2009. január 20., kedd

Mozi és a tízperhatok



Ausztrália (Australia): A napokban kitaláltuk Borsóval, hogy akkor most menjünk el moziba. Tulajdonképpen viszonylag rövid idő alatt leszálltam/leszállítottak a Spílerről, vagy a Wrestlerről. Hát jött a kompromiszum. Nézzük meg az Ausztráliát. Végül is engem is érdekelt, Borsót is, hosszú, és valahogy olyan filmnek éreztem, ami jobban működik egy multiplexben, mint máshol. Amiben megvan a képesség, hogy elfeledtesse velem az 1200 forintos jegyárat, vagy a 500 forintos "pattikuki" problémát. Ha belegondolok az is probléma, hogy valakit hallottam, hogy így hívja a fenti alapterméket. Nos akkor bevetődtünk a filmszínházba, felvásároltuk nasitpiát és a elfoglaltuk a kiváló középfélhátul helyünket (köszönet Vörösbalázsnak, aki a harmadik Balázs már a blogon és aki nélkül ez az írás nem jöhetett volna létre). Jöttek az előzetesek, amik már korábban kiderítettük, a gyengéim. Köztük volt legújabb févörittyem Benjamin Button, valamint a (most már) nagyon várt Valkűr. De ez csak engem érdekel úgy hiszem, jöjön akkor inkább az Elfújta a szél reloaded. Félreértés ne essék, nem gúnyolódni szeretnék, hiszen Baz Luhrmann kimondva, kimondatlanul is arra készült, hogy elkészíti a fenti klasszikus remakejét. Bár nem láttam az eredetit, de véleményem szerit sikerült neki. Egy interjúban mondta azt, hogy egy olyan mozifilmet szeretne forgatni, ami szó szerint mindenki leköt. Azt aki izgalmat akar, azt aki egy kis jóizű slájmot, aki szép tájakat, aki mágiát. Ez is sikerült neki. Hibátlan arányérzékkel keverte össze ezeket a faktorokat. A történet egy darab klisé, ahogy az egész film is. A városi úrinő, kiruccan férjúrhoz a címadó országba, ahol azonban férjét holtan találja. Megismerkedik, azonban a jóképű, ám kissé faragatlan hajcsárlegénnyel. Utóbbi segít előbbinek rendbe rakni a birtokot,cserébe előbbi egy lovat és a szívét adja. Szünet. Második szín: bombázás, mindenki meghaltnak tűnik, de végül mégse. The End. Bónuszként van még: Zsivány, kisfiú, aki kicsit több, mint bónusz, mágus nagypapa, jófej százados bácsi. Leírva és filmen egy maníros marcipán mignon az egész. Ha nem erről mozgóképi-produktumról lenne szó, bizony a fos szócska jellemezné leginkább. Itt ez nem igaz. A szkript ugyanis jól áll, passzol elemzésem tárgyán. Ugyanúgy ahogy z egymásra halmozott közhelyáradat. Lesz minden, amit elvárunk: utolsó pillanatban menekülés, álnokság, 50 éves csók az esőben. Minden, ami a mozi második hőskorában nem hiányozhatott egy moziból. Ha egy szóval kéne elmesélnem milyen film ez, akkor azt mondanám, hogy a klasszikus. Ez a klasszikus jelző nem úgy értendő, hogy olyan nívós, bár bizonyos jeleneteknél úgy is (marhák a szakadék szélén, bombázás, például). Sokkal inkább úgy, hogy klasszikus stíluselemekből építkezik az egész stáb. A színészek (Hugh Jackman, Nicole Kidman), az operatőr, a forgatókönyvíró, a rendező és tényleg mindenki. Klasszikus kérdéseket, szálakat jelenít meg. Háború, szerelem, család, egyenlőség. Klasszikus hangulatot ébreszt. Igazából éreztem, hogy moziban vagyok. Nem csak a filmet észleltem, hanem filmszínházat, a lehető legalapvetőbb értelemben. Épp csak annyit kellett tennem, hogy a popcornról eltüntettem, a cinemacity feliratot és a kólásvödrömre egy 6-7 designnal ezelőtti logót rajzoltam. A sztoriban van ugyan egy kis megbicsaklás, bár inkább csak arról lehet szó, hogy az volt a korábban említett és engem, mint ötvenesévekbeli nadrágtartós férfiút, nem érdeklő gejl/nyál/romantika színtere. Ugyanez volt a legvégén is. De sebaj, ilyenkor lehet kicsit erőteljsebben ölelgetni a melletünk ülőt, feltéve ha a barátnőnk, kukoricázni, megírni anyának, hogy a film még 1 óráig tart, úgyhogy hajnalban jövök, stb... Értékéből, azonban mindez csak egy pontos mínusz, úgyhogy ez 10/9. Baz Luhrmann egyébként a nagyegyikkedvencemet (Romeo+Julia) is magában foglaló első, igényes giccs uralta, trilógiája után, most belekezdett, ebbe a "nagyfilm" trilógiába. Csak nehogy sok legyen, ahogy nekem a Moulin Rouge! kicsit sok volt.
(Megjegyzés: Az általam látott kópiának a hangsávja, multiplex mércével mérve, kritikán aluli volt. Konkrétan néha elment az egyik oldal, vagy csak az elsők szóltak, vagy lehalkult. Oké, hogy mozi feeling, de nem grindhouse.) Jaj! Most, hogy leírtam egész sok a rendezőelvi hasonlóság e film és a két bolond Grindhouse pojectje között, épp csak más mozi (filmszínház) típusnak állítanak méltó emléket.

