re...

Beteg vagyok. No nem a szó átvitt értelmében értem. Most. Emiatt nem nagyon tudok/szabad mást csinálni, mint feküdni a hátamon és bámulok ki a fejemből. A tegnapi állapotom nem tette lehetővé, hogy bármit, ami tíz percnél hosszabb betervezzek, mert kb. ilyen időközönként aludtam el vagy rohantam a négyzetméteresbe. Meg lázam is volt. A lényeg, hogy tegnap kb. tényleg a snooker volt a legvége a befogadóképességemnek. (Amúgy sikerült végignéznem a legunalmasabb meccset, amit valaha láttam. Komolyan.
Ma viszont sokkal frissebb voltam és az emésztő szervrendszerem is lehetővé tette, hogy befogadjak valamit a billiárd sporton kívül. Mivel a kutatási terv íráshoz még túlon is túl betegnek éreztem magam, nosza gondoltam filmeket fogok nézni. Olyanokat, amiket szerettem, de nem túl megerőltetőek szellemileg. Így került sor a Disturbiára és a Green Street hooligansra.

Előbbi a már korábban említett Hátsó ablaknak a „nem hivatalos” remake-je. A történet gyakorlatilag ugyanaz, mint A.H. filmjében (lakásafoglya hősünk gyanakodni kezd a szomszédjára), azonban ez esetben sokkal dinamikusabb tálalásban (nyilván ebben van egy ki szerepe a két film közben eltelt 50 évnek). Igazából fogalmam sincs, miért szeretem ezt a filmet, mint amennyit megérdemelne, de mégis bár hányszor képes vagyok újra nézni. Lehet megdobálni Bergman tekercsekkel. Köszönöm. Az biztos, hogy sokat nyom a filmen, ahogy Sarah Roemer (hősünk hősnője) folyamatosan szép. Ez fix. Egy másik dolog, hogy a story csak ott kezd el thrillerbe váltani, ahol bár mi is együtt gyanakodunk Kale-el. Előtte egy viszonylag szimpla, de igényes tinifilmen keresztül kapunk karakterrajzot. Plusz ott van a sok apró igényesség, amik tényleg élvezetessé teszik többszöri fogyasztás esetén is. Plusz David Morse. Megpróbálok objektív lenni és adok egy 10/8-at. Egy délutáni programnak mindenkinek működik majd.

A Huligánok magyar címet viselő dráma, a Futball Faktor című elcseszett (angol) ötletnek, az amerikai újraértelmezése. Matt Buckner a Harvardon tanul újságírást. Szobatársa rákeni a saját drogügyeit, ezért a nővéréhez, az egyetlen elérhető rokonához költözik Londonba. Még érkezésének napján megismerkedik a nővére sógorával, aki történetesen a West Ham ultrája (szurkolója, a szigorúbbik fajtából). A bácsi el is viszi az éppen aktuális meccsre a Birminghammel. Természetesen Matt a foci utáni mulatságba is belekeveredik, ahol kicsit el kenik a száját ugyan, de a „firm” könnyedén magába fogadja, kivéve annak egy tagját, Bovot. Jah és nemsoká’ meccs a Milwall-al, az ősellenséggel. Innen már mindenki ki tudja találni, mi történik. Ami nem csoda, hiszen ami látunk az gyakorlatilag nem más, mint egy sztori-archetípus. Úgyértem, hogy van itt áruló, bűnös, bűnhődő, igaz barát, család(cenrikus), szemlélő, akinek csak a tanulság bölcs levonása a dolga. A karakterek szempontjából, minden meg van tehát terítve, hogy elmeséljenek nekünk valamit a fenti dolgokról. Ehhez pedig klassz párna a téma. A téma, amit a film (eleinte) mindenféle ítélet nélkül képes bemutatni. Kapunk mellé is és ellene is. Mellette, inkább az első felében, egyfajta Harcosok klubja (coming soon) szerű gondolatmenet szerint érvel, csak itt a „greater good” helyett a megbecsültséget fogalmazza meg célnak. A második felében pedig a józan ész mentén fejt ki gondolatokat, de nem elvitatva az előzőleg megfogalmazottak érdemeit. Egy mondatot mindenképp szeretnék szánni a környezetre, egész konkrétan London külvárosairól van szó, melyek szintén babán passzolnak (meg hozzá az elengedhetetlen utólagos deszaturáció). És ezt az összhangot még Frodó sem képes szétszedni, annak ellenére, hogy nála azért lehetett volna jobbat választani. Jah és felirat nélkül csak az nézze, aki az átlagosnál jobban érti a cockney-t. 10/8 szintén.

Nemsoká Wrestler és Donnie Darko, de tényleg.

És bocs ismét a hosszú szünetért.

Még egy közérdekű közlemény. Pusztán a színészek (Heath Ledger, Naomi Watts, Geoffrey Rush) miatt nekiálltam a Ned Kelly elnevezésű (tévé?)filmek. Jó példa arra a filmre, amikor egy szar rendező és egy mégszarabb forgatókönyvíró, a szépségével és a témával akarnak eladni egy filmet. Mindenki kerülje. 10/2.5 (Csak a relatíve jó képek, jelmezek miatt kap ennyit. Nomeg azért, mert végre egy jót tévéztem a szülőkkel.)