Háború Pécsett

Program ajánló következik.

Április negyedik napjára egész pontosan. Azon belül is 16 órára. Ahol pedig az érdekesség, ami miatt elneveztem a posztot programajánlónak, történni fog, az a Szécsenyi István nevű szakállgururól elnevezett közterünk lesz. Tudjátok, ahol az a kövér templom is van. Na most, hogy így mindenkit jól összekonfúzáltam, akkor elmesélem, hogy mi is fog helyet kapni csodás főterünkön. Elvtársak/elvtársnők, párnacsata lesz bizonymondom. A pihepuha csihipuhi elsődleges célja, akárki akármit mond, az hogy jól elverjük egymást és gyöngyöző kacajjal guruljunk fel, s alá a tollforgatagban. Nomeg vannak járulékos célok, mert ezt ugye csinálhatnánk egy iskolateremben vagy egy gumiszobában, de mi a főtéren fogjuk. Nyilván azért hogy sokan lássanak. És akik kuksiznak majd vidoran/mérgesen/megelégedve/megelégelve/konzervatívan, na nekik van egy precíz magyarázat is a célkitűzésekről. Ami nekem tetszik, nem is tudom hogy van-e másik, hogy közösségi eksön. Mindenki csak színleg fog utálni mindenkit, és ez igen furcsa lesz a többi, "színlegszerető" embernek. A másik, ami kicsit konkrétabb, hogy integessünk ezzel az embereknek: helló: a KÖZterület nem csak KÖZlekedési eszköz, hanem KöZösségi hely is egyben. Szóval, lehet ott beszélgetni is ám, sőt ha fürkész rendőrurak nem látják, még talán sörni is egyet. Egy szó, mint egyszáz, mindenki öleljen meg, szombat háromóra körül egy puha párnát, buszozzon el a Csészényire és jelre verjen meg egy embert. Elnézést negyvenhetet. És mikor majd elfáradtunk, akkor egy jóízű afterparty szerveződik, ott ahol. De mondjuk, aki ezt olvassa, az menjen egyenest a Zöldbe (további javaslatok kommentbe), ahol nem tudom. Ja vannak itt szabályok is. Íme: 1)legyen a párna puha, máskülönben fáj. 2) csak olyat üss, akinek van a kezében párna (és azt aki láthatóan utálja, hogy te itt mosolyogsz) 3)szemüveg, nem jó szembe aprítva, ezért vegyük le 4)"a küzdelem addig tart, amíg tartania kell".
Ezek után még egy kis infó, azoknak, akik nem lennének Pécs városából valók, bár ilyen ember az egész országban kevés van és abból nagyon kevesen olvassák a blogot, de mégis. Szóval a vidéki városok listája: Budapest - Duna korzó, Vigadó előtt, 16:00/Debrecen - Kossuth tér, 16:00/Eger - Dobó tér, 16:00/Győr - Városház tér, 16:00/Miskolc - Hősök tere, 16:00/Mohács - Széchenyi tér mellett, az Óránál, 16:00/Nagykanizsa - Erzsébet tér, 16:00/Salgótarján - Fő tér, 16:00 (a LokArt szervezésében)/Sopron - Kodály tér, 16:00/Székesfehérvár - Városház tér, az Országalmánál, 16:00/Szombathely - Fő tér, 16:00/Zirc - Rákóczi tér, 16:00
Sokan legyünk, mert úgy jó!

[Megkéne már szokni, hogy bekezdések is kényeztessenek titeket. Ja és elnézést a néholi káoszért, de hosszú volt a nap és több volt benne a társadalomkutatás tanulás, mint amennyit átmeneti hereazagyam szindróma nélkül abszolválni tudtam volna.]

Gábris írta kocsmakritika, a fővárosból

[nem, tulajdonképpen nem én]

Egyetemi Kávézó (Budapest XI. Zenta utca 5):
A látogatás apropója SLIPre való szárazedzős megbeszélés megtartásában gyökerezett, az általunk ismert helyek aktuális kapacitása nem volt képes a csapattagok befogadására (kedd este!!!). Tehát egy órás tikkadás után felüdülve ujjongtunk hogy végre valahol kiszolgálnak minket iható kenyérrel.
Az ajtón belül 30 centire sunnyogó küszöb alattomosan rákoppintott a nagy lábujjunkra, jelentősen felgyorsítva fejünk útját a pult felé, nem ügy. Nagy hirtelenséggel huppantunk le a székekre mielőtt bárki elbitorolná helyünket. Az ivó egyik belső kisebb részében sikerült elhelyezkednünk, több összetolható asztal és búsan kucorgó sörösrekesz-tornyok társaságában. Nagy plusz pontot érdemel ez a helyiség, gyakorlatilag bármilyen célra átalakítható. Innen a pult elé lépve belebotlunk a csocsóasztalba, ami a fajtársaihoz híven (kocsmai csocsóasztalok) várhatóan lejt, elviselhető mértékben. A szeszelde másik szárnyát egy nagyobb tér alkotja, puha kanapékkal és biliárdasztallal. Innen nyílik a mosdó is. Viszonylag kulturált, két játékos számára kialakítva, melegvíz nincs, folyékony szappan és kéztörlő eszköz viszont rendelkezésre áll.
A folyadékok választéka sokszínű, a torokkifordító kommersztől kezdve az igényes színbe csomagolt tiszta etilalkoholokig. Helyi viszonylatban az árak épp az elfogadhatóság határán egyensúlyoznak, közepes költségvetésből már lehet rendesen nyakalni a különböző lőréket. Az italok mellett felszolgálnak nyálcsorgást hirtelen katalizáló melegszendvicset is, érdemes kipróbálni. A kávéfogyasztáshoz nem volt szerencsém, valójában tippelni sem tudnék miért erről az italról nevezték el az adott szomjoltó intézményt.
A közönséget meglepő módon döntő részben egyetemisták és főiskolások alkotják változatos oktatási helyekről érkezve. Ennek hátránya hogy előfordulnak csúnya bácsik is, akiknek gyorsan megtetszenek a Tomi órájához hasonló fényes tárgyak.
Összesítve a hely korrekt, de a viszonylag magas árak lehúzzák a pontszámokat. Délutáni beülésre vagy esti beszélgetésre alkalmas, nagyobb összejövetelt viszont célszerű máshova tervezni, pláne ha a program gerincét az alkoholfogyasztás adja. A 10 pontból 6ot sikerült elérnie, ami „Ivó” minősítésnek számít.

Ismét borsi verse

Rózsadombi szellő

Nyáron az aszfalt imbolyog
Száraz torok izzadó lábon
Ez egy ember...
Ha lemegy a nap esténként néha
Zápor de amúgy fülemülék
Halkan
És olyan szép hogy megölel
Na ekkor van...

Ha lemegy a nap gyakran
Esti körtánc és rekörtánc
Pohár alatt csend szoknya alatt hang
És a hazajövés utolsó homorú méterein
Kéken megcsókol a kékséges Rózsadombi Szellő.

Mindenféle köz

Kettő dologról jöttem beszámolni. Az egyik, hogy holnap van a Föld órája. Biztos sokan hallottak már erről. Elég erős és igényes támogatókampányt kapott, itthon is és világszerteszét. Végre nem mosolygó gyerekeket látunk a felhők alatt, vagy füstölgő gyárkéményeket. Arról szól itt a történet, hogy holnap fél 9-kor jól lekapcsoljuk a villanyt, tévét egy órára. A szlogen az, hogy hagyjuk a bolygót fellélegezni egy órára. Tehát egy gesztusról van itt szó földanyánk irányába, hátha sikerül kiengesztelni kicsit. Szerintem egészen eredeti voksolási forma ez a globális felmelegedés és az ismert környezeti kakihelyzet kategóriájában, még akkor is ha a akció teljes egészében jelképes, hiszen nem fogjuk ettől még menteni a fődet. Csupán elgondolkodunk rajta, hogy amit kapunk (tőle), azt vajon mennyire érdemeljük meg. Nézegessétek a videókat, meg a honlapot, egyrészt mert tényleg guszta a reklámkampány, másrészt ha érdekel (nem írok ide mindenféle adatot, éppen ezért, kuksimeg). Mégcsakannyi, hogy nem nagyon tudok arról semmit, hogy a magyarok milyen szinten participálnak a dologban, de az biztos, hogy a "földalatt" sokan benne lesznek. Városszinten, ha jól tudom egyedül Budapestet kérték meg, a válasz magától értetődik. Sajnos. Kapcsoljuk le, no...

A másik darab is egy hasonló témakörben mozgó és hasonló, ha nem magasabb szintű igényességgel bíró videósorozat. A goodmagazine.com rendszeresen felkér, alkalmaz művészeket, hogy párperces videókat, animációkat, stb...-t készítsenek adott témában, pl.: nukleáris fegyverkezés (kedvencem), Irak, Obama, víz, ilyesmi. Érdemes őket megvizuálni, ha másért nem is, de a kivitelezésért mindenképp. Ja és a zene. A fent belinkelt atomos vidinek a zenéje például frisskedvenc lett. A Ratata elnevezésű muzsikus duóról van szó. Nem vagyok képes/hajlandó kitalálni, hogy milyen jelzőt biggyesszek a fenti dallamokra, legyen elég annyi, hogy szuper. Leginkább a Classics című albumot vagyok képes ajánlani.

[Előre is elnézést, aki nem számítanak ilyaesmire!] Köszönöm, hogy újra eszembe jutatta kedves mazsi, avagy a csoportársak tudathasadása, régi emlékeket idéz fel!
Az unikornis keresésekor akadtam erre, hogy..., avagy(2) cockney nyelvű kisfiú legorombítja öcsit, mert amaz igazán megharapta.

Star Wars

A hétvégén, pár újságcikk és utalás egyidejű hatásának köszönhetően újra előbújt a 15 éves korom óta szunnyadó Star Wars-buzi énem. Ennek első manifesztálódása az volt, hogy hiphop beszereztem mind az összes filmet és jól meg is néztem. Ezzel kapcsolatban nem igazán gondolom, hogy van értelme kritikát írni, mert egy olyan filmről van itt szó, amit jó eséllyel látott mindenki, aki nem dobozban volt a kétezres évek elején, vagy nem, sportból utálja a fenti opuszt. Én utoljára akkor láttam vásznon "csilcihabcit", amikor a 3-as számú darab kipottyant a huszadik századi róka öléből. Ekkor 2005-öt írtunk. Azóta eltelt majdnem 4 zord év, de ennek ellenére ki kell jelentenem, hogy a fenti sci-fi folyam nem igazán sokat vesztett vonzerejéből. Persze számtalan dolog felróható neki. Pl.: helyenként nem kicsit átfolyik a giccs kategóriába, ez főleg a második és harmadik részre értendő. Néhol elképesztően bornírt a sztori, ez inkább a második blokkra. E két észrevételhez kapcsolódik a két jó tanács,a mi közlésre kerül, ha valakinek az az elvetemült ötlete támad, hogy viszonylag szűk időkereten belül magáévá tegye az egészet. Az első, hogy a második részben egy az egyben tekerje át a Naboo-n játszódó szkénákat. Az így megmaradt két szál is garantáltan élvezetes lesz és legalább nem bolondulunk bele a rémesen túlhúzott lábsztoriba. Ezután majdnem a legjobb részt nézhetjük vidáman. A második, ennél is fontosabb tanács, hogy a ne a történet szerint nézzük meg, hanem a kiadás sorrendjében, mert ha az előbbi módon tesszük, akkor nagyon csúnyán kiütköznek (30 év ide vagy oda) a 4-5-6 butaságai. És ha valaki így nézi, akkor klasszul megfigyelhetőek az adott korszakok trendjei. A díszletben, jelmezben, stílusban. ezáltal rájövünk arra is, hogy akárki akármit mondhat, a mi korosztályunk Star Wars filmje ként sokkal inkább az későbbi hármat említhetjük, mint Luke Skywalker vesszőfutásait. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az általam és még számos cimbora által a legjobbnak vélt lézerkardpárbaj a Baljós árnyak végén található threesome (Maul bá', Obi, Jinn), ahol először csodálhatjuk az megreformált fénykardvívást, ahol is Mr. Lucas gazdagon beleoltotta a keleti harcművészet minden báját. A legjobb zenei betét minidíj ketté lett szedve. A káprázatos zenével megáldott, behemót űrkaland két nagyon hasonló jelentőségű képsora kapott nagyon hasonló zenét is. Mindekettőben az adott karakter (pillanatnyi/tartós) meggonoszodása van megoldva. Az első (sztori szerint), amikor Palpatine szenátor társalog Anakinnal a színházba és a beszélgetésüknek a színház moraja szolgáltat rekordsötétségű zenei cuccot. A második pedig az utolsó rész végén, mikor Luki kiakad és nekiáll aput bucira verni. Izgalmas megfigyelni, hogy összesen hány karakternek hány keze vész oda a hat rész során. Én a következőket számoltam össze (nem sorrendben): Windu (1), Anakin/Vader (2), Dooku (2), Grievous (2), Luke (1). A legzavaróbb népség pedig a macik a 6 végén, ewokok(?). A lényeg, hgy minden nagy hülyesége ellenére, egy csodálatosan megítr univerzumban helyet kapó, klassz történet ez, mely mind készítését, mind történetét tekintve több évtizteden átível, rengeteg embernek az örök kedvence, és nagyon gyereknek okozott fejfájást, hogy kiszáradt a szája zümmögéstől és hogy hogyan kell fénykardot csinálni. Zárójeles megjegyzés, hogy ennek a hirtelen hangulat-rushnak a következménye volt az is, hogy újrakezdtem az általam másodikként ragsorolt RPG-t, a KOTOR-t és ahhoz képest, hogy nem igazán játszottam kb. 1 éve, majdnem teljesen elkészültem vele 48 óra alatt, igaz csúnyán rátorzultam. Viszonylag sok dolgot tudnék még írni, de inkább ezt most itt berekesztem. [A képet nézzük meg nagyban!]

Nos itt elvileg a tegnapi a Erik Sumo Band koncert beszámolója állna, de sajnos a tegnapi koncert számomra kifejezetten gyenge élmény volt. Elsősorban a koros kedvetlenségnek tudható ez be. Megaztán a Szenesben volt, ami sajnos nekem még mindig nem a szívem csücske, pedig én nagyon igyekszem, de amennyire szeretem napközben, annyira nem az enyém esténként.

La-Fanfare---en-Petard

Elnézést kívánok, mindenkitől, aki idetévedt a héten és még mindig csak a Watchmen kritikát látta. Egész egyszerűen nem volt énnekem időm, hogy megoldjak ide valamit. *Szkúzi* Az egyik ok, hogy a múlt héten három zéhá-jellegű program volt az egyetemen és ez pontosan néggyel több, mint amit jószívvel, mosolyogva elviselni tudok én. A másik, hogy bizony meg lett rendezve a héten a pollackos rektorhét, amire nekem temérdek szerencsével (Csillus) sikerült négy darab hetijegyet szereznem. Így aztán ingyenpénzért vethettük bele magunkat a középső két napba. Erről lesz itt szó.

Legjobb lesz, ha kronológiailag vázolom a dolgot, bár aki ott volt tudja, hogy a második nap nagyságrendekkel volt gyengusabb, az előzőnél. A keddi estét a zöldségben kezdtük, ahol aztán rájöttünk, hogy beszélgetésre kiváló, de ha kicsit komolyabb alaphangulatot akarunk magunk alá faragni, akkor kevés lesz a pénzünk. Így aztán egy flasek martini őszinte szerelmével felvértezve, elzarándokoltunk a Sarokba. Nos itt meg annyian voltak, hogy a "kerthelyiségben" kellett pozíciót felvennünk és fogyasztani oroszország könnyeit. Az idő eközben bűvésztrükkökkel és cudar fázócskával telt. Fél tizenegy körül elindultunk a B-klub irányába, ahol a mulatság rendezve volt. Jól, pofátlanul becsekkoltunk a VIP-jegyeinkkel, lepakoltunk és gondoltuk, hogy hörpintünk egy sört a koncert előtt. Nos én egy olyan embernek adtam valutát, aki már a pultnál várt és még így is húszperc volt mire sörhöz jutottam. Szóval értem én, hogy nem tudtuk, hogy mennyien lesznek, de egy kicsit lehetett volna az egész gördülékenyebb. Sokkal. No mire megkaptam a szörpöt, mehettem is be az első sorba, hogy megéljem a La Fanfare en Petard koncertet. Egy franci utcazenekarról van itt szó, annak aki vmi hiba folytán nem hallott volna még róluk. Mikroportokkal vannak felszerelve, ami azért fontos, mert nagyon mobilok, ami azért fontos, mert így már kvázi az öltöző elhagyásától kezdve indították a koncertet. Szépen bevonultak és amikor a tömeg közepén álltak, tempóváltás jött és elszabadult az ugribugri. Elkezdhetném mesélni, hogy mindenféle zenei műfaj volt ötvözve hibátlanul, de akkor nem nagyon kaphatnátok átfogó képet arról, ami ott történt. Igazából semmiképp sem, de pár frázissal megpróbálom. Képzeljünk el egy viszonylag egységes (piros-fekete) ruházatba bújt hatfős brigádod a következő hangszerekkel: tuba, nagydob, kisdob+cinek, szaxi+megfon, alt szaxi, trombita. Továbba tegyünk hozzá a montázshoz fura napszemüvegeket, és még furább sipkákat. Nos ez a csapat aztán ugráltatott minket, ültetett minket, lejött a színpadról, visszament, ugrált velünk, elájult, tehát egyszóval egy hibátlan showt csináltak, a közönség bevonásával. Mindezt allűrök, felhangok nélkül, vidáman. Arról szólt a koncert, amiről szólnia kellet és kellene kb minden koncertnek. Közel másfél órán keresztül együtt táncolni, ugrálni. Szóval minden elismerésem és köszönjük. Legközelebb: 0714-0718 Veszprém utcazene, ami ugye kötelező, 0719 Pécs fesztivál. Böngésszetek videókat! Valamint itt a mulatság képei.
A helyről még annyit, hogy nekem ez egy új hely volt. Viszonylag semlegesnek éreztem. Koncertre teljesen jó, egyéb dolgoknak nem annyira. Felsőközép áras pultja, kicsit lassúcska volt még a lightosabb szerdán is, a dizájn gyakorlatilag teljesen hiányzik, valamint a konfort is. Mellette viszont van darts, csocsi (százért, nyitott asztalok), egy foltos, nem biztos billiárdasztal és startrekkes flipper is. A tánctér azonban az egyik legélhetőbb beltéri: szellőzik és nem nagyon lehet dohányozni benn így a levegő luxusát is megengedhetjük magunknak.
A második nap Csá Misi és Kaukázus volt ugyanitt. Nem nagyon tudtak lekötni, valószínűleg túl élénken élt bennem az előző nap. Itt is jót mulattam, de közelében sem volt a keddnek. Sőt még a lábamra is ráléptek. Kétszer, ha jól emlékszem. Elment az áram is, valamint a Kaukázus zenekar frontemberét egy percig nem éreztem szimpatikusnak, ami kicsit megnehezítette az ugránkolást.
Node egészségünkre.

Who watches...?