Három film volt még azóta. Röviden.
Hátsó ablak (Rear Window): Volt itt valami még délután, de átértékeltem a Szédülés után. Arról, erről, majd a kövi posztban. Bocsi, hogy lehámoztam.
Transz-Szibéria (Transsiberian, tudom, hogy nem így fordítják, de a magyar címadók, ismét domborítanak): Értelmiségi család drogügybe és gyilokba keveredik a Transzszibériai expressen*. Nekem ennek az útóbbi mondat, utolsó szókapcsolatának a megfelelő kihasználása helyből kb. 5 pontról indítja a filmet. Tehát már csak öt apró pozitívum kell, negatív effektek nélkül a tökéletességhez. Ez azonban nem adatottmeg, a fenti vonatot imádó, lelkemnek. Nem gondoltam, hogy belemegyek a részletekbe. A mozinak egy baja van csupán. Szerintem el van nagyolva. Ezáltal néhol a nevetségességig túl van húzva. Főleg a vége, onnan ahol megjelenik a kábszerkopó (Ben Kingsley, ismét ruszki rendőr). Emiatt a végjáték miatt, elenyészik a gondos karakterrajz, a csodás táj, a színészi munka, gyakorlatilag az első egy óra és csak az marad meg az emberben, hogy izgult ugyan a végső harmincpercben, de izgalmának okai, a rémesen ostoba cselekményből adódtak. 10/6
*Azért szeretem, mert ötvöz három dolgot, amit elvont értelemben, illetve azok hangulatát nagyon csípem. Oroszország, Szibéria/Hideg, vonat.
A hercegnő (The Duchess): Sajnos tipikus női film, pedig reméltem, hogy nem az lesz. Csak a két főszereplő miatt sikerült végignéznem. Van itt egy darab Ralpf Fiennes, aki temérdek kritika szerint a Schindler listája óta nem volt ilyen gonosz. Nem tudom, hogy ezek az emberek ismerik azt a jelenséget, hogy Harry Potter és az ott szereplő Voldemort nevű fazont, aki nem éppen egy helókitti. Emellett az In Bruges-t sem látták. Egyébként jelen karaktere hasonlít Harryre (nem Potter, hanem gonosz telefonember Harry). Itt is tulajdonképpen nem gonosz, egyszerűen ferde, eltúlzott az értékrendje, ezáltal látszólag gonoszan cselekszik. Szerintem azonban csupán egy érzelemmentes, számító alak. Második embere a filmnek Keira Knightley, aki ebben a filmben, a sok paróka, toll és egyéb őrületek takarásában nem annyira szép, mint általában. Ő is klasszul hozza karakterét, bár előbbinek a nyomába sem ér (csak néha). A film egyébként elegáns, igényes, a korszak borzalmas giccsei mellet is, azonban felszínes és kegyetlen unalmas. Egész egyszerűen semmi nem történik, ami érdekes lenne. Remélem, hogy a hölgyemények azért lelnek itt valamit. Szurkolok azért is, hogy Miss Knightley lassan maga mögött hagyja kosztümös filmeket, mert onnan ahol én nézem elkezdődött egy skatulya ácsolása.10/6


Annyi mindent akartam még leírni, de megint szófosásom volt és megunatam a gépelést.

Nincsenek megjegyzések: