2009. január 24., szombat

Minden olyan, mintha az volna ami, de mégsem...(Quimby), de tényleg...

Minden olyan, mintha az volna ami, de mégsem...(Quimby)
Sukiyaki Western Django: Nos akkor egy rövid ismertetés, hogy mit tudtam én a filmről, amikor nekiálltam. Mindenek előtt ez egy japán westernfilm, műfaját tekintve sukiyaki-western. ( A sukiyaki egy japán eleség, ott ez van spagetti helyett.) A rendezőről (Takeshi Miike) egy öntörvényű anarchista jelenség rajza fejlődött ki bennem. Többek között olyanok mondták rá, hogy perverz, mint a Motel rendezője, Eli Roth, aki azért maga is hagy némi kívánnivalót maga után, épelméjűség terén. A vélemények csúcsa az volt, amikor olvastam, hogy ő Quentin Tarantino kedvenc rendezője. Jah, mondom, bocs, akkor én leveszem a kalapom, hozok egy tacót és megnézem a filmet. Amúgy a japán gore filmek híres alakja ő, akinek volt filmje, amikor vetítés után hányószacskót osztogattak, volt kapcsolat a maffiával, satöbbi. Nem titkolt célja volt, hogy Tarantino KillBill-jét megcsinálni, amerika nélkül. Aki kicsit is jártas, az tudja hogy ez kábé mit jelent. Nah, ez a film pont az. Végig kitekintések, utalások sora fedezhető fel. Jól ismert zsánerek fuzionálódnak, ezek vagy leesnek vagy nem. Ha nem akkor a film sokkal kevésbé szórakoztató. Van itt Gollam, VI. Henrik, Clint Eastwood, tipikus anime arcok, szóval csak győzzük követni. Olyan sok az ilyen apró poén, hogy a sztori gyakorlatilag el is veszik, hiszen előbbiek vannak előtérbe helyezve, hogy az amúgy sem bivalyerős sztori elenyészik kissé. Mondjuk nem egy kifejezetten komplex darab, ezzel a legnagyobb hibája(?) a darabnak. Tipikus western történet. Idegen jön a pénzért, két rivális banda, szép nő, orbitális harcok, bónusz meglepetés. A végén Last man/woman standing. A jó, hogy semmi nem úgy történik, mint mondjuk az eredeti Djangoban, vagy a Az egy maréknyi dollárért-ban. Mert ez japán cucc. Elképsztő harcjelenetek, természetes a műfaj zsánereire támaszkodva, szamurájkardal és Götling(gatling?) stuffal, emberekből épített pajzsok, számszeríjász. Nos gondolom nem lepődünk meg, ha ezáéltal gallonszám folyik a vér, és kilószám szakadnak le a végtagok, egyszóval hellyeah! És az akció, nem csak egy két jelenetig van jelen, hanem végig. A poénokra már utaltam. E két nagyon fontos elem mellett, pedig kapunk egy jóadag filmes bravúrt. Pl.: az egyik alltime kedvenc képemmé vált a végső párbaj előtti nagytotál. Egyszerűen zseniális. Egy olyan film ez, amit valaki vagy nagyon szeret, vagy utál. Nos én az utóbbi csapatban vagyok abszolút, de elismerem, hogy a filmnek van néhány komoly hibája ezért adok 10/8-at. (Egy kis segítség: aki utálták a következő filmek bármelyikét, azok hagyják ki: bármilyen western, bármely QT film, bármely RRodrigez (kivéve a fos kémkölykök), 300, Versus, meg a többi japán agymenés.)
Komolyan lövöldözős hangulatom támadt... Még baj lehet...
Jövő héten Urániában újra megnézzük páran, csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja, de az jöjjön... Utána: lólopás, aranyásás, párbaj a Sziten, majd pihenő a Zöldben.

--

Világra jött az Oscar jelöltek listája. Pdf,html. Köszi lokálhoszt. Bejött a sok Benjmin Button. A többit még én se böngésztem át.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Na most, hogy a pokolból visszafelé jövet Vergilius elengedte a kezemet, nagyon úgy érzem, hogy gyorsan be fogom pótolni ezt a filmet. Végre egy kis felüdülés a tételek undorító rengetege után. Egyébként már tegnap megkezdtem az átállási folyamatot a "kocka" üzemmódból a "pécsi alkoholista" üzemmódba. A processzt azzal a remek cselekményfüzérrel sikerült "pályára állítani", melynek során a Kármán Tódor kollégium első emelete, minden szaktudását latba vetve megalkotott egy, a közös (={ZS;G;M;KD;DD} emberhalmazé) alkohol-antológiánkba kiválóan illeszkedő oldatot, jelesül a világ második legrosszabb cuba libréjét. Csak azért a második legrosszabb, mert ez az ortodox cuba libre alapanyagaiból készült (a legrosszabb a pálinka-becherovka komponensek lineáris kombinációjaként állt elő), valamint ettől nem került fél tucat szombathelyi kiskatona intim viszonyba a gyomormosással. A project kivitelezése közben gondosan alkalmaztam tőled ellesett low budget technikákat. Ennek következtében az első emeleten csak én és egy orosz cserediák volt képes inni ebből a palackba zárt rettenetből. Szar, de rettenetesen költséghatékony volt.
Egyébként, a hétfői program miatt majd holnap felhívlak, mert kb. 60 órája nem aludtam, és az agyam minden 2-3 órában reseteli magát. Talán, ha hunyok egyet, akkor meg bírom jegyezni a hely- és időkoordinátákat. Boccs a sok offért...

Ölel barátod: Dimitrij

popcore írta...

Remek, na ilyet nem fogunk együtt inni. Hívj mindenképp. Mi itthon a pőre abszintfröccsnél járunk. Érdekes.