Álljon itt egy hosszú (múlt) pénteknek a krónikája. Az egész azzal kezdődött, hogy kvázi feleltem Özséb tanárúrnál, aki tudja mit jelent az tudja, aki nem annak nem is érdekes.
Kettes számú esemény az volt, hogy jól elmentünk Watchment nézni. Kb. úgy ültem be, mint a TDK-ra. Szóval elég komoly elvárással. A képregénynek csak az első darabját olvastam, szóval kb. a film feléig ismertem a sztorit, és így volt egy kis rálátásom. Annak akinek nem volt az szerintem egy kicsit szarban volt, mert bizony kellett koncentrálni, hogy a "visszalapozás" funkciót értelemszerűen mellőzve megértsük a sztorit. A lényeg azonban mindenképpen fogható volt. Még egy kis lineupot írok. Szóval ott tartottam, hogy nagyon tetszett nekem az amit olvastam és volt egy képem a továbbiakról, és ennek a megvalósítási formáiról. Az már akkor is világoskás volt, hogy nagyon nehezen vihető ez az egész filmre. Nagyon nehéz volt megtalálni azt a balanszt, ahol még az egész nem úszik át giccsbe, de ugyanakkor szórakoztató, érthető marad. Azt hogy megismerjük a karaktereket, de ne unjuk meg őket. Nos ezt az egyensúlyt Zack Snyder (300) nem igazán találta meg. Szerintem a legnagyobb bibi az volt, hogy nem látta be, hogy nem megoldható ez a adapt, a 300 módszereivel. Ami ott faszán ült ( CGI orgy, lassítás orgy, stb...) a sztori mélységének teljes hiánya miatt, az itt nem. Szóval az hogy a film közepe felé van 30 perc amikor nem igazán van sztori, az nem annyira pluszpont. Emellett viszont, a karakterek jórésze el lett hanyagolva. Tulajdonképpen, aki ki lett rendesen dolgozva, az Rorsach, Manhattan és Komédiás fazonja. Ez azért nagy hibu, mert a comic gyakorlatilag erre épít, az ő motivációik viszik a történetet előre. A vége ,meg egyszerűen bagatell. Nem akarok spoilerkedni, de tényleg kicsit bornírtnak éreztem, bár lehet azért mert megittam a film előtt/közben, de az elején, úgy másfél liter innit és már nagyon kellett énekelnem, de nekem nem működött a vége. Az utolsó szapuló szó, pedig Ozzy állatát érint. Szóval, az mi? Egy szarvas, fehér, tigris. Ő mér van ott? Remélem azért a könyvben benne van. Ja és Archie? Tündéri. Elnézést, hogy tényleg csak firkálom, de az elvárások ugye. A zene azonban például hibátlan volt, a nem elhanyagolt karakterek rendesen meg voltak rajzolva, a CGI és BT, néha faszán működött (sokszor), szerethető volt és gondolkodásra késztetett (kicsit), szerethető volt. Ezt mutatja az is, hogy a mozi után megkérdezettekből (rajtam kívül) ötből négyen mondták, hogy sas volt. Az egy, aki Dante bácsi volt, nos az ő ítéletével, pedig vészesen sok helyen kell egyet értenem. De objektíven szemlélve ez itt egy kiváló képregény film volt, közepes adapt, jó kis moziélmény. 10/7
[Bonustrack volt, hogy megnézhettük előtte az Iglourius Basterds trailert szélesben. "Killing nazis!"]
A második darab kicsit később jön, most tanulok kicsit Jenő tanárúr holnapi berzenkedésére.

Újségek

Újség1: Még nem teljes gázzal, amolyan bétaverzióban, csinálok egy apró reklámot a blognak. Ez nem nagyobb dologban nyilvánul meg, mint apró matricákat helyeztem/helyezek el bizonyos helyeken. Ez a matrica csupán a blog URL-jét tartalmazza, írógéppel (általam) begépelt verzióban. Azért nem írtam rá semmi mást, mert még én sem tudom, hogy milyen jellegű lesz ezután a történet, meg azért sem, mert így nem fogalmazódnak meg elvárások az újonnan idelátogatók részéről. Meg mert így mindnenhova odafér, viszont nem bántó, mármint optikailag. [Aki szeretne, annak adok, hogy tudjon ő is jól ragasztgatni.]
Újség2: Kicsit megváltozik a blog struktúrája, tartalma. Tartalma. Valamivel kevesebb lesz a filmkritika, esetleg máshova kerülnek. Több lesz az énblog jellegű sekélyes gondolkodás, valamint több mindenről lesz szó. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a blog jobban eleget eggyen a nevének. Újra lesznek "helykritikák", beszámolók néhány kultúrális eseményről. Lényegében kicsit színesebbé válik majd a dolog, jobban ideragasztva az újonnan idejövőket, remélem.
Újség3: (Talán) Rendszeressé válnak majd a vendégbloggerek, akik általam nem megélt dolgokról fognak mesélni, izgalmas dolgokat osztanak majd meg ide.
Remélem működőképesek lesznek ezek a dolgok, ha nem akkor bármikor visszaváltok.

