Avatar

Kettő írás is lesz az Avatarról. Ez az első. Halfpécssen uagyanez van kint.

---

Valószínüleg az év legjobban filmjét kukkantottam meg tegnap este és ha egy szóban akarnám összefoglalni, azt mondanám élmény volt. Ha kettőben, akkor nagy élmény volt. Ha háromban, akkor kurva nagy élmény volt. És ez így mehetne egészen sokáig. A bökkenő, ha egyáltaán nevezhetük annak az, hogy nem filmélményről van itt szó. Sokkal inkább egyfajta "borjú az új kapura" effektus. De haladjunk sorban.

Jake Sully-t, az ütközetben lebénult tengerészgyalogost, egy távoli holdra, a Pandorára vezénylik, hogy rész vegyen az Avatar programban. Ennek lényege, hogy ideiglenesen kikapcsolják az emberi énjét és ezzel, párhuzamosan életre kel egy Na'vi testben. A Na'vik a pandorai bennszülöttek, és az ő behatóbb megimerése érdekében jött létre a program. Az persze véletlen egybeesés, hogy történetesen pont a városuk alatt található meg nagy mennyiségben az a bizonyos ásvány, amiért a USA ott ácsingózik. Nos mi sem egyszerűbb, mint kiirtani őket, ám Sully személyében kapnak egy esély a menekülésre. Ja és persze van szerelmi szál is.

Az első plusz, ami érdemes megjegyezni, hogy az elsőre butácskának tűnő történet, egész tűrhetően van elővezetve. Vannal benne olyan apró részletek, amiért képesek vagyunk szeretni. Először is, végre az amerikaiak a gonoszok. Másodszor nem maradt életben mindenki, aki mondjuk egy Emmerich filmben, eképp tenne. Ha mélyebben kívánjuk vizsgálni, akkor sem mondható kifejezetten rossznak. A hasadt tudatos rész, illetve a játék Sully avatar-emberi énjével is egész ötletes. A vége pedig kifejezetten dinamikusra sikeredett, ami szintén kellemes meglepetés, mert nagy epikus endingek hajlamosak, végtelen giccses csinnadrattába fulladni. Persze a párbeszédek néhol idegesítően ostobák, de közel sem annyira, és olyan mennyiségben, mint amire számítani lehetett. Valamint nyilván megvannak a kötelező körök, sőt vannak a filmnek bizonyos szakaszari, amikor azt se tudja, hogy keverdjen ki a kliséhalomból, amit maga köré épített.

A következő tétel a karaterek. Nos nyilván egyik sem, pusztul bele az eredetiségbe, vagy bonyolultságba. Viszonylag könyen elkülöníthetők a jók és a rosszak. Rosszak gyűlölhetők, a jók szerethetők és ez így van jól. Az őket megformáló színészek két részre bonthatók. Vannak a jók, akik vagy maszk alatt vannal, Na'vi bőrben, és vannak a minősíthetelenül ócskák. Példa utóbbira Michelle Rodrigez, aki még az átlagosnál is idegesítőbb. Kivétel ez alól Sam Worthington, aki ugyan nem brillírozik, de kifejezetten érdekessé teszi a lassan skizofrénné, majd később ízig-vérig Na'vivá váló tengerészgyalogos figuráját. Igaz, hogy ez inkább karakter érdeme, mint az aktoré.

Most következik a látvány és az atmoszféra bekezdése. Mielőtt elkezdjük, érdemes visszatekinteni és pontozni a filmet, az eddigiek alapján. Tulajdonképpen, egy viszonylag eredeti, epikus, tömegfilmről van szó, amit nem nehéz szeretni. Ha itt érne véget a kritika, mondjuk adnék rá egy 10/6-ot. A lényeg azonban csak most következik. Fontos kiemelni, hogy három darab dimenzióban tekintettem meg. Ugyan nem tudom, milyen eggyek kevesebben, de így egy szóval tudnám leírni a látottakat: Uh.

Először is a Na'vik elképesztően jól néznek ki. Tökéletesen el tudom hinni, hogy igenis élnek a Pandorán ilyen három méteres kék fazonok és, hogy Cameron elment és lefilmezte őket. Ugyanez elmondható a bolygó félelmetesen egyedi és fantáziadús flórájáról ás faunájáró, melyet klasszul ellenpontoz, az amerikai bázis sivársága. Külön említendő a Lelkek fája, illetve annak termései. Utóbbiak külcsínére egyébként, jó érzékkel rá is játszik Cameron, mert gyakorlailag öt percenként belebeg egy az arcunkba. Amikor azt mondom, az "arcunkba" a szó szoros értelmébe értem, ugyanis a harmadik dimenzió gyakorlatilag tökéletesen ki lett használva. Egy-két kihagyott ziccerről beszélhetünk csupán, amikor is igen is, el tudtam volna képzelni, hogy az adott madár mondjuk kicsit még repül felém.

A filmről talán a legközismertebb mondat, hogy James Cameron rendezte negyedmillió dollárból. Igaz, rebesgették, hogy igazából a szumma, ennek duplája volt. Nos ezen információ birtokában, óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy megérte e a pénzét az Avatar és a válasz: Igen, abszolút. Ami negatívumokat felsoroltam, tuladjonképpen, azok is gyakorlatilag mind átcsúsznak a pro oldalra, mert így a sztori megengedi, hogy kellően rácsodálkozzunk a "bazijó" látávnyra.



Napjaink filmiparának, technológia kicsúcsosodása ez és mint olyan tökéletesen vizsgázott. Igaz, hogy film tetemes hányada szimpla animáció, de ennek ellenére teljesen hihető, sőt gyönyörű. Azzal, hogy az Avatar elkészült,a megalomániás rendező elindított valamit, amit legjobban úgy tudok illusztrálni, ha elmondom, hogy közel három órás mozin, végig egy helyben ültem és tátott szájjal bámultam. Nem tudom mikor fordult elő velem utoljára ilyesmi. 10/9