna róla. Jövőre nincs tankolás a Forma1-ben. Sok lesz a költségkímélésből. A Forma1 meg uncsi. Sebaj legalább Bernie barátunknak nem kell lemondania a húszéves luxuskurváiról.
2009. május 1., péntek
Egészségünkre
Talán PEN. Aki ott volt, annak egészségére, aki nem volt ott, az butus. Én még fél lábbal is remekül éreztem magam, nem is tudom milyen lehetett ugrálással. Három darab kiemelendő koncertet érzek én. Meg kell jegyeznem, hogy ez a három koncert az, amit száz százalékig be tudtam fogadni, mert volt, amit végig se tudtam állni, de ha végig is álltam akkor már annyira fájt a lábam, hogy kimentem. (hogyis?mindegy!)
Az első a Bauchklang volt. A történet itt arról szól, hogy adva van öt darab csupán a szájával vitézkedő versenyző, akik a fenti szerv segítségévél kiválóan utánozzák/inkább csinálják a zenét. Nem igazán érdemes megkeresni őket mondjuk énhelyen, mert otthon hallgatva csúnyán ledegradálódik a muzsikájuk értéke. E napon láttam még( a teljesség igénye nélkül): Gumizsuzsik (nem volt érdekes, számomra), Belga (nagyon rövid idejig tudtam csak bent lenni), Irie Maffia (úgyszintén, de ezt jobban sajnáltam, mint a Belgát, azért kettőt hármat örültem), Stereobazaar (videosupportos izgalom, tetszett nagyon), Csík (sokan voltak), Napra (remek folkos madness, bolond gitárossal [youtubon nézzétek meg]).
Csütörtökön teljesen szétszaródott a lábam, így aztán eléggé tompa is voltam. Ebből következik, hogy a PASO miatt, csak sajnálkozok és nem élménybeszámolok. A Kiscsillagot sokáig hallgattam, de élvezni sajnos azt se nagyon tudtam. Az enapi további koncertélmények, annyira csekélyek, hogy nem is érdemes. Ígyaztán a második jóság, harmadik napon következett be. A menet Szigor Igorral indult. Szeretjük. Utána Disciplin a Kitschme jött, amit leginkább punknak lehetne hívni, de a szerb brigád ennél, azért furcsább volt. Kettő hangszer volt összesen, basszus és dob. Meg egy férfi és egy női vokál. A zene ennek ellenére mégsem egy minimalista darab volt. Érdekes volt mindenesetre. Ugrás át nagyszínpadra, a 30y kellemes koncertet ad nekünk. Utána Transglobal Underground, akik a második top3-as koncertet produkálták. Tényleg zseniális volt nekem nagyon tetszett és az "őrült néger" sem zavart a kiabálásával. Tökéletes mulatság volt. Plusz ott volt ugye az énekes/keverős néni, akibe amelyik férfiember nem lett szerelmes legalább háromszor a koncert alatt, az háttal állt, vagy inkább nemis volt ott. Tessék őket hallgatni, letölteni myspacezni! Tükezooról lemaradtam, kár.
A harmadik nyertes (esetemben) nyilvánvalóan a Quimby volt, annak ellenére, hogy az IH-s koncert messze jobb volt. Ez az egész kicsit nagyon "rutinból eljövünk és koncertet csinálunk" szagú volt. Nem mondom, hogy nem szórakoztam kiválóan. Mert így volt. Remek volt, hogy az új számokból csak egy angolt játszottak és az is csak a Dódi féle üvöltés volt, ami koncerten meglepően jól esik. Az Ajjajjaj is remekül debütált természetesen. Utánuk a Psycho Mutants jött. Az első sexy balkan voodoobilly koncertem volt, de nem csalódtam. Yellow Spots beteg volt, a Wombalombakéhé meg nem egy La Fanfare...
Muszáj megjegyeznem, hogy a koncerten csak egy bizonyos százalékát tették ki a fesztnek és egy csomó dolog van, amiről itt nem érdemes beszámolni, de ezt megjegyezni is felesleges volt, mert aki ott volt az jóeséllyel szintén beszélgetett lángostól teli szájjal, talán csinált tetrapak-pénztárcát, bambult furán a Periszkóp-színpad videóinstalljaira, meg nemtudom... Külön köszönet Lénának, aki végig segített tompítani a lábam fájdalmát.
Képek nightinfón (a sapkámon kosz eltávolíthatatlan és igen, féltem a vakutól).
Jövőre ugyanez és reméljük ugyanott, mert a Bőrgyár bizony mesés helyszínnek bizonyult...
[Pár nap és SLIP-es post.]