Krtek HC

Sikerült megtalálni a legnemistudommilyenebb Kisvakondot. Itt. Nos aki megnézi látja, hogy amellett követi a szokásos Kisvakond történetvezetést, mélyíti biológiai ismereteinket, valamint párkapcsolati problémákra készít fel. A történet a szokásos képpel indul, Kisvakond kidugja a fejit a túrásából. Ezután kacajt hall. Nyuszi nevet, együtt egy lánnyal. Utóbbi azonban rövid úton kikosarazza. Furcsán intonáló főhősünk itt lép a színre először és a kerítő szerepét betöltve, összehozza a szerelmeseket. A fiatal Nyuszilány hamarosan változást érez a testén és kiderül, hogy bizony terhes. Vakond újra jön ezúttal bába és a pokol elszabadul. A végén természetesen tánc. Szuper zenére.
Nos tudvalevőleg, társaimhoz mérten a normálisnál nagyobb mértékben vonzódom a fenti állathoz. Ennek több oka van. Az első, hogy együgyű pozitivizmusával mindig fel tud dobni. Szóval itt nincsenek valós feszültségek. Igazából szerintem a legbárgyúbb mese, ami létezik. Emellett rövidek, tehát nem áll fenn a túladagolás veszélye. Valamint egy hangulatot is áraszt, ami szintén magától értetődik. Ennek ellenére mondom, hogy ne ezt tessék megnézni elsőnek, sőt ne is azt amit a végén linkelek majd be, ehhez a kettőhöz kell egy kis előképzés, hanem valami semlegeset. A telefonosat, vagy az útépítőset. És semmiképpen se olyat, amit megpróbáltak leszinkronizálni, csak a cseh nyelvű eredetit. A csipogás, nyünyögés, zümmögés, üvöltés, stb így is érthető. Nézzen mindenki tehát Kisvakondot, de csak óvatosan, mert rohadtul addiktív. Igaz nincs sok. Aki szeretne, annak elvileg tudok adni.
No és akkor álljon itt a legelszálltabb, leghírhedtebb epizód. Ha itt nem volt belőve/begombázva Zdenék Miller, akkor sehol.

Nomeg

Teljesen nem volt időm, hogy filmeket nézzek. Helyette sokkal inkább néztem sorozatok, mert az ugye abszolút időigénytelen. Nomeg gyakoroltam a darbukámmal. Nomeg volt itt egy kis összejövés minálunk, amit nem írok el, mert csak annak lehetett érdekes, aki itt volt. Nomeg.. Itt egy pók, csessze... Kiraktam. A múltkor légy most meg egy pók. Takarítanom kéne talán. Nomeg. Jah, megcsináltam a videójátékot, amit Gábor elnevezésű unokabátyám szalajtott a Nerden felgerjedt idegrendszeremnek. Vettem is ma bele egy (három) játékkártyát, igen sárgát, mert ez olyan. A vásárolt termékeknek bizony kitalálható hányada működött optimálisan. A helyes megfejtést beküldők között kisorsolom őket. Szóval először az éltem során átbasztak a vásárban. Azonban nem csak ezt vettem ám. Vettem még egy csodálatos hosszabítót, ami végre kompatibilis a fenti videójátékkal. Magamévá tettem továbbá egy csodáltaos régi lyukasztót és egy írógépet, összesen 1150Ft-ért. Ennek okán nem csinálok mást, mint telegépelek értelmetlen dolgokkal egy oldalt, aztán kilyukasztom. Szuper játék, amíg valaki meg nem fenyeget halálosan az írógép kopogása miatt. A masina egy olasz legyártású Omega 555, narancssárga, műanyag, fém ötvözet és tud pirosan írni. Eniháov, nagyon szívesen feltölteném ide, hogy mi mindent gépeltem, ha lenne scannerem. Egy olyan ami működik. Talán történtek még dolgok a héten, de azokat elfeledtem.
Nacsakhogy legyen valami, annak a emberseregnek, aki olvassa a kritkákat is, jöjjön az első sorozatkritika. Így jártam anyátokkal (HowIMetYourMother). Nem tudom, hogy mennyire van a készítők által bevallva, hogy a sorozat alapszituja, jónéhány poén és a karakterek szintén jórésze teljes mértékben a Jóbarátokról van koppintva, de nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán törekedtek arra, hogy ez ne látszódjon. De valószínűleg ettől működik olyan jól, amennyire ige. (Éljen a magyar nyelv keresztrefeszítése, bocsi.) Adva van öt fiatal. Ebből kettő jegyben jár (Monica és Chandler), egy megrögzött szingli (Joey) és kettő, akik szeretik egymást, de nem tudnak róla (Ross és Rachel). A helyszín Manhattan, a színek pedig: a lakás és a kávézó. Nem láttuk eddig sehol. De mint mondtam semmi baj, mert valahogy mégis érdekes marad és szórakoztató. Ez részben köszönhető az apróbb módosításoknak, a néhol bravúros történetvezetésnek, ami azért sitcomoknál elég buta szokott lenni, valamint a nagybácsit ugyan nem lehagyó, de szuper poénoknak. Nem lett ez igazán kritika, meg aztán nem is fogom pontozni, de azért egészségetekre. Btw, eme széria megkapta az előkelő harmadik helyet az összesített sorozat listámon. Íme: 1. Jóbarátok 2. Californication 3. HIMYM 4. House M.D. 5. Weeds. Ez itt nem teljes.
[Hallgattam Transglobal Undergroundot, mert elvileg ők a húzónév. Nos hallgassátok ti is, mert jó.]

Darbukám van

Kettő hónapja startolt ez a bloggolda. Tudom, hogy bűnösen keveset írtam februárban, de majd márciusban pótolom. Nem volt egy könnyű hónap. Ez már jobb lesz. Emellett meglett a kétszázadik látogató, mióta kitettem a counter-t. Az kb. olyan egy hete volt. Szóval egész sokan néztétek meg. Örülök. További hírek: vettem tegnap egy darbukát, ami egy ilyen helyes kis ütős hangszer és arra jó, hogy az utcán zenéljünk vele, majd a többi zsivánnyal. Meg aztán pipszi mellé is működik. Tudniillik ennek a hangszernek a hangja szól még a hastánc nevű dolog alatt. Nekem tetszik, a szomszédoknak nem. Ma már kopogtak is reggel, jelezve hogy ők ennek nem örülnek. Meg az ujjam is fáj. Puha volt, a picidob perem meg kemény. Szarni rá...
Volt film is, Sex drive a címe neki. Annak is az unrated edisönje. Igazából nem nagyon érdemel sok szót. Egy road movie-ba oltott tinivígjáték, a közepes fajtából. Ami plusz poén és ami miatt ajánlhatónak érzem, azt unrated szócska hozza magával. A film elejé ugyanis szólnak, hogy helló itt nem csak pár plus jelenet lesz berakva, hanem pár extra mell és fasz, hámondom uccu no. És tényleg, de nem ám úgy van megoldva, hogy néhány szexszkéna szaftosabb lett. Nem. Egész egyszerűen, a történettől teljesen függetlenül, fedetlen keblek és péniszek suhannak át a képen. 4 óra Habermas után nekem minden vicces lett volna, de ez is az volt. Az eleje meg külön poén. Meg hát a road movie-kat is imádom, úgyhogy 10/6.

Napra pontosan érkezett

Március eggyedike van. A dátum szerint már tavasz. S bizony az időjárás alapján is. Nos végre megizzadtam séta közben, és fejemre rakhattam a napszemüveget is. Nem volt szél sem. Jah és még egy légy és van a szobámban, de most mint egy indikátor még neki is tudok örülni. Azért megöltem. Zümmögött tudniillik és mivel a lámpám szétszerelésével vagy tudomisén mivel volt elfoglalva, nos csábítóan könnyű célpontnak ígérkezett. De ez azonban nektek tök érdektelen, ha nem akkor szóljatok és elmondom, hogy miképpen tisztítottam le az összekávézott napszemüvegem. A lényeg, hogy vége van ennek a sivár és hómentes télnek. Újra mindenki örülhet a kabátmentes lányoknak, a napsütötte textil szagának, a fincsi sörnek és a békés vízipipafüstnek. Újra ki lehet mászni a Szitre és a keresni a minnél ideálisabb spotot a borolásra és a beszélgetésekre a jólismert belvárosi tavaszillatban. Ez útóbbi hellyel kapcsolatban van egy vágyálmom. Nagyon szeretném, ha idén kevesebben képviselnék magukat a hajmentes szubkultúrából és a rendőrök ugyanúgy türelmi zónaként tekintenének a helyre, mint eleddig. Mi meg cserébe megígérjük a városnak, hogy nem ganézunk, mint ahogy eddig sem. Amúgy tényleg nem tudom, hogy bevitték a kis kopasz buksijukat a kocsmáikba vagy haza, avagy valóban kevesebben vannak. Bár ezutóbbiban nem nagyon bízok. Majd meglátjuk. Zárójel zár. Ott tartottam, hogy újra. Szóval újra lehet Sétatéri fesztiválokon finomakat falni, újra lehet hosszan elnyúló kertvárosi mini utcabálokat tartani. No és lesz ugye PEN és még sok más egyéb. Majd megélvezzük. Szép tavaszt.
[Egy idevágó igaz nem a legjobb John&John. Küldöm mindenkinek, aki szereti.]

Eastwood kétszer

Elcserélt életek: Clint Eastwood idén még egy filmet rittyentett, a pazar Gran Torino mellé. Ennek volt nagyobb a visszhangja, mindenki Mrs. Pitt Oscar-jelöléséről beszélt, meg úgy általában a kritika is kedvesek mondott róla. Nos így álltam neki és azt kell mondjam csalódtam kissé. Az biztos, hogy a már említett darab sokkal inkább DirtyHarryé volt. Nem tudom azért e, mert ővé volt a főszerep is vagy csupán a téma állt hozzá közelebb. Azt se mondom, hogy jelen ügy ócska film lenne, sőt nem is sokkal marad el a kiválótól. De nem az. A történet egy anyáról szól, aki egy nap a munkából hazajövet nem találja a fiát. A rendőrség értesítése után öt hónappal jelzik, hogy ők bizony megtalálták. Az anya azonban azonnal rájön, amikor először találkoznak, hogy ez nem az ő fia. Ekkor érkezik segítségére a kerület lelkésze, aki kiáll a tévedést elfedni próbáló rendőrséggel szemben. Nos előbb a pozitív dolgokat. Nos, amit az öreg csinált benne, az stimmel. Ez most a zene volt és a rendezés. Előbbi azon felül, hogy néha egy egész kicsit lehetett volna hatásosabb, tökéletesen illet aláfestésnek. A rendezés szintén tökéletes, az emberünk minden sajátos karakterisztikájával. Nevezetesen,hogy egy centiméternyi progressziót sem fedezhetünk, százszor alkalmazott elemekből épít fel filmet. És jól építkezik, mert nem kiáltunk fel minden egyes ismerős vágásnál, vagy plánnál, hogy "hallohalllo ilyen volt 1960-ban is". Nem, ülünk és élvezzük a furcsán, néha kicsit hibásan, de ugyanakkor végtelenül szuggesztívre megírt mozit. Megfigyeljük Christine Collins bravúrosan megrajzolt karakterét, ahogy a 140 perces játékidő alatt folyamatosan formálódik, hogy aztán úgy cselekedjen az esetek jó részében, ahogy mi magunk is tennénk. Angelina Jolie tényleg szuper a főszerepben, annak ellenére, hogy néha kicsit túljátssza a dolgot. John Malkovich szintén jó a hősünket segítő pap szerepében, de nem maradandó. Ha már a színészeknél vagyunk, el is érkeztünk a film egyik legnagyobb buktatójához. A gyerekszínészekről van szó. Tulajdonképpen kettőt figyelhetünk meg hosszabb ideig és mind a kettő kifejezetten zavaróan rosszal adja elő a dolgokat. A bűntárs ifjonc és a rendőr párbeszéde a film egyik legerősebb jelenete lehetne, de gyerekember rimánkodása elcseszi az egészet. A másik komolyabb gond, hogy a film okfejtése néhol kicsit logikátlannak, butusnak tűnik. Ez fura, mert elvileg igaz történet alapján készült. Ebben az esetben lehet, hogy szimplán számomra érthetetlen okokról lehet szó. Továbbá, a már korábban említett főhősnő karakterét leszámítva, nem igazán találunk erős fazonokat. Ha lennének is akkor a motivációjuk hiányzik, ha pedig megvan akkor is kissé összecsapva (az ügyvédé például). Elhiszem én, hogy a történet az anyáról szól, de kicsit több figyelmet azért kaphattak volna a supporterek is. Az apró vágóbakik és Jolie kisasszony soványság már tényleg csak kaksirágás (de tényleg, nem állt neki jobban a husi?). Pluszpont jár viszont a díszlet és a jelmeztervezőnek, mert ebből a korszakből rég kaptunk ilyen igényes korrajzot, (kivéve a Benjamin Button, de ő meg is kapta érte a kis arany hapsit). Egyszóval nem egy eget rengető, de teljesen jó munkadarab volt, ennél soha rosszabbat. 10/7

Egész röviden Clint bácsi másik "gyerekes" drámájáról, a Titokzatos folyóról. E filmben egy kicsit több szálon fut a cselekmény, ezáltal több kérdést körbejárására van lehetőség. Míg előbbi filmben leginkább a kitartás és a rendőrség felelőssége volt terítéken, addig itt inkább különböző emberi kapcsolatok, pszichék kerülnek felfedezésre. Nem nagyon szeretnék mélyen belemenni a történetbe. Három gyerekkori barát kényszerű találkozásait követhetjük nyomon, amelyek az egyikük meggyilkolt lányával kapcsolatos nyomozás köré szerveződnek. Csakúgy ahogy az előző darabban itt is roppant erős atmoszféra teremtésről beszélhetünk. Az általában barátságos külvárosi környezet, itt új, sötét tónust kap, tökéletesen háttérként szolgálva a három bivalyerős karakternek. Igaz Kevin Baconé kicsit ugyan gyengébb. A történet is sokkal inkább egyben van. Nah most tényleg rövid akarok maradni. 10/8

[R.I.P Clint Eastwood, aki életében csodás pipa volt. Jogutódja még nincs.]