Honvéd

*Sajnálkozik a hosszú szünetért*

Nem nagyon tudok sokat írni, mert sajnos sérültem fekszem idehaza. Igen, aki már tudja az régóta kuncog, sikerült a párnacsatán megsérülnöm. Teljesítettem a sokak számára lehetetlen küldetést és kifordítottam a bokámat, annyira hogy itthon üdülök gipszben. Éljen a tavaszi szünet. Így aztán ugrott a tánc a PEN-en, futkározás SLIP-en. Mindenhol csak állni tudok majd. Bár az orvos ember azt mondta, hogy örüljek neki, hogy nem tört el. Amúgy a Honvédban voltam, és minekután cirka 4 és fél órát töltöttem el, a csodálatos váróban, alkalmam nyílt pár igen érdekes fazonnal találkozni. Hallottam egy igen szomorú történetet is. A sirdogálás azonban nem képezi a blog profilját, nem mesélem el. *háhá* Volt azonban bolond bácsi, aki képes volt tíz percig felhúzni a papucsát folyamatosan, s miután ez nem sikerült, hát nosza belerúgott egy ízeset, így aztán a lábbeli a gyakorlatilag a mentőbeállón töltötte a várakozás nagy részét. Mondanom se kell roppant sértődötten. Ugyanez az úriember, egy ízben körülbelül 5 percig állt a falnak fordulva, kigombolt nacival. Ez az akció, csak azért nem fulladt csendes fallepisálásba, mert egy másik versenyző megérdeklődte, hogy vajon elforduljunk-e? Itt aztán valahonnan, úgy három liter bor alól, előbányászta a szégyenérzetét és csendesen meglátogatta a papucsát. Ez a találkozó, nagyon jól sikerülhetett, mert a bácsi sose jött vissza. A történet későbbi fontos eleme, hogy a fazon tolószékkel jött. (Igen ennek ellenére, halál lazán elsétált.) A második izgalmat hozó profil egy csöves volt. Vele én már csak a gipszelőből kijövet találkoztam, ám Borsó/Veronika (:D) említette, hogy már viszonylag régen ott van. A probléma tulajdonképpen magától értetődő, de mégsem a legbanálisabb. Szóval nem részeg volt, viszont roppant büdös. Tudjuk, úgy lábügyben. Tudvalevőleg a bácsinak hasonló természetű traumája volt, mint nekem, így aztán nem hogy cipő, zokni se volt rajta. Szóval a maradék várakozási idő, a kerthelységben töltöttem, ahol majdnem elütött egy mentő, semmi. Amúgy a helyről, annyit hogy a csocsó és a billiárd hiánycikk, darts pedig csak orvosoknak van. Csak dobozos kakaó van (Mizo), de az finom és viszonylag jó árban is van (130). Van még kávé, üdítő, nasi. Alkohol csak tisztaszeszként van jelen és trükkösnek kell lenni a beszerzéshez. Komoly előny viszont, hogy az átlag pécsi kocsmákhoz mérten, sokkal több a morfium, kéjgáz. Bónusz, aki szereti az S&M-et, annak jó hír, hogy klasszul felszerelt kínzókamrákat is találunk, privát és csoportos kivitelben is. Na de komolyan, attól eltekintve, hogy mit és mennyi ideig csináltak velem, tulajdonképpen jobb volt az összbenyomás, mint azt az ember egy ilyen nagy traumatológiáról gondolná. Józsi, a beteghordó, külön pluszpontot érdemel, mert nagyon vicces volt és csökkentette a nyomorom. A röntgen néniről, mindez nem mondható el, aki szintén aranyos volt, csak épp egy hárompontos szorító feszítette szét a megdagadt bokámat és ezzel nem lett életem beteljesületlen szerelme szerény személye. Ja és hogy miért volt fontos, hogy Bolond úr gurulószékkel jött, hát mert természetesen engem abban vittek el.
[Van rá esély, hogy most kicsit újra több lesz a filmes, mert nem tudok más inputot szervezni magamnak.]
No, egész sok lett.