PAFE 2009 #2

Belátom picit elmértem a legutóbbi poszt méretét. Ezzel fel is mentettem magam amiért ilyen pofátlanul redukáltan adom elő a PAFE maradékát. Hangulatot talán ez is visszaadja, legalábbis nem kevésbé, mint az előző lószerető monstrum. Tehát pénteknél hagytam ugye abba. Ott amikor megtaláltam. A fröccspultot.

Innen gyakorlatilag a nagyobb meglepetések eltűntek. Illetve dehogy, volt még egy emlékezetes fürdésem. Rém koszosnak éreztem magam és gondoltam, hogy akkor én most letusolok. Kiváló ötlet volt, mindezt dél körül megcsinálni, amikor köztudottan, még a legjobb fesztiválokon sincs melegvíz. Ez alapból nem gond, csak itt ugye 10 fok volt. Kivárva tehát a tekintélyes sort elfoglaltam egy jóképű tálcát. Az első meglepetés, ha hívhatom így, akkor ért, amikor realizáltam, hogy bizony bő 10 centis jeges víz áll csábos bokáim körül. Bónuszként benne úszott egy két ág, egy jó félkiló sár, meg valami amiről sosem tudom meg és igazából nem is akarom, hogy mi. Node nem csüggedtem és megengedtem a tisztítófolyadékot. Néma kiáltásba merevedett arccal tűrtem, ahogy gyakorlatilag hibernálja a pocakom. Miután a legnagyobb bőrfelületem megszokta a dolgot, gondoltam nagy baj nem lehet, ugyanis a nyomás aggasztóan csökkenni kezdett, mígnem odáig jutottunk, hogy simogatnom kellett magam a hideg fémrózsával, hogy a tisztaság emlékét magaménak tudjam. Amikor kimentem melegem volt…

Este eljött az első „Táncolj az életedért” programelem, melynek lényege, hogy a közelgő hipotermia ellen mozgással szállunk szembe. Ennek kellemes eredménye, hogy kicsi a sor fröccsért és jó sokan vannak a muzsikusokkal szemben. Ez azonban hátulütő is, hiszen köztudott, hogy a buta, „antikoncertélmény” emberek száma egyenes arányban nő a tömeggel. Ennek ékes példája volt a Quimby, illetve Ska-pécs koncert. Utóbbin erős a gyanúm/többünk gyanúja, hogy valaki bekakilt az első sorban. Színpad pont gyomormagasságban, semmi kordon, záróizom nem figyel egy másodpercre, hopp… Előbbin meg egész egyszerűen senki nem fért, ezért mindenki a másiknak feszült, ezzel kellemetlen érzést okozva őneki, mire amaz vendettához folyamodva jól megböki. És ezzel oda is koncertélmény, legalábbis pár percig. Node erről később még lesz egy kevés szó. Amikor kicsiny kompánián elpihent én még ott maradtam PASO-n, mivel PEN-en csúnyán kihagytam őket. Egyedül voltam, hideg volt, mégis rettenetesen élveztem. Az ugrabugra itt sem maradt el, így nem túlzás kijelen Igazából nem értem, hogy annak a napnak a végén, hogy volt meg minden bokám.

A szombati nap egyik nagy tanulsága volt, hogy a Kaukázust csak nappal lenne szabad játszatni. A délutáni nap bizony, csudajól áll nekik. Bár két héttel később, Orfűn sem volt szomorú az éjjeli koncert. Ezen a koncerten tűnt fel egyébként a Pannónia fesztivál kivetítőbetyárja, egy kék fáni. Minden koncerten jelen volt és gazdája folyamatosan meg tudta oldani, hogy a képernyő alján táncoljon a jószág, kellemetlen perceket okozva ezzel a kamerakezelőnek és a kevéssé érdekes zenekaroknak. Nem sokkal később indult Hobo, ami egyértelműen a fesztivál egyik koncertje volt számomra. Persze lehet mondani, hogy öreges volt, meg hosszú, de aki ott volt és szereti Hobót az széles és sokára kopó vigyorral hagyta ott a táncteret. Egy picit több Földesnek, talán még jobban örültem volna, de ez tripla zárójelben. Eztán át egy kisebb színre, ahol a Vad Fruttik nyitottak lassan. Otthon voltak, sokan voltak és a nem túl mély, de végtelenül élvezhető zenére bizony szétugrálta a tömeg a flasztert, aminek nemsokára komoly jelentősége lesz. Annyira nem komoly. A fesztivál másik top koncertje volt egyébként. A 30Y zenekar produkcióját, én (sokan nem) élveztem, bár élek a gyanúperrel, hogy ebben oroszlánrésze volt a fény elnevezésű italnak, amit Bruce Willis (a pultos) volt olyan részeg és ingyen osztogatott. Körbetáncoltam mindent és mindenkit. Ugrálva, futkározva, bohókásan érkeztem meg Irie maffiára, ahol picit fáradtan, de még mindig komoly erőbedobással roptam.

Végül jött a vasárnap, amikor is már kicsit tényleg belepunnyadtunk a hidegbe és nem volt meg a spiritusz jó ideig. Aztán mindenki összefutott pipáztunk egyet, elfogyasztottuk a maradékokat és nekiestünk a Prosectura orkesztrának. Meglepetés itt egy adódott, amikor is elvágódtam, egy a korábban említett deszkában. Bár ez kinek meglepetés nem tudom. Péterfy Borit 5 percig bírtam, pedig tényleg kíváncsi voltam rá, de nem volt megfelelő az idő és a hely kapcsoltunk elmélyítésére. A zárás nekem a Quimby volt, akik minden alantas taszigálás, eső és kiszámíthatósága ellenére, a harmadik top koncit adták. Ismét.

Nyilván rengeteg minden kimaradt, ami tovább árnyalná, milyen is volt ez a mulatság, de talán ez is egy élvezhető metszet volt. Kiváló fesztivál volt annyiszent.

[Ez is majomhosszú lesz. Aki végigolvasta és szereti a macskaállatot, kedveskedek egy linkkel, amit tegnap ajánlottak figyelmembe. Aki puszit küldene neki adja át nekem és továbbítom. Hímek sört. Na most már tényleg kuss legyen Göbl.]

Ja és FOO post jön ám.