A cudar éj, mely szép véget ér...

Tegnap a civilizáció mellett döntöttem, úgyhogy bementem kettő darab személlyel a városba (Dani, Roland) a városba. A két nemes férfiú a Pécsett található artistaképző szépreményű növendékei. előbbi a rendszeres (más)blog látogatók ismerhetik a nemrég tervezett fiktívjáték borítójáról (disznovágás pro 2009). társaim később jóeséllyel szerepelnek még a sorok között. mögött. Tehát minimális pénzzel a zsebünkben, egy pipszivel a hátunkon, hiú reményekkel telve nekivágtunk a jól ismert utcáknak, hogy akkor mi most jól pipát gyújtunk, teátfröccsötkávétbort iszunk és miután átbeszéltük a bensőnket feszítő gondolatokat. nos az első állomás, ahol én tulajdonképpen csatlakoztam az a papucs boroda volt. itt jött az első sokkhatás: a szigorú néni nem engedte, hogy vízipipát gyújtsunk, mert az nagyon füstöl. szerencse, hogy a cigaretta direkt tisztítja az ájert. nah mindegy. rohanvást indultunk tovább az örök kedvenc, mindig tökéletes, fűtött sátrú (néhanem) zöldbe. kettes számú sokkhatás: a fenti csapszék a legkevésbé sem volt nyitva, sőt mi több bezártnak inkább tűnt. nos amellett, hogy tulajdonképpen majdnem szélütést kaptunk (utoljára zárt kocsma ajtó, akkor ütött így szíven, amikor először láttuk zárva a laterumot, arról helyről azt hiszem egy külön posztot kell majd írnom.), még, hogy is mondjam farkasordítóan, kujva hideg volt. drámai helyzet alakult ki, lassan kiütköztek rajtunk a melegelvonási tünetek és már tényleg bármit adtunk volna egy nyitott, dohányzó kocsmáért, amikor a Daninak eszébe ötlött, hogy a Balázs (Hartungéké, egyébként annyi balázs van manapság) mesélt neki egy titokzatos helyről, aminek a neve Mozaik. abban a helyzetben az tűnt az egyetlen jó megoldásnak, mert elkezdett a szél süvölteni, több ízben láttunk óriási medvéket előtűnni és egyszer még vlagyivosztoki kalauz is felénk tartott, de ő nagyon részeg volt. nem volt választásom, tehát felhívtam a Hartungot, hogy mégis hol van. végül megtaláltuk.ott volt. egy hely bőrfotelekkel, hosszú pulttal, aranysárga fallal, csocsóasztallal, dohányzósarokkal (ami sajnos nem volt egyenlő a bőrfoteles sarokkal), és még a vízipipszit is engedélyezte a néni. a 280 froncsis tea a pénzé megérte, de a hely attól még drága, amugy egy szavunk nem lehetett, (a néninek annál inkább tekintve, hogy kiégettük az asztalt,de hát nem baj). még a 11kor berobajló sakálrészeg edda-drukker (van józan edda fan?) sem törte meg a zent, amit akkor már csak a danival élveztünk, mert a roland éhes lett.nah akkor ezzel a legérdektelenebb mondattal zárom.