The Savages: Nem is tudom hol kezdjem, mondjuk elmesélem a sztori. Adott egy, a társadalom alsó-középső rétegeiben helyet kapó testvérpár. Mindkettőjüken megvan a saját élete, mely a számos probláma ellenére viszonylagos egyensúlyban van. Egymáshoz való viszonyuk, már a köztük lévő fizikai távolság miatt is, lazának mondható. A film felütésében, azonban több tényező miatt, ez a balansz felborul. A legfontosabb ilyen ok, az apjuk élettársának a halála, ami azzal jár, hogy Mr. Savage elveszti otthonát és ezáltal a gyermekei gondoskodására szorul. Az elvárható, egyértelmű morális kérdések itt is felmerülnek. Tulajdonképpen ezekből építkezik a film. A folyamatos vívódást tökéletesen visszaadja, eggyütt tépelődünk a szereplőkkel. Ez nagyrészt köszönhető a pazar, érzékeny, ám egy pillanatig sem giccses színészi játéknak (Philip Seymour Hoffmann, Laura Linney). A karakterek hihetőek, nem archetípusok, szerethetően középszerűek. Apró gesztusok, utalások (a filmben kb. kétszer látunk nem függyönyös ablakot) teszik ezt a két embert és a témát igazán közel a nézőhöz. Semmi sincs eltúlozva. És ebből kiindulva mondhatjuk azt is, hogy ez bizony valamelyest baj. A film annyira átlagos, reális, naturalista akar lenni, hogy az már néhol hátrányára válik. Nem mondanám unalmasnak, inkább szürkének. Nem éreztem a sztorit, a szituációt olyan erősnek, hogy az elbírja az ilyen szintű minimalizmust. A film megoldása egészen szokatlan, habár a hangulatából ki lehet következtetni.10/7
May Payne: Emlékszem az első TDK vetítések egyikén ültem benn és izgatottan vártam már, hogy Joker vihogjon és Füles bántsa, amikor nem várt meglepetés tűnt fel az előzetesek (imádom őket) között. Max Payne film. Elmormoltam egy ó-t és boldog voltam. Azt gondoltam, hogy végre valaki vette bátorságot és hozzányúlt sokak (enyimis) kedvenc pécégéméhez. Hálás feladatnak gondoltam, hiszen a hangulata, karakerek, a szori igazi firstclass, még ha néhol vadul kliséhalom is. Tényleg, annyit kellett volna csinálni, hogy szépen az egyik játéknak (inkább a kettőnek) a komplett storyboard-ját leforgatják, úgy ahogy van. Lett volna sok lassított gyilok, csini néne, talán szex is, film noir, dual beretta és sawed off shotgun, Vinnie és Vlad, Mona és Max. Nah akkor elmondom, hogy ebből mi van meg: csini néne (Olga Kurylenko, ha nem így írjuk, asse baj), Mona (akinek csak a neve azonos Monával), Max, valamint tulajdonképpen film noir hangulat is van csak annyira a szájbavág, hogy élvezhetetlen. Értsd: a film során azt hiszem nincs pillanat, amikor ne esne valami csapadék, vagy esetleg nappal lenne, ami a Sin City-ben működött, az itt nevetséges giccsparti. Akció gyakorlatilag kettő darab van, az elsőre végülis csak 55 percet kell várni (még szerencse, hogy a magyar címben benne van a háború szó, így nem hiszem azt, hogy lesz eksön), valamint találtam egy(!) bullettime-ot is, ami jó. Vannak emellett cukorszirupos flesbekkek, szépen megcsinált repülő valkűrök, valamint a végén hatalmas CGI orgia, ami valószínű a megmaradt budget-t volt hivatott elemészteni. A törénet váza (katonai kísérlet->drog->összesküvés->madárflash-ek->új főgonosz) még jó is lehetne egy átlag krimihez, ha nem lennének benne komoly logikai bukták. A színész játék nevetsége, tulajdonképpen szigorú, okos, mérges, szomorú nézésekből áll a főszereplő (és a főgonosz) eszköztára. Mark Wahlbergről, annyit hogy nem tudom, hogy a rendező aktorirányítási talentuma a hibás vagy ő tényleg ilyen szar színész, de volt egy tekintet, amit mindenhova alkalmazott (ugyanaz, amit a Happening című őrületben is láthattunk) és ezzel le is tudta a bosszúszomjas zsaru feladatkört. Jah nem a végén sír is egyszer, nos aki ott nem köpi le a monitort/előtte ülőt kólával/sörrel a feltörő vihogástól, az felteszem elaludt. A poszterek viszont nem rosszak íme, íme és íme. Tehát: 10/2 és köszi a stábnak, hogy ilyen klasszul sikerült elnyírni a brandet. (A képen az adott két pont egyikét láthatjátok, kicsit turbózva ugyan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése