Tegnap este popcorn movie hangulatom volt, úgyhogy egy nem éppen feldícsért filmművet tettem magamévá. Ez talán, azért volt jó, mármint hogy ismertem a korábbi, nem túl hízelgő verdikteket, mert így nem voltak erős elvárásaim.
Az Appaloosa című western volt a soros, amit a méltán kedvelt Ed Harris dirigált. Maradjunk annyiban, hogy színésznek szimpatikusabb, mint rendezőnek (és írónak, merthogy társforgatókönyvíró is volt a projektben). Első ránézésre nehéz megmondani, hogy mitől nem működik a film, hiszen van egy működő képes forgatókönyv, baba színészgárda (Ed Harris, Viggo Mortensen (jók), Jeremy Irons (genya), Renée Zellweger (a cserfes fehérnép), valamint egy alapvetően hálás műfaj. Arra gondolok itt, hogy a western egy olyan lehetőség, ahol kell teljesülni pár alapvető kitételnek (pl.: párbaj, indiánok, kalapok, bosszú, becsület) és már szórakoztat, leköt. De ebben a filmben valahogy nincs puskaporszag, nincs lovak hagyta porfelhő, nincs tulajdonképpen izgalom (vagy legalábbis nagyon minimális). Talán Harris bácsi nem akart túlcizellállt, sokszor elővett sablonokat alkalmazni, de ha egyszer ez a műfaj arra épül, akkor nincs mit tenni. Természetesen vannak jó pillanatok is a filmben, nem is egy. Például amikor a színészek kapnak egy kis teret és észrevehetővé válik a karakterük (ez a hölgynél csak vágyálom marad, ő végig rossz és Mr. Irons sem remekel) vagy a külső helyszínen forgatott jelenetek. A kedvencem mégis az ahogy a rendező a párbajokat kezeli, lehet hogy ciki de engem mindig sikerült meglepnie, a fenti események dramaturgijával. Ezek az apró hangulat-hegyek azonban gyorsan omlásnak indulnak, a hasonlóképp jelenlévő bakik miatt. A legdurvább, hogy a film kb a feléig egész egyszerűen ronda, olyan mintha tudatosan rosszul lenne fényképezve (ez a második részben helyrejön kissé. A másik a díszlet plasztik hangulata. A városban töltött idő alatt nem tudom elhinni, hogy tényleg Appaloosában, a kicsi vadnyugati városban vagyunk, inkább tudom elképzelni, hogy egyhangulatos hollywood-i studióban Starbucks kávé fölött kitekintve figyelem a főpróbát. Egy gondolatig visszatérve a sztorira. Igaz , hogy működik, de nics mélysége, egy párbeszédet kivéve teljesen mellőzi azt. Emiatt igazából nem jövünk rá, hogy mi a tulajdonképpeni célja a mesélőnek. (Ráadásul néhol, főleg az eleje igencsak hajaz a 3:10 to Yuma című klasszság szkriptjére (gonosz-seriff-foglyulejtés-spoilermentesség). A klasszikus Nyugat felé lovaglás azonban megvan és a végkicsengés sem lesz negatív. Közepesen, de azért szórakoztam. 10/5
Death race-t is meg akartam nézni, de 1 év után sikerült újra lekapnom egy faket, úgy hogy nem vettem észre